Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Néhány évvel ezelőtt szinte elképzelni sem tudtuk a magyar kézilabdában, hogy a női és férfi szakágban ilyen sok játékos csapjon fel légiósnak – pedig ez egyre gyakoribb dolog Európában, csupán Magyarországon volt mindezidáig szokatlan, egyedi esetekre korlátozódott jelenség. Az utóbbi években viszont ez megtörni látszik idehaza is, gyakorlatilag egyre másra érkeznek a hírek, hogy válogatottbeli kulcsjátékosok külföldre szerződnek.
Sportági szakértőként Császár Gábort, a 247-szeres válogatott egykori irányítót, a Cegléd jelenlegi szakmai igazgatóját kérdeztük arról, hogy a férfiszakágban milyen változás eredményezte ezt a trendet, ez milyen hatással van, vagy lesz a jövőben nemzeti csapatunk teljesítményére, fiataljainkra és a magyar ligára egyaránt.
A közel- és a távolabbi múltban is honi együttesek voltak a főszerepben
Ha már világbajnokság éve van, vizsgáljuk meg, hogy két viadallal korábban hogyan alakult a csapatösszetétel.
A 2021-es egyiptomi vb-n a magyar válogatott történetének harmadik legjobb eredményét érte el azzal, hogy ötödik helyen zárt (1986 ezüstérem, 1997 negyedik hely). Az akkori huszonegy fős keretből tizen (Győri Mátyás, Hanusz Egon, Lékai Máté, Bánhidi Bence, Rosta Miklós, Sipos Adrián, Bodó Richárd, Ligetvári Patrik, Szita Zoltán, Bóka Bendegúz) jelenleg is a válogatott színterén van, egy nagy különbség viszont akad: csupán Szita Zoltán volt az négy évvel ezelőtt, aki akkor is légiós volt, a Wisla Plockban játszott – ahogyan most is.
Rajta kívül Máthé Dominik játszott külföldi csapatban akkor és most is, a 25 éves átlövő viszont jelenleg súlyos térdsérülését követő rehabilitációját végzi.
Négy éve tehát a huszonegy fős keretből 19-en hazánkban játszottak, ami még lesújtóbb, heten közülük a két nagy csapat, a Szeged és a Veszprém egyikében, valamint hatan a Tatabányában – előbbiek esetében ez most három, utóbbiéban pedig csupán egy, Bartucz László személyében.
2015-ben nem jutottunk ki a vb-re, így a 2014-es Európa-bajnokság összeállítását tekintjük meg, amelyet a nyolcadik helyen zártunk. A 18 fős keretből négyen külföldön játszottak (éppen Császár is köztük volt), 14-en pedig országhatárainkon belül: tizen (!) Veszprémben és Szegeden, ketten Gyöngyösön, egy-egy játékos pedig Csurgón és Balatonfüreden.
Van két sztárcsapatunk, a Bajnokok Ligája mégis külföldre csábítja fiataljainkat
Két együttesünk is meghatározó szereplője az európai kézilabdázásnak, a Veszprém és a Szeged évről évre a Bajnokok Ligájában szerepel. Előbbi már négyszeres finalista, és hétszer jutott négyes döntőbe, a Tisza-partiak pedig EHF-kupa-győztesek és háromszoros BL-negyeddöntősök – de mégsem e két csapat játékosai alkotják a válogatott magját. Sőt!
A bakonyiak klubhonlapon megtekinthető kerete nem feltétlen a valós képet mutatja a házi erőviszonyokat tekintve, ugyanis a 19 játékosból három magyar is tagja ugyan a felnőttcsapatnak, az igazság viszont az, hogy a nemzetközi mérkőzéseken csupán a védőspecialista Ligetvári jut szerephez (de ő kulcsszereplő), míg a két fiatal, Végh Bálint és Barna János Dániel a magyar bajnoki, vagy kupamérkőzésen kapnak lehetőséget.
A Veszprémnél egyértelmű a cél: kötelező a bajnoki cím és a kupagyőzelem, valamint megszerezni végre a hőn áhított BL-serleget. Ehhez minden szakmai és anyagi feltétel adott a klubnál, ahogy Bartha Csaba klubigazgató is fogalmazott, a gazdasági háttér kötelezi arra az együttest, hogy minden címet elhódítson.
A cél szentesíti az eszközt, ezt mutatja a keretösszetétel is. A szakági világklasszisok már nem feltétlenül a BL-rekordgyőztes Barcelonában, hanem az első BL-trófeájára hajtó Veszprémben akarnak játszani: Nedim Remili, Ludovic Fabregas, Aron Pálmarsson vagy Luka Cindric is sztárjátékosok közé tartoznak, akik hazánk első számú kirakatcsapatát választották, a szakmai kihívás mellett a klub által nyújtott előnyös anyagi lehetőséget is mérlegre téve. Amennyiben pedig a sajtóhírek igaznak bizonyulnak, úgy a világ jelenlegi legjobb kapusa, Emil Nielsen, a katalánok sztárjai, Dika Mem, valamint az exszegedi Thiagus Petrus is Veszprémet választja a közeljövőben következő állomáshelyének, a cél így nem is lehet más, csak a BL-győzelem.
A Szeged 17 fős keretében már több magyar névvel találkozhatunk, de a helyzet a Tisza-parton sem (sokkal) jobb, mint legnagyobb riválisánál. Mikler Roland, Bánhidi Bence és Bodó Richárd valóban kulcsszereplője az együttesnek, viszont Nagy Martin és Rea Barnabás epizódszerephez jut – leginkább a bajnokságban. A fiatalok közül Szilágyi Benjámin az, aki bőven kap játékpercet még a BL-ben is, de akinek a góllövőlista vezetője, Mario Sostaric a poszttársa, azért az nincs könnyű helyzetben.
De hol vannak akkor a magyarok? Röviden, a Tatabányát kivéve (ott a 16-os keret több mint fele légiós) a magyar bajnokság többi csapatában vagy külföldön.
A Ferencváros csak magyarokra épít és jövőre valószínűleg a második számú nemzetközi kupasorozatnak tekinthető Európa-ligában indul – ami bizonyítja, hogy van potenciál hazánk fiataljaiban. De beszélhetünk a PLER-ről, a Balatonfüredről, az akadémistákra alapozó NEKA-ról, vagy a másodosztályból feljutott, és az élvonalban is kiválóan teljesítő Győrről, amely éppen vasárnap verte meg a Szegedet. Kivétel nélkül mindenhol honi játékosokra építenek, kiegészítve néhány légióssal. Mégsem a hazai mezőnyben lévő játékosok adják a magyar válogatott keretének többségét, hanem idegenlégiósaink.
A válogatott magját légiósok alkotják
A jelenlegi húszfős magyar Eb-selejtezős keretből tizen külföldön játszanak, a fennmaradó másik fél pedig hat honi csapatból tevődik össze (három ferencvárosi, két-két tatabányai és szegedi, valamint egy-egy veszprémi, csurgói és balatonfüredi). Röviden és tömören elmondható, hogy nagyrészt a fiatalok próbálják ki magukat idegenlégiósként, míg az idősebb korosztály a hazai nagy csapatok egyikét célozza meg – de természetesen akad ez alól kivétel.
Például Sipos Adrián, aki már karrierjének bőven a közepén került reflektorfénybe, Tatabányán eltöltött évei közben figyeltek fel a sztárcsapatok, köztük a Veszprém is, amely két idényre le is igazolta, majd onnan a világ legerősebb bajnokságában, a Bundesligában találta magát – 33 (!) évesen.
A melzungeni beálló az egyetlen 30 év feletti […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!