Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Miért épp a női labdarúgás?
Mert volt rá igény. A játékos-pályafutásom után a Kelen SC-nél lettem főállású edző, ahol eleinte fiúkkal dolgoztam. Aztán 2013-ban felfigyeltem egy kislányra, aki rendre a pályán rúgta a bőrt, de hiába unszoltuk, nem akart beállni a fiúk közé. Megígértem neki, ha hoz magával még néhány lányt, akit érdekel a foci, akkor tartok nekik külön edzéseket. Ebből nőtte ki magát később a Kelen női szakága, amelyben később 150-nél is több játékosunk volt idényenként, és egy jól megtervezett vezetői és szakmai munkával sikerült NB I-be jutni, ami óriási dolog.
Hogy látja a szakág jelenét és jövőjét idehaza?
Az elmúlt tíz év óriási előrelépést hozott, nem csak itthon, nemzetközi szinten is. Ugyanakkor rengeteg terület van a női labdarúgáson belül, amelyben még sokat lehet és kell is fejleszteni. Főleg a kisebb kluboknál és településeken érezni a létszámgondokat, az edzők és a gyerekek számában is. Ha túl kevesen vannak a lányok, az épp olyan gond, mint ha túl sokan, és ezért nem jut kellő figyelem az egyéni fejlesztésre. Ugyanakkor hálás a feladatunk, mert kellő odafigyeléssel és türelemmel rövid távon is nagy előrelépést lehet elérni egy-egy csapatnál. Szerintem nincs eltérés a futball iránti fogékonyságban egy hasonló korú lány és fiú között, természetesen van egy alapvető fizikális különbség a férfi- és női labdarúgásban, de a technikai készségekben inkább csak amiatt, mert a lányok képzésére korábban csak alig szenteltek figyelmet a klubok.
A magyar szurkolók kezdenek megbarátkozni a női labdarúgással? Spanyolországból és Angliából egyre-másra látjuk a híreket, egy-egy rangadón akár a Camp Nou, akár az Emirates is képes megtelni…
Itthon még mindig főleg családtagok és barátok járnak a mérkőzésekre, azzal együtt, hogy egyre több klubnál alakul ki egy egészen őrült, fanatikus nőifoci-rajongó mag. De az ő létszámuk alapvetően kicsi. Pozitívum, hogy ha lassú is, de egyértelmű fejlődés látható a szurkolói bázis növekedésében. Sokat segítenek azok a nemzetközi események, amelyeket Magyarország rendez, legyen szó utánpótlástornákról vagy például a női Bajnokok Ligája-döntőjéről, aminek 2019-ben a Groupama Aréna adott otthont. Lépegetünk előre, de a külföldi példáktól még messze vagyunk.
Kanyarodjunk az MTK-ra, korábban a Kelen SC-nél vezetőedző is volt, majd a magyar női válogatott segédedzőjeként dolgozott. Nem visszalépés az utánpótlás?
Nekem a hosszú távú koncepció volt a legfontosabb. Ebben az első lépés az utánpótlásban szereplő játékosok létszámának minél gyorsabb feltornázása, a képzési rendszer kialakítása és a közös gondolkodás elsajátítása. Több élvonalbeli klubtól is pozitív visszajelzést kaptam, miután eljöttem a Kelentől. Már csak amiatt is, mert a felnőttválogatottnál eleve egy tanulóévvel számoltam. Az MTK-nál éreztem leginkább azt, hogy megvan a türelem, a vezetők nem várják, hogy egyből az első évben taroljunk le minden korosztályt, és hozzunk aranyérmeket. Utánpótlásszinten ez nem is lenne helyes elvárás. Hároméves távlatban persze szeretnénk jó eredményeket elérni, de legalább ilyen fontos, ha nem még fontosabb, hogy menet közben minél több játékost tudjunk beépíteni a felnőttcsapatba, és onnan továbbadni a válogatottnak. Azt érzem, hogy ezzel az elképzeléssel a télen kinevezett új szakágvezető, Pinczi Anita […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
