Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A New Yorker Hoteltől egy sarokra található The Trailorral már azóta szemeztem, hogy Brooklynból Manhattanbe költöztem a világbajnokság első hete után. Az étterem és sportpub messziről is jól láthatóan hirdette: itt aztán minden világbajnoki mérkőzést megnézhet az ember, amire csak kiváncsi, ugyanis a benti 32 televízión mind a 2026-os torna mind a 104 találkozója képernyőre kerül.
Az ecuadori–német mérkőzésről visszatérve New Yorkba már nem maradt idő, hogy a Queensben vagy a New Jerseyben lévő hivatalos szurkolói zóna felé vegyem az irányt, a Brooklyn hídnál található napokkal korábban megtelt, a Hudson Yardon lévő kivetítőt pedig a környező lakosság érdekében csak a helyi idő szerint 21 óráig befejeződő meccseken tartják nyitva. A csoportkör végén már biztosan búcsúzó Törökország, valamint a társrendező, a tornát két győzelemmel kezdő, így már biztos továbbjutó Egyesült Államok összecsapása azonban 22 órakor kezdődött el csupán… Így hát a Trailor ajánlata még vonzóbbá vált.
Bent aztán kis híján dobtam egy hátast. Mert bár az alsó szint egész szépen megtelt, az emeletre lépve az első gondolatom az volt, „itt több a tévé, mint az ember”. Ugyanakkor még volt bő tizenöt perc a kezdőrúgásig, így a manhattanieknek, valamint az idetévedt futballturistáknak is akadt egy kis idejük, hogy megfordítsák az állást. Ez a tizenöt perc – plusz némi ráadás – pedig pont elég is volt. Az egyik asztalnál a győzelemtől, s alighanem már mástól is, megrészegült ecuadoriak foglaltak helyet. A másik teremben az épp legyőzött németek néhány szurkolója fogyasztott, ránézésre erősen bécsi szeletnek tűnő húst és a helyiek által valamiért veszedelmesen szeretett hullámosra vágott sültburgonyát. A köztük elterülő harminc-harmincöt asztal nagyjából felénél pedig különböző társaságok figyelték, amint útjára indult a labda.
S bizony a Mauricio Pochettino vezette amerikai válogatott alaposan be is kezdett.
Aki csak tíz előtt néhány perccel tért be az ajtón, az aligha kapta meg a rendelését, mire a társrendező már vezetett is. A második percben a Celticben légióskodó Auston Trusty közeli lövését még bravúrral védte Ugurcan Cakir, néhány pillanattal később már nem kegyelmezett neki az előre húzódó balhátvéd. Sebastian Berhalter balról elvégzett szöglete után a hosszún érkezve, senkitől sem zavartatva vehette át a labdát, majd jó öt méterről lőtte ki vele a rövidet (0–1).
Örömködésről igen, komolyabb hangrobbanásról nem lehetett beszélni. S akadt olyan asztal, ahol bár a beszédük alapján helybéliek ülhettek, a zigzag burgonya ketchupba mártogatásánál ritmusát egy pillanatra sem zökkentette ki, ahogy a képernyő „túloldalán” a Los Angeles-i stadion lelátóján tombolnak a nézők.
Úgy éreztem, eljött a pont, hogy kikérjek egyet a ház söréből. Bár a számomra ismeretlen nevű sör nyolcdolláros ára annak fényében azért elbizonytalanított, hogy kettővel többért már Guiness is akadt a csapon. Liverpoolban elkapattak…
Végül maradtam a Yuenglingnél. Az első korty után gyorsan megértettem, miért számít az Egyesült Államok keleti partján afféle alapdarabnak. Könnyű, mégis karakteres sör: enyhén karamellás ízét enyhe komlókeserűség zárja le, így inkább frissítő, mintsem nehéz. Nem az a fajta ital, amelyről hosszasan lehet értekezni, de egy világbajnoki meccs mellé.
Más kérdés, hogy mire a második kortyot húztam volna le belőle, már nem vezettek az amerikaiak.
Egy komolyabb védelmi megingást kihasználva Baris Yilmaz tudott kibújni labdával a leshatárról, majd hozta ajtó-ablak ziccerbe Arda Gülert, aki az első török lehetőséget így azonnal gólra is váltotta (1–1).
Vincenzo Montella szövetségi kapitány csapata nem elégedett meg az egyenlítéssel, fél óra elteltével Yilmaz találata már a fordítást jelentette (2–1). Az első félidő ráadásában megint Trusty állt legközelebb a gólszerzéshez az amerikaiaknál, ismét egy szöglet után, de a hátvéd fejese után a labda nem sokkal a léc fölött hagyta el a játékteret.
Ránézésre az ecuadoriak élvezték a leginkább a csatát, igaz, a Trailorban tartózkodó szurkolók közül eleve nekik volt a legtöbb okuk az örömre saját válogatottjuk eredménye miatt.
Ahogyan a mérkőzés, úgy a második játékrész is amerikai góllal kezdődött. Bal oldali bedobás után a labda Berhalter elé került, a középpályás pedig 17 méterről lőtt a jobb alsó sarokba (2–2). Mindkét csapat nagyobb iramra kapcsolt, a félidő közepén felváltva alakítottak ki helyzeteket, és kifejezetten élvezetes mérkőzést játszottak egymással, de a hétperces ráadás leteltéig úgy tetszett, több gól már nem esik, pedig az amerikaiaktól Christian Pulisic, míg a törököktől Orkun Kökcü is közel állt hozzá, hogy betaláljon.
Végül a hajrában pályára lépett Kaan Ayhan a 98. percben mégis betalált, így a török válogatott győzelemmel búcsúzott a tornától. A találatot a tévéképernyőkön keresztül […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!