2021. szeptember 20., hétfőMa Friderika napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 353,00 Ft | USD: 302,00 Ft | CHF: 324,00 Ft
2021.09.20. Friderika Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 353,00 Ft | USD: 302,00 Ft | CHF: 324,00 Ft
Kezdőlap / Kultúra / Zentai Márk: Túléltem a tinisztárságot, a londoni magányt és főleg magamat

Hirdetés

Zentai Márk: Túléltem a tinisztárságot, a londoni magányt és főleg magamat

Zentai Márk Németországban született, édesanyja, Terebessy Éva operaénekes. Tizenöt évesen költözött Magyarországra, 2006-ban a Megasztár akkori szériájában is feltűnt, majd a Ments meg szerelem című dallal tinilányok kedvencévé vált. Mörk nevű zenekarával egyre nagyobb népszerűségre tesznek szert, több koncertet is adtak már külföldön: felléptek Jamie Cullum előtt, játszottak New Yorkban, vagy a hamburgi Elbjazz Fesztivál és a leverkuseni Jazztage nagyszínpadán is. Márkkal többek között a tinisztár-létről, az azt követő mélyrepülésről és újraépítkezésről is beszélgettünk és természeten a Mörk hamarosan megjelenő harmadik nagylemezéről.

Németországban nőtt fel, tizenöt évesen költözött haza szüleivel Magyarországra. Amíg kint élt, hallgatott magyar zenéket? Vagy kimaradtak a korosztályára amúgy jellemzően ható itthoni zenekarok?

Nagyon kevés magyar zenét ismertem gyerekkoromban, ezért irigylem azokat, akik Kispálon és Quimbyn nőttek fel. Vannak zenék, könyvek és filmek, amikre vagy rákapcsolódtál akkor, vagy lemaradtál róluk. Ezek rendszerint nagyon magyar alkotások, szerintem a legjobb értelemben. Többször próbáltam már rárepülni korai Kispál és a Borz lemezekre, de sajnos mindig rájövök, hogy ez már nem olyan egyszerű. Amikor Magyarországra költöztem, volt két-három év kultúrsokk-élményem, amit leginkább az akkori itthoni popzene minősége, és a nagy sikerfilmek stílusa okozott. Az első magyar zenekar, amit önszántamból hallgattam, az Emil.RuleZ! volt. Nem hittem el, hogy lehet ilyet csinálni. Majd jött a Kistehén, Yonderboi, Barabás Lőrinc és még sokan. Nehéz volt hátrahagyni a kedvenc német zenekaraimat, de szerencsére hamar rájöttem, hogy nem leszek bajban itthon sem.

Aztán zenefogyasztóból szinte rögtön előadóvá, a Ments meg szerelem című slágerrel ismertté is vált itthon.

Hirdetés

Furcsa volt egy tízmilliós országban pár százezer tininek énekelni valamit, ami alapján bekerültem egy skatulyába, belecsöppenni főszereplőként egy teljesen idegen ország popkultúrájába úgy, hogy nem ismertem az itthoni zenéket, filmeket, könyveket, de még a magyar nyelvet is törtem. Sajnos a zeneírásról és az emberekről is vajmi keveset tudtam, így hát nem vettem észre, mekkora zsákutcába hajtok épp bele. Szakmailag olyan volt ez, mint amikor egy fiatal, valamennyire tehetséges színész elmegy a Jóban Rosszban vagy a Barátok közt sorozatokba szerepelni: az éretlen egója szárnyal, hiszen aki tévén nevelkedett, nagyon boldog egy ilyen lehetőségtől és sikertől, de hamarosan kiderül, hogy csak kevesen állnak ilyen naivan az ő történetéhez, főleg a saját szakmáján belül, ahol a lépcsőfokok átugrását ritkán nézik jó szemmel.

De egy ideig jó volt benne lenni, hiszen tiniként Robbie Williamst és Justin Timberlaket hallgattam, és közben popsztárnak készültem fejben. Ez az élet pedig rengeteg elfoglaltsággal járt: Hétköznaponként reggel elmentem egy tévéműsorba, délután egy másik helyen adtam interjút, hétvégenként pedig lenyomtam gyakran hét-nyolc fél-playback koncertet. Persze visszagondolva erre, a Tesco parkolóban és plázák cipőboltjában énekelni elég hardcore volt, de ez vele járt. Szerintem a mai napig ezt csinálnám, ha azt láttam volna, hogy minden lemezzel ugrunk egy minőségi szintet felfelé. Ám nagyon hamar elcsúsztak a dolgok köztem és a producer-menedzserem Szabó Zé között. Ő felépített és kitalált valamit, én pedig egy idő után mást akartam.

Nem projekt akart lenni, hanem inkább alkotó?

Igen, de akkor még fogalmam sem volt, hogyan juthatnék el erre a szintre, onnan ahol épp voltam, ez csak menet közben derült ki számomra. Akkoriban még elképzelni sem tudtam, hogyan lehet végigírni, meghangszerelni egy dalt vagy akár egy teljes lemezt, csak imádtam a popzenét. Az alkotás része ezért jóval később jött az életembe, amikor megszereztem ehhez a szükséges zenei tudást, de amióta ez megvan és elhatároztam magam, egyre mélyebbre merülök zenében.

Most érzem azt, hogy végre eljutottam egy nagyon jó alapszintre, mert már tudok zenét, szöveget és vokálokat írni, tudok hangszerelésben gondolkodni, mindezt pedig fel tudom venni, nagyjából meg tudom keverni. Tisztában vagyok azzal, nekem mi tetszik és mi nem, ha szükséges tudok instruálni zenésztársat, hangmérnököt, grafikust, menedzsert és promótert.

