Brazília ellen a negyeddöntős álmok életben tartása volt a célja a magyar férfikézilabda-válogatottnak, ami a mostani ellenfél, Portugália elleni döntetlenjének köszönhető elsősorban. A rossz hír Mikler Roland kézsérülése volt, így már a mérkőzéskeretben is változtatást kellett eszközölni elővigyázatosságból.
Leimeter Csaba helyére a kapus Palasics Kristóf került, azonban, mint kiderült, Miklernél törést nem, szalagszakadást viszont kimutatott a vizsgálat. A Szeged hálóőre ennek ellenére bekötött kézzel is vállalta a játékot, és ez a döntése csapatkapitányként szintén pozitívan hathatott mentálisan a válogatottra, aminek az összecsapás során is nagy jelentősége volt.
Jó kezdés, aztán visszaesés
A magyar válogatott jól kezdte a mérkőzést, és elsősorban a szegedi Bodó Richárd–Bánhidi Bence páros kapcsolatból alakított ki helyzeteket bejátszások és kettő a kettő elleni játékok formájában. Az 5. percben már 4–1-re vezetett Chema Rodríguez csapata, a 12. percben pedig Ilic Zoran találatával már 9–3 állt az eredményjelzőn.
Így viszont a magyar támadósor jobb oldalának nyíltak nagyobb helyek, és Ancsin Gábor, valamint Lékai Máté is eredményes tudott lenni. Az első tíz lövésünkből kilenc lett gól, ami brazil kapuscserét is eredményezett.
A védekezés az első negyedórában szintén jól működött, a magyar válogatott Rogerio Moraest teljesen semlegesíteni tudta beállóban, és tudatosan tömörült, így a nagy brazil lövők nem tudtak helyzetbe kerülni. Az ellenfél nagyrészt szélről fejezte be támadásait, Mikler azonban szenzációsan hárította az innen érkező lövéseket, negyedóra elteltével közel 50 százalékkal védett.
Ekkor azonban fordulat állt be a játék képében.
A játékvezetők több alkalommal is megkérdőjelezhetően fújtak, és összességében a magyar válogatott kárára tévedtek többet.
Ez kétperces kiállításokban is megmutatkozott, ami az ellenfél fölzárkózását segítette. Sipos Adrián nagyon gyorsan összeszedett két kiállítást, és Bánhidit is kiküldték a bírók.
A magyar együttes az egyik legtöbbet büntetett csapat az egész mezőnyben 25 kétperces és két piros lapos kiállítással, emberhátrányban pedig csak az iráni válogatott játszott többet a világbajnokságon a magyarnál.
Ennek a nemegyszer durva védekezésnek, valamint annak, hogy a magyar játékosok – mivel nem elég gyorsak és dinamikusak – rendszeresen elkésnek a faultokkal, az az eredménye, hogy a játékvezetők prekoncepciókkal állnak a válogatott mérkőzéseihez. Természetesen ez nemcsak a magyar együttes hibája, hanem a játékvezetőké is, és nem tesz jót a sportágnak.
A brazil fölzárkózásnak a sok kiállításon kívül még két oka volt:
Chema cseretaktikája és a brazil kapuscsere.
Az ellenfél kapujában az addig tíz százalékkal védő Rangel da Rosát Leonardo Tercariol váltotta, aki addig 35 százalékkal védett a tornán, és ellenünk is nagyon bekezdett.
Chema ezúttal egészen a 26. percig nem hozta be a cseréket, hanem addig játszatta az első sort, amíg lehetett. Ez azt váltotta ki, hogy az első félidő végére elfáradtak a kulcsembereink, emiatt pedig több ziccert is hibáztak. A félidő végén a kiválóan játszó Fabio Chiuffa és Hugo Monta vezérletével ki is egyenlítettek a brazilok, így pedig 14–14-es eredménnyel fordulhattak a csapatok.
Mikler és Lékai megnyerte a mérkőzést
A szünet után nem sokkal a brazilok először, és mint később kiderült, utoljára átvették a vezetést, azonban az előnyük kérészéletű volt. Ebben az időszakban két emberelőnyt is kiharcolt a magyar együttes, amit ki is tudott használni, és megfordította a találkozót. Ehhez képest a brazilok a kettős emberelőnyükből sem tudtak előnyt kovácsolni, a mieinket pedig még Sipos Adrián harmadik kiállítása és piros lapja sem tudta megtörni, sőt ezt a hátrányt meg is nyerte a válogatott.

Bodó és Ancsin átlövései, valamint Bóka Bendegúz szélső góljainak köszönhetően elkezdett nyílni az olló, a második játékrész derekán pedig a balszélső góljával már 24–19-re vezettünk. Ezt követően viszont hasonló dolog történt, mint az első félidőben. Az első sorunk játékosai elkezdtek fáradni, ziccereket hibázni, és még azt sem sikerült kihasználni, hogy a brazilok nemegyszer hármat cseréltek támadás és védekezés között.
Az ellenfél így ismét föl tudott zárkózni, az 53. percben pedig 25–24-nél följött egy gólra. Ekkor Chema időt kért, azonban ez nem sokat segített a támadójátékon. Szerencsére a brazilok is elkezdtek hibázni támadásban.
Ebben az időszakban befagyott az eredmény, az 53. és az 58. perc között egyetlen gól sem született.
Egyik válogatott sem tudott tiszta ziccert kialakítani, egészen addig, amíg el nem adta a magyar csapat a labdát, és a második félidei brazil fölzárkózás egyik húzóembere, Raul Nantes kapura nem tört egy az egyben. Mikler viszont szenzációs bravúrral védeni tudott, elöl pedig az addig sokat hibázó Lékai lőtt betörésből sorozatban három gólt, amivel eldöntötte az összecsapást.
Nagyon kell szurkolni Svédországnak
28–25-re győzött a magyar válogatott, ami azt jelenti, hogy ha nyer a Zöld-foki-szigetek ellen, Svédország pedig győz Portugália ellen, akkor a válogatott eléri célját, és bejut a legjobb nyolc közé, ezzel együtt pedig kvalifikálja magát az olimpiai selejtezőtornák valamelyikére.
A magyar győzelemmel és az izlandiak Svédország elleni 35–30-as vereségével ugyanakkor az is eldőlt, hogy a Zöld-foki-szigetek elleni győzelemmel a válogatott a csoport harmadik helyénél már csak abban az esetben végezhet rosszabbul, ha Portugália döntetlent játszik Svédországgal.
Ránézve a többi csoportra viszont
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/sport/2023/01/21/kezilabda-vilagbajnoksag-magyarorszag-brazilia-elemzes/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!