Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A mai napot megelőzően legutóbb 2016-ban, a riói olimpián tudtak párbajtőrözőink csapatban érmet nyerni, akkor Imre Géza, Rédli András, Somfai Péter és a mostani szövetségi kapitány, Boczkó Gábor lett harmadik. Az akkori csapat kikapott az elődöntőben Franciaországtól (40:45), majd két tussal verte Ukrajnát (39:37).
Ezúttal a világranglista-vezető franciák ellen azonban összejött az álomszerű bravúr. A mieink mesteri kontravívással, a 45 tusból legalább harmincat a pást utolsó harmadából adva legyűrték a házigazdát. Úgy, hogy a kilenc asszóból nyolcat a mieink megnyertek, s egyedül az utolsó előttipáros végzett döntetlenre. Ezzel pedig eldőlt, a nyolc évvel ezelőtti csapatsikert már biztosan felülmúlja az Andrásfi Tibor, Koch Máté, Nagy Dávid, Siklósi Gergely kvartett.
A kérdés már csak az volt, 32 vagy 52 éve nem látott sikert tartogat a fegyvernem számunkra. 1992-ben, Barcelonában Hegedűs Ferenc, Kolczonay Ernő, Kovács Iván, Kulcsár Krisztián és Totola Gábor kvartettje vívott legutóbb fegyvernemi csapatdöntőt. A fináléban – még a maitól egészen eltérő lebonyolítás mellett – a szovjet utódállamok (FÁK) egyesült csapatának tagjaitól kaptak ki, így lettek ezüstérmesek.
Az aranyért még két évtizeddel korábbra kell lapoznunk a sporthistóriás könyvben: 1972-ben Erdős Sándor, Fenyvesi Csaba, Kulcsár Győző, Osztrics István és Schmitt Pál Svájc ellen húzta be az olimpiai döntőt.
Siklósi a franciák elleni diadal előtt hajszál pontosan bemondta a győzelmet hozó taktikát az őt faggató újságíróknak. Az olimpiai címvédővel szemben már óvatosabb volt. Mikor jó három órával a finálé előtt arról kérdeztük, mi lehet az arannyal kecsegtető taktika a döntőben, úgy fogalmazott, túl azon, hogy nem szabad kiesniük a ritmusból, a következő órák feladata lesz még egy utolsó elemzés mellett átbeszélni a taktikát. Valami azonban azt súgta, hogy a lábon villámgyors, a mieinknél kisebb termetű, így alacsony súlypontú ázsiaiak ellen, köztük az egyénit megnyerő Kano Kokival, valami hasonló, rendkívül hidegvérű, kivárásra játszó, ám a kontratámadásokat kegyetlen pontossággal végrehajtó vívásra lehet szükség megint.
Három plusz egy magyar muskétás
Óvatos optimizmusra adhatott okot, hogy a kvalifikációs időszakban több világkupa-versenyben is sikerült legyőzni a japánokat. Február végén, Heidenheimben például az ellenük megnyert (37:30) aranyéremmel együtt járó pontokkal lett matematikailag is biztos csapatunk párizsi indulása. Bár az is tény, hogy a legutóbbi ütközetet meg az ázsiaiak nyerték, március végén Tbilisziben az 5-8. helyért zajló küzdelemben 45:35-re nyertek.
Japán napközben mind a két asszójában jobban megszenvedett a mieinknél, Venezuelát 39:33-ra verte a negyeddöntőben, Csehország ellen pedig a nyolcadik asszót még hátrányból kezdte meg. Aztán Kano egy 6:1-es sorozattal fordított, végül Jamada Maszaru zárta le az akciódús végjátékot 45:37-tel. A döntő előtt fontos apróságnak ígérkezett, hogy a japánok elhasználták az egyetlen cserelehetőségüket már a negyeddöntőben, veterán balkezesük, az egyéniben a nyolcaddöntőig jutott Minobe Kazujasu helyére Komata Akirát küldve.
Nálunk Nagy Dávid továbbra is bevetésre várt, ám kérdésesnek tűnt, eljön-e az ő pillanata. Társai ugyanis egésznap kiemelkedően vívtak, így nem igazán volt ok eddig a lecserélésükre. Ám az olimpiai kiírás kegyetlensége, hogy az a csapattag, aki verseny közben nem áll be, az érmet sem kap, hiába csinálta végig a felkészülést, volt akár kulcsszerepe a selejtezős versenyeken, vagy egyszerűen csak a pást széléről igyekezett biztosítani a többieknek a szükséges nyugalmat és buzdítást. Ez a csapat azonban vív már annyira rég együtt, főleg az Andrásfi, Nagy, Koch trió, mely juniorként két vb-címet is nyert közösen, hogy az ember azt is simán el tudta képzelni, bevállalják a kockázatot, és a legkiélezettebb helyzetben is átadja egyikük majd a helyet a másiknak – nyerjenek vagy bukjanak, de mind a négyen a dobogóra állhassanak.
A délutáni sikerrecept a döntőben is visszakacsintott
Jamada és Siklósi kezdett egymás ellen, az első perc pedig igencsak ismerkedősre sikerült, passzivitás miatt mind a ketten meg is kapták a figyelmeztetésüket. Jamada másfél perc után megszerezte a vezetés Siklósi pengéjét félreütve, majd a jobb válla alatt eltalálva 2019 világbajnokát. Befejezőemberünk azonban nem engedte ellépni a japánt, fél percen belül egyenlített, majd a vezetést is megszerezte mellbe szúrva Jamadát (1:2). Az első asszó így nagy küzdelemben, minimális magyar vezetést hozott. A másodikként bekötő Koch is óvatos taktikát választott, többnyire – ahogyan arra az eddigi asszók alapján joggal számítottunk – a pást utolsó harmadából vívott az újdonsült egyéni olimpiai bajnok, Kano ellen. Az első tust viszont így is a magyar vívó adta.
Menet közben néhány pillanatra a Grand Palais közönsége kisebb őrületet varázsolt, no nem a páston zajló akciók és az újabb, immáron negyedik magyar találat láttán, hanem az előkerült telefonokon keresztül Léon Marchand 200 vegyesének hajráját figyelték, a kiváló úszó a negyedik aranyát gyűjtötte be néhány kilométerrel odébb, a Paris La Défense Arénában – a negyediket olimpiai csúccsal. Egészen bizarr összhatást keltett, hogy szinte az újabb japán szépítéssel egy időben rázendítettek a La Marseillaise-re – persze Marchand és nem Kano Koki tiszteletére. Utóbbi végül 3:1-re kapott ki Kochtól, így összesítésben […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!