Hirben.hu Hírben jók vagyunk! „Egy megvalósult álmot, amit hosszú évek óta nem sikerült magyar labdarúgónak elérnie. Nekünk, a 2005-ös generációnak ez még egyetlen korosztályban sem jött össze, pedig próbálkoztunk.”
A nyáron az angol labdarúgó-bajnokság aktuális címvédőjéhez, a Liverpoolhoz igazolt Pécsi Ármin a magyar válogatott kék edzőszerelésében, kezében matéval ül velem szemben. Hangjában pedig érezhetően tódulnak az érzelmek, amint arról beszél, mit jelentene számára, ha az U21-es nemzeti csapattal kijuthatna a korosztályos Európa-bajnokságra. A mieink ugyan társrendezőként ott voltak a 2021-es kontinensbajnokság mezőnyében, ám önerőből legutóbb 1996-ban sikerült kvalifikálni. Idestova harminc éve. Mire a most zajló selejtezősorozat jutalmát jelentő szerb–albán rendezésű torna kezdetét veszi, harmincegy éves lesz a böjt.
A Szélesi Zoltán által irányított csapat három kör után nem áll rosszul, egy kis szerencsével pedig sokkal jobban is állhatna akár. A mieink a nyitófordulóban a csoport leggyengébb tagjának tartott Litvániával játszottak peches döntetlent. Ezt követően – többek között Pécsi bravúrjainak is köszönhetően – pedig a két csoportfavorit ellen megőrizték veretlenségüket, Ukrajnával 3–3-ra, Törökországgal 1–1-re végeztek.
„A korábbi találkozókhoz képest előreléptünk, erre építhetünk a folytatásban. Az ilyen mérkőzések a csapat önbizalmának is jót tesznek. Nem véletlen, hogy első helyen a csapategységet lehet kiemelni a két októberi meccs után, elsősorban ennek köszönhettük a pontszerzéseket. Azt, hogy a papíron erősebb ellenfelek ellen is helytálltunk, Ukrajna ellen három gólt szereztünk, kétszer vezettünk is, és Törökország ellen sem mondhatnánk, hogy felborult volna a pálya. Hogy csak a szerencsének köszönhetően szereztünk pontot. Hátul még stabilabbnak kell lennünk, és akkor a folytatásban a győzelemre is lehet esélyünk ilyen riválisokkal szemben” – mondja a húszéves labdarúgó a selejtező eddigi tapasztalatairól.
A topfutball kapujában a siker új értelmet nyer
Pécsi az Egyesült Királyság ikonikus stadionjainak egyikéből, a londoni Stamford Bridge-ről csaknem egyenesen érkezett Telkibe. A válogatottszünetet megelőző utolsó bajnokin a Liverpool felnőttcsapatának utazó keretével a Chelsea elleni Premier League-rangadón volt jelenése. Igaz, a mérkőzésre nevezett labdarúgók közé végül nem került be – így is pályára léphetett. Ahogyan az idényben már többször tette, ilyenkor ő segít a társaknak bemelegíteni. Eközben pedig rutint gyűjt a meccs előtti folyamatokból a világ legerősebb bajnokságaként emlegetett angol ligában.
„Rendkívül motiváló élmény ott lenni a csapattal. Jó megtapasztalni a hangulatot, velük lenni, de közben kicsit kívülállónak maradni, így nyomás nélkül átélni. Sokat lehet tanulni abból is, ha az ember csak figyeli, ki hogyan készül az utolsó pillanatokban, miként hozza magát fókuszba, reagál a dolgokra közvetlenül kezdés előtt. Meccs közben viszonylag közel ülök a pályához és a kispadhoz, sokkal jobban átjönnek a személyes reakciók, hogy ki, mit, miért csinál. Ez szerintem a szurkolóknak is sokat hozzáadna a mérkőzéshez, számomra pedig rendkívül tanulságos” – meséli.
