A női kézilabda Bajnokok Ligája (korábban Bajnokcsapatok Európa Kupája, azaz BEK) Európa legrangosabb klubverseny-sorozata, amelynek története több mint hatvanéves múltra tekint vissza.
Az első versenyt az 1960–1961-es idényben tűzték ki, 1993-ig csak a honi bajnokságok győztesei vehettek részt rajta, majd 1993 és 2009 között – akkor már Women’s EHF Champions League, vagyis női kézilabda Bajnokok Ligája néven futott a sorozat, a lebonyolítás pedig csoportkörökre és egyenes kieséses szakaszra lett átalakítva. Egészen 2013-ig (ahogyan a futballban is) oda-visszavágós rendszerben rendezték meg az elődöntőket és a döntőket is.
A férfiak mintájára 2013–2014-es kiírásban bevezetésre került a négyes döntő. Ennek lebonyolításra pályázott a magyar szövetség (MKSZ), és kezdettől fogva Budapest: 2022-ig a Papp László Sportaréna, azóta pedig a húszezer fő befogadására képes népligeti MVM Dome ad otthont az eseménynek, és még két évig biztosan ott is marad.
A Győri ETO 2013-ban először nyerte meg a legrangosabb kupasorozatot, így az új rendszerbe címvédőként érkezett. Az első final four-szereplés nem is sikerülhetett volna tökéletesebben hazai közönség előtt, a dán Ikast Handbold legyőzése után (29–26) a döntőben magabiztosan verte a montenegrói Buducsnosztot, és megvédte címét.
2015-ben nagy meglepetésre nem volt ott a hajrában, ugyanis az oda-visszavágós negyeddöntőben az északmacedón Vardar SCJS 51–45-ös összesítéssel nyert.
12 év alatt ez volt egyetlen szezon, amikor nem volt a Győr, ezzel együtt magyar csapat érdekelt a végjátékban.
2016-ban nagy falatnak bizonyult a címvédő Buducsnoszt, de nagy csata után egy góllal győztek Görbicz Anitáék, a döntőben viszont a rendes játékidőben nem bírtak a Bucuresti-tel, így végül hosszabbítás és hétméterespárbaj után 29–26-ra a románok győztek, ezüstéremmel távoztak a magyarok.
Hároméves győri uralom, majd négy év trófea nélkül
A következő idényben ismét a montenegróiakkal került össze a Győr az elődöntőben – ezúttal nem okozott gondot a rivális, hat góllal bizonyult jobbnak a Rába-parti együttes. A Vardar elleni finálé viszont megint drámaian alakult: ismét hosszabbításra került sor, megint a Győr nyert eggyel, 31–30-ra és hódította vissza három év után a trófeát.
Magasan a világelit fölött volt az ETO, messze a legjobb játékosokat a soraiban tudva, nem meglepő módon 2018-ban is ott volt a legjobbak között – és ha ott volt, meg is nyerte a sorozatot. Az elődöntőben visszavágott a bukaresti gárdának a két évvel korábbi döntős vereségért, a fináléban pedig ismét ráadásban dőlt el a serleg sorsa: a Győr 27–26-ra nyert a Vardar ellen, és megvédte címét.

A következő szezonban a felemelkedő norvég Vipers Kristiansand volt az ellenfél, amely – ekkor még – kisebb gondot sem okozott a magyaroknak, akik kiütéssel, 31–22-re nyertek. Jöhetett a döntőben az orosz Rosztov Don. Az első félidőben még magabiztos vezettek a zöld-fehérek, a hajrára viszont zárkózott – a székhelyét Győrből Oroszországba áttevő – Ambros Martín gárdája, és csupán egy találattal győztek a magyarok.
Harmadjára is címet védett az ETO, amely 2017 és 2019 között legyőzhetetlennek bizonyult.
2020-ban a koronavírus-járvány ellehetetlenítette a sportot, így a kézilabdaidény is befejezetlenül, maradt. 2021-ben aztán egy új éra, a Vipers-korszak következett.
Az ETO ezúttal az elődöntőben alulmaradt a Brest ellenfeleként, így a bronzcsatában volt érdekelt, amelyen 32–21-re kiütötte a CSZKA Moszkvát. a trófeát története során először a Vipers hódította el Nora Mörk, Henny Reistad és Katrine Lunde vezérletével. Egy évvel később már az első, Esbjerg elleni akadályt gördülékenyen vették Stine Oftedálék, a finálét viszont magabiztosan hozta a norvég […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!