A tinipopsztár lét egy óriás ego boost volt. Mondhatnék akár sok rosszat Szabó Zéről, de egy dolog tagadhatatlan, hogy hitt bennem.

Látott bennem valamit, amit senki más és adott nekem egy óriási esélyt, amiből nagy nehezen bár, de hosszútávon is hatalmasat profitáltam. Persze ugyanakkor nem látott meg bennem sok mást, amit megláthatott volna, de ez már inkább az én feladatom volt.

Összességében ez a pár év, olyan volt az életemben, mint egy pszichedelikus utazás. Elmondhatatlanul dús volt. Bár nem volt több, mint három-négy év, tízszer annyinak érződött. Reggeltől estig dolgoztam, ami óhatatlanul összeomláshoz vezetett. Ez a második lemezzel meg is történt, mert ott már annyi mindent akartam másképp, a saját ízlésem szerint csinálni. Nagyon furcsa skizoid sztori ez, mert bár akkor még sok minden nem működött, sok mindent el is ültetett bennem, ami most kezd igazán kihajtani. Megtanultam magyarul nyilatkozni, énekelni, előadni, konferálni és megtanított a kemény és fegyelmezett munkára. És ezt azért is hasonlítom pszichedelikus utazáshoz, mert aki használt már bármilyen szert, ami feldobja, az pontosan tudja, hogy utána következik egy nagyon mély zuhanás utazás.

P  8198

Fotó: Bodnár Patrícia / Index

Gondolom ez nem tapasztalat, csak hallott ilyesmiről.

Igen, egy Máté Gábor könyvben olvastam.

Szóval jött a zuhanás. Ebbe a szakadékba dobták, vagy önszántából ugrott?

Is-is. Amikor a gyökerek nélküli egó felemelkedik és lezuhan, az nagyon súlyos következményekkel jár. Nekem az volt a szerencsém, hogy olyan emberek vettek körül, akik nagyon szerettek, és ez megmentett. Enélkül nagyon rosszul is elsülhetett volna ez az egész, és így is idő volt, amíg kigyógyultam belőle. Miután összevesztem Szabó Zével és az akkori kiadóm főnökével, elvágtam magam náluk. Egyedül viszont semmire nem voltam képes, mert nem rendelkeztem sem a megfelelő tudással, sem azzal az infrastruktúrával ami lehetővé tette az én akkori működésemet.

A tinipopsztár-lét nem egészséges.

Annak mindig ára van, ha egy tizenhat éves gyereket bedobsz a nagy reflektorfénybe, és az egekig pumpálod az önbizalmát és néhány skilljét, közben elhanyagolva rengeteg más, még alakulóban lévő képességét. Én mind emocionálisan, világnézetileg, filozófiailag, mind művészetileg nagyon éretlen voltam még.

Mi történt a mélyrepülés alatt?

Eleinte még jártam szólóban fellépni, de kipróbáltam magam musical-énekesként is. Folytattam tanulmányaimat a Kodolányi János Egyetem jazz tanszakán, második évemben pedig Erasmussal kiköltöztem fél év szakmai gyakorlatra Angliába. Több rövidéletű zenekart is alapítottam, volt hogy német nyelvű gyerekműsorokat énekeltem a Goethe Intézet szervezésében és vokalistaként is énekeltem nagy előadók mögött. Kerestem magam, de egy idő után azt éreztem, nem fogok tudni helytállni a zene világában.

A gondolataim akár egy hullámvasúton, folyamatosan hánykolódtak egy éretlen psziché felületén.

Nem értettem, mi történik velem, miért nem találom a helyem a világban és miért tűnik olyan igazságtalannak az a rendszer amit mi, emberek felépítettünk ezen a bolygón. A megfejtéseket iszonyatos vehemenciával és türelmetlenséggel keresve aztán jó időre teljesen beszippantott az összeesküvés-elméletek színes világa. Persze, mondanom sem kell, az is egy másik véglet volt, mikor hajnali kettőkor rohangálva üvöltöztem akkor már Novai Gábor barátomnak a Kertész utcában, hogy:

A Hold egy kiüregesített kisbolygó, amit gonosz Alienek hoztak a Föld vonzáskörzetébe, hogy dualitást hozzanak létre bennünk, ezzel rabszolgasorba taszítva az emberiséget.

Miután rájöttem, hogy a paranoia nem vezet jó irányba érzelmileg, és sajnos okosabb sem lettem a világ működését illetően, a keleti spiritualitásba kapaszkodva próbáltam helyrehozni azt, ami eltörött bennem, részben sikeresen.

Esküszöm, csak az identitását kereső, bolyongó, nyugati, modern ember az, aki ennyire rá tud harapni olyan szélsőséges dolgokra, mint például a Nondualitás filozófiájára. Na, én ráharaptam erre is.

Volt egy pont viszont, amikor leesett, hogy ez az út a legjobb esetben a szerzetesi lét felé vezet, tehát választanom kell: mindenről lemondva, a saját vágyaimat és egómat magam mögött hagyva, rálépek és végigmegyek a szerzetesi úton vagy visszatérek a hús-vér önmagamhoz és leszek végre, talán először életemben egy a saját érzelmeit, gondolatait és művészi elképzeléseit megélő és kifejező, alkotó ember?

Nagy nehezen rájöttem, hogy csak akkor nem szenvedek, ha azt csinálom, amit […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/2021/08/24/zentai-mark-interju-mork-lemezmegjelenes/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Böjte Csaba: Lelkeket gyűjtök

Böjte Csaba: Lelkeket gyűjtök

A testvéri szeretet, a jézusi bizalom mutatta meg magát a nemzetközi eucharisztikus konferencián Böjte Csaba …