A játékos klubváltása sokakat meglepett; ritka, hogy valaki az NB I-ből hasonló magasságokba katapultáljon, még akkor is, ha nem közvetlenül kezdőkapusnak vitték az első csapathoz. Menedzsere, Esterházy Mátyás sem győzte hangsúlyozni, hosszú távú projektről van szó, amelyben a fejlődési potenciál és a távlati célok játszottak meghatározó szerepet. A történtek másik olvasata az lehetne: visszalépett. A Puskás Akadémia színeiben felnőttszinten remekelt, az NB I-ben és a nemzetközi kupában is bizonyított. Kiemelkedő védési mutatói miatt került többek között a „vörösök” radarjára. Ezzel szemben most a Liverpool második csapatában, az utánpótlás és a profi futball határát jelentő Premier League 2-ben gyűjti a meccsrutint. Az együttes nem túl acélos szereplésének köszönhetően pedig a kapott gólokat is. Tartalékbajnokságként sokan legyinthetnének a ligára – főleg egy Konferencialiga-meneteléssel, például a tavaly nyári Fiorentina elleni playoffmeccs tapasztalataival a hátuk mögött. Pécsi azonban nyilvánvaló módon nem tartozik közéjük.
„Megközelítés kérdése. Tudtam, amikor belevágtam, hogy ez az időszak az építkezésről fog szólni. Hogy türelem kell majd hozzá, és lesznek mentálisan megterhelőbb pillanatok. Ezt is mérlegeltük. Tudtuk, hogy a Liverpoolnál, a tartalékcsapatban nem feltétlenül az eredményességen van a hangsúly, inkább azon, hogy megfelelő közeg és ugródeszka legyen azoknak a fiataloknak, akiknek a kinevelésében és felépítésében a klubvezetők projektszinten gondolkodnak. Olyan emberek vesznek körbe, akik látják, hogy ez nem egy sprintverseny, maratont kell futni a lehető legokosabban, a hátam mögött hagyott bő három hónap pedig mindennek az első néhány lépése. Én is szembesültem már a kérdésekkel, miért volt ez jó nekem, miért ezt az utat választottam. Akik azonban látják a hétköznapjaimat, segítenek, mellettem vannak, maximálisan támogatnak, amiért nem tudok elég hálás lenni.”
Nem tagadja, voltak nehezebb napjai a klubváltás óta, amikor esetleg elbizonytalanodott. Elvégre mégiscsak egy olyan döntést kellett meghoznia, amely „komolyan befolyásolja” az egész életét. Az előnyöket, hátrányokat mérlegelni egy dolog, sorozatban a harmadik vereséget feldolgozni pedig egészen másik. Még akkor is, ha pontosan tudjuk, nem az eredményeken van a legfőbb hangsúly. Hogy ezúttal a jól végzett munka jutalma nem az aranyérem, hanem a személyes fejlődés.
„Azt éreztem, ez az én utam. Nemcsak azért, mert ha már megnyílt a lehetőség, hogy a Liverpool érdeklődött irántam, a Steven Gerrard vagy épp Fernando Torres mezébe bújt gyerekkori önmagamnak tartoztam annyival, hogy adok egy esélyt a dolognak, hanem azért is, mert aki a legjobbak közé akar kerülni, nem futamodhat meg a kihívások elől. Azt gondolom, néha minden játékosnak előtérbe kell helyeznie önmagát. A sikert meg lehet közelíteni úgy is, hogy egy élcsapatban az ember az aranyért küzd, és úgy is, hogy egy gyengébb csapatban van két-három nagy védése, ami esetleg pontot ér egy küzdelmes, szenvedős meccsen. Lehet, hogy előbbinek nagyobb a visszhangja, de utóbbiból többet lehet tanulni. Ami számomra most a legfontosabb, hogy a hétvége után visszatekintve az előző hétre azt tudom-e mondani, ezúttal is tanultam-e valamit. Tudtam fejlődni vagy sem. Ez a gondolkodás eddig sem volt idegen tőlem. Az utánpótlásfutball lényegében erről szól. Ugyanezen a folyamaton mentem át a Puskás Akadémiában előbb az NB III-as csapatban, aztán kölcsönben Csákváron, végül a Puskás első csapatánál. Azokat a motivációkat, tapasztalatokat veszem most újra elő.”
Kávé jut, a pulthoz közeli szék még nem
Ám nem kell csak a saját tapasztalataiból kiindulnia. 2007-ben Gulácsi Péter még nála is fiatalabbként, NB I-es rutin nélkül érkezett meg a Liverpool akkor még Melwoodban működő központjába. A ma már 35 esztendős hálóőr folyamatos fejlődés mellett éveken át várt a nagy esélyre az első csapatnál. Bár közel 30-szor ült a kispadján, tétmeccsen végül nem tudott bemutatkozni, és máshol lett nemzetközi szinten is sikeres, a magyar válogatottban pedig több mint egy évtizeden át meghatározó egyéniség. Apróságnak tűnhet, de Gulácsival 18 évvel ezelőtt ugyanaz a spanyol kapusedző, Xavi Valero dolgozott együtt, aki most Pécsi beilleszkedését is segíti.
