Az Index szerkesztősége gyakran kap zenei anyagokat feltörekvő együttesektől, előadóktól. PickUp néven elindított sorozatunkban időről időre beszámolunk három új névről, csapatról, küldjenek akár lemezt, kislemezt vagy single-t.
Fontos: az Indexet az előadók keresik meg, érdekükben nem jár közben kiadó – sem PR-os, sem marketinges, legfeljebb kapcsolattartó. A hármas listát a Kultúra rovat – stílusbéli és tartalmi korlátok nélkül – kizárólag saját belátása szerint állítja össze. A mostani PickUp három előadója:
- +4,
- Telehold,
- Russian Girl.
A holdnak énekelni máshogy
Megjelent a Telehold zenekar első lemeze, az Éjszakai. A Carson Coma Palánta Programjának résztvevője egy éjjeli hazautat, a sötétből előmászó szorongást és félelmet, különféle érzéseket, gondolatokat keveri össze. A tíz dalos, 33 perc hosszú lemez igazi különlegesség a hazai zenei palettán, amiben keveredik az elektronikus zene, az alternatív és indie pop, lo-fi elemek, illetve az elmúlt időszakban divatos, múlt századi stílusokat a rádiós közegbe visszaemelő, újragondoló megközelítés.
A zenekar szemtelen profizmussal, könnyed és átgondolt módon adaptálja az elmúlt évek jellegzetes nemzetközi trendjeit. Közben érződik az a magyar zenei gondolkodás, ami valahogy az egész végeredményt kicsit itthon is nosztalgikus köntösbe öltözteti, amiből leginkább a néhol már-már noise-rockot idéző elemek rántják csupán ki a hallgatót.
A csapat tökéletesen használja saját erősségeit, miközben gyengeségeiket igényesen fedik el, akár az edzett profik. A végeredmény a nemzetközi underground erős versenyzője lehetne. Kérdés, hogy itthon mekkora nyitottság lesz speciális megközelítésükre, de az okos, befogadható, érzelmes szövegek mindenképpen segítség lesznek ebben. A dalok zeneileg hasonló körökre épülnek,
miközben a több énekeses produkció lehetőségeit igyekeznek kiaknázni (többségében elég jól).
A lemez koncepciója és kohéziója szintén kimagasló. Az egyetlen, ami kicsit furcsa, hogy az éjszakai hazaút élményei, az feltörő különféle érzések leginkább szöveg szinten jönnek csak elő. A legtöbb dal nagyon (talán túlságosan is) hasonló, még akkor is, ha az olyan dalok, mint a Nem mondhatom el félúton kiszakadnak ebből. Kivételt képez a Toronyházak és a 3-2-1, amik már a dalkezdéstől elütnek a többitől, de a lemez első fele abszolút összefolyik. A koncepciót erősíti az ötlet, de több dal is elvész emiatt a lemezen. Hogy ez gond, vagy sem, mindenki maga döntse el.
A lemez végeredményben egy érzelmes, hangulatos alkotás, ami jól megállja a helyét. Reméljük, hogy a Telehold a jövőben hasonlóan kidolgozott zenéket hoz, és a magyar popzene maradandó színfoltjává válnak.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!