Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Mint ahogy azt az Index megírta, Dúró Dóra szerint a Nemzeti Színház legújabb bemutatója, a Vér vagyok – egy középkori tündérmese undorító, visszataszító jelenetei alapvető kérdéseket vetnek fel a Fidesz kultúrpolitikáját, a Nemzeti Színház küldetését és Vidnyánszky Attila személyét illetően is.
Az új előadásban férfiak tölcsérrel művért isznak nők széttárt lábai közül, miközben a színpadot vérrel és provokatív aktusokkal borítják el. A darabot Jan Fabre, egy szexuális zaklatásért elítélt belga rendező jegyzi, akit hazájában ötrendbeli szexuális zaklatás és egyrendbeli szeméremsértés miatt 18 hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek. Ez az ember kapott helyet a magyar színházművészet legfontosabb szerepelőjétől Magyarország első számú színházában, hogy gusztustalan provokációját adófizetői pénzen a magyar közönség elé tárja
– írta a Mi Hazánk elnökhelyettese a közösségi oldalán szerdán.
Vidnyánszky Attila az Origón közzétett nyílt levelében válaszolt a Mi Hazánk képviselőjének, amelyet teljes terjedelmében, változtatás nélkül közlünk:
„Jelen nyílt levelemmel szeretnék reagálni minapi közlésére, amelyben a Nemzeti Színház legújabb bemutatóját »gusztustalan provokációnak« minősíti, és Jan Fabre belga rendező Vér vagyok című produkcióját összeegyeztethetetlennek tartja az ország elsőszámú színházának eszméjével.
Mivel abban egyetértünk, hogy a Nemzeti Színház mindenkori vezetőjének küldetése a nemzeti kultúra ápolása, ebből a szemszögből szeretném önnek megvilágítani tevékenységünket. Még mielőtt röviden vázolnám a Nemzeti Színház művészeti kínálatának nemzeti jellegét, hogy a repertoáron keresztül támasszam alá nemzeti elkötelezettségünket, engedje meg, hogy kitérjek a szóban forgó előadásra.
Elgondolásom szerint a nemzeti kultúra elidegeníthetetlen része a művészi szabadság: ez az erény napunk ideológiai harcaiban hatalmas veszélyben van. Ironikus – vagy inkább elkeserítő – módon éppen elsősorban a nyugati világban, ahol pedig ezt az elvet a leginkább hangoztatják. Jan Fabre művészi életútjának érdemeit ezúttal nem sorolom, de javaslom, hogy a Vér vagyok produkciót ne a bulvármédia lejárató szándékú híradásai, hanem személyes élménye alapján ítélje meg. Jan Fabre produkcióját kiragadott képekkel bírálni olyan eljárás, mintha Hieronymus Bosch németalföldi festő alkotásait egy-egy részlet alapján, s nem az egészet látva ítélnénk meg. A párhuzam a két művész között nem önkényes, hiszen a Vér vagyok előadás egyik inspirációs forrása éppen Bosch világa. Úgy írni erről a darabról, hogy nem teszünk említést a Szent Sebestyénre, Bingeni Szent Hildegárdra vagy a pelikánra mint Jézus-szimbólumra tett egyértelmű utalásokról, felszínességet mutat. Akinek van füle hozzá, kihallja, hogy a belga rendező több magyar zenei motívumot használ az előadásban, s ezeket mindig a remény érzetének erősítésére alkalmazza. Nem sok művészt talál ma Nyugat-Európában, aki így gondol a magyar kultúrára és hazánkra.
A Nemzeti Színház – vezérigazgatói küldetésemnek megfelelően – elsődlegesnek tekinti a nemzeti kultúra ápolását. A nagyszínpadon játsszuk (immár 2013 óta) Tamási Áron Vitéz lélek című darabját, hét éve a Csíksomlyói passiót, valamint a Körhintát, a János vitézt, a Csongor és Tündét, a Bánk bánt. A Wass Albert Tizenhárom almafa című regényére épülő, azonos című előadás vagy Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényének adaptálása […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!