„Az ő pályafutásából mindenképpen lehet tanulni. Klasszissá vált az évek alatt, és ebben hatalmas szerepe volt az itt szerzett tapasztalatainak. Az elsődleges célom, hogy Liverpoolban legyek sikeres, hiszem, hogy alázatos munkával összejöhet. De Gulácsi útja bizonyítja, hogy az ember több módon is eljuthat a sikerig. A karrierje bármelyik magyarnak példa lehet. Nekem is az.”
Az előd, ha fogalmazhatunk így az 58-szoros magyar válogatott és a 20 éves Pécsi relációjában, az elsők között gratulált a fiatal tehetségnek, amikor hivatalos lett az átigazolása. Mellette a Liverpool öltözőjét ugyancsak belülről ismerő, 2016 és 2019 között az első csapat szolgálatában álló Bogdán Ádám szintén támogatásáról, szükség esetén segítségéről biztosította fiatalabb kollégáját.
Nem tagadom, a még mindig bennem élő gyermeknek hatalmas megtiszteltetés volt, hogy a válogatott két korábbi kapusa is ilyeneket írt és mondott. Hogy ennyire támogatóak velem
– jegyezte meg a futballista, akinek helyben is van kire támaszkodnia, elvégre a nemzeti csapat kapitánya, Szoboszlai Dominik már harmadik éve számít a Mersey-parti együttes meghatározó tagjának. És idén nyártól a válogatottban alapember Kerkez Milos is ott van a Liverpool első csapatánál.
Bejárta a magyar sajtót, amikor néhány héttel korábban Szoboszlai a Kirkbyben található akadémia centerpályájának korlátját támasztva nézte meg Pécsiék bajnokiját. Ám a csapatkapitány támogatása ennél jóval hétköznapibb módokon is megnyilvánul. A legegyszerűbb, néha mégis életmentőnek tűnő példa, hogy van kitől megkérdezni a következő csapatmegbeszélés pontos időpontját, ha az ember kicsit megkavarodik a dátumok és a kötelező programok sűrűjében.
Kicsit kettős életet kell éljen, de a Puskás Akadémia és a Csákvár közti kooperációnak hála, néhány éve már megtapasztalt valami nagyon hasonlót. Míg hét közben az első kerettel készül együtt, hétvégén az U21-es csapat bajnokiján van jelenése. Egyszerre van két együttese, két vezetőedzője – a folyamatokra, eligazításokra itt is, ott is figyelnie kell. Ez azonban az NB I ajtaján kopogtatva sem volt másként.
Három hónap után érzi azt, beleszokott a közegbe. Teljes természetességgel kér reggel érkezés után kávét az edzőközpontban annál a pultnál, ahol eközben Szoboszlai és Mohamed Szalah sztorizgat egymásnak. „A nap nagy részét együtt töltjük, reggel általában az étkezőben találkozunk a többiekkel, aztán attól függően, hogy délelőtt vagy délután van az edzés, alakul a nap. Dominikkal vagy épp Milossal is inkább itt beszélgetünk, az edzőközponton kívül ritkábban van lehetőségünk találkozni.”
Mint meséli, a centrumban kevesebb mint két éve kialakított kávézó az egyik leginkább meghatározó közösségi tér. Itt azonban a fiataloknak tudniuk kell, mi a szerepük a csapathierarchián belül. „A pult melletti közvetlen székeknél azért még nincs helyem, az nem úgy működik” – jegyzi meg elmosolyodva.
Ahol a kihívás, ott a fejlődési lehetőség is
Nehezen forintosítható az, amikor az ember edzésen a többszörös PL-gólkirály klublegenda, Mohamed Szalah, vagy bármely másik angol bajnok ziccerét tudja hárítani, ami után még a klasszisok is elismerően néznek vissza rá. Pécsi szerint a riválisok személye mellett az intenzitás a valódi különbség mind a labdás gyakorlatok, az egymás elleni játék, mind a kapusok közt végzett […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!