Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Erős irodalmi párhuzammal indult az este a budapesti Art Departmentben, ahol Szaniszló Judit íróval Károlyi Csaba irodalomkritikus beszélgetett. Az est apropója a Városmajor 48 Alapítvány elismerése volt, az Irodalmi Jutalmat ugyanis Szaniszló Judit kapta – mégpedig a korábbi díjazott, Parti Nagy Lajos javaslatára.
Parti Nagy Lajos laudációjában Kántor Péter Megtanulni élni című verssorozatát idézte, ami rögtön megnyitotta a diskurzust a tapasztalásról és az idő múlásáról. Szaniszló Judit arról beszélt, hogy az élet előrehaladtával nem válaszokat kap, hanem sokkal inkább a bizonyosságok elvesztését éli meg.
Minél többet tapasztalok, minél többet látok, érzek, örülök, csalódok, a végén odajutok, hogy oké, semmiből nem következik semmi, semminek semmi értelme, és ez így lebeg. Ez a semmit tudás egyeteme.
A beszélgetés a kezdetekhez kanyarodott vissza: a blogoszféra aranykorához, amikor Szaniszló Judit még különféle álneveken publikált az interneten.
Ki Szaniszló Judit?
Szaniszló Judit (1977) író, a kortárs magyar próza fegyelmezett, mégis mélyen empatikus hangja. Civilben az Utcáról Lakásba! Egyesület munkatársa. Pályáját titokzatos bloggerként kezdte, mára a Magvető Kiadó egyik meghatározó szerzője. Legfontosabb kötetei: Beenged (2016), Leli (2019), A másik ember (2023).
Titokzatos írások, valódi válaszok
Szaniszló Judit visszautasítja, hogy a „blogger” címke meghatározza az írásai minőségét. Számára a blog csupán technikai felület volt, amely megadta a legfontosabbat: a névtelenség szabadságát. A rejtőzködés vágya olyan erős volt, hogy az olvasók sokáig azt sem tudták, nőt vagy férfit olvasnak-e. Az írónőt a tiszta szöveg hatása érdekelte.
Szaniszló Judit felidézte azt a szürreális pillanatot, amikor az álnevén regisztrált e-mail-fiókjába levél érkezett egy élő klasszikustól. Kezdetben azt hitte, valaki csak tréfálkozik vele:
Létrehoztam külön egy e-mail-címet a bloghoz, és oda egyszer kaptam egy levelet Kornis Mihály aláírásával. Azt gondoltam: jó, én Zetor Leilának hívom magam, valaki más meg azzal szórakozik, hogy ő meg a Kornis Mihály.
A levél azonban valódi volt. Kornis olyannyira lelkesedett a titokzatos szerző írásaiért, hogy kezdetben azt hitte: neves kortárs férfi írók rejtőznek az álnév mögött. A bizalom lassan épült fel. A személyes találkozóra az Astoriában került sor, de Judit – érthető óvatossággal – nem egyedül érkezett.
Két barátnőm is elkísért, hogy ha itt most, nem tudom, valami baj történne. De aztán láttam, hogy bent ül, és mondtam a lányoknak, hogy jó, mehettek.
Kornis Mihály nemcsak felfedezte, hanem mentorálta is Juditot. Az írónő kiemelte Kornis ritka és becsülendő tulajdonságát: a kíváncsiságot. „Ő kifejezetten törekedett arra, hogy találjon embereket, akik nincsenek benne a kánonban, nem jelennek meg publikációkban.”
Könnyfakasztó lenne
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!