Akkor még élt Kádár, vagy éppen már nem élt, de a várakozás általános volt. Vártunk a friss kenyérre, a telefonvonalra, a könyvmegjelenésre, úgy istenigazából a saját életünkre is.
Úgy rémlik, Daciára várni jó volt. Életprogram. Az nem Trabi, nem Kispolák, és nem is Zsiguci, az külön kaszt volt a várakozásban.
Amikor végre megjött az értesítés, mintha nem is gépkocsiról szólt volna, hanem valamiféle erkölcsi jóvátételről: Isten tudja, hány hónap után, a saját nyomorúságunk, bezártságunk végre visszamosolygott ránk: megjött az értesítés, és már mindegy volt, hogy milyen színű az álom, csak legyen.
A Merkúr-telep Csepelen nem hely volt, inkább állapot. Beton, sor, sorompó. Az ember ott értette meg, hogy a tárgyaknak is van ideológiájuk. Beton, sorompó, kék overallos mozdulatlanság. A fiatal költő ott állt, kezében a papírok, zsebében a kulcs, a fejében egy másik élet. A Dacia világoskék volt, ahogyan a szabadságot akkoriban elképzelték: kissé fakón, de soha nem használtan.
Az átvétel szertartása gyors volt, hivatalos és személytelen. Senki nem kérdezte, innen hová. Verseket amúgy sem lehet beleírni a forgalmiba. A kulcs elfordult, a motor felköhögött, mintha maga sem hinné, hogy most már menni kell.
Az első benzinkút nem választás kérdése volt, ott állt a sarkon, pár méternyire a teleptől. Akkoriban az új autók pár méternyire voltak kalibrálva, gyorsan enni kértek. A költő kiszállt, levette a tanksapkát, megemelte a töltőpisztolyt, egy decens mosollyal beleillesztette a tankba, az szépen kattant, az óra meg pörgött. Tíz liter. Húsz. Harminc. A Dacia némán tűrte. Ötvennél már gyanús lett, de az ember ritkán feltételezi egy új autóról, hogy ártani akar. Száz liternél megszólalt a kútkezelő. Százötvennél már ketten álltak ott. A benzin nem a tankban volt, hanem mindenhol máshol. Az oszlop mellett tócsa. A csomagtartóban hullámzás. A kocsiban egy sajátos, édeskés pára, amelyről akkor még senki sem tudta, mennyi költészet fér bele.
A kútkezelő szitkozódott. Szép, klasszikus mondatok voltak, időtállóak. A fiatal költő hallgatott. A hallgatás akkoriban alapállapot volt. A Dacia tele lett anélkül, hogy megtelt volna.
Akkor az ország is ilyen volt: sok mindent bele lehetett tölteni, csak rendesen lezárni nem sikerült. Ami kifolyt, az elpárolgott vagy történetté nemesedett.

Ernst Haas / Getty Images Hungary)

Jerry Cooke / Getty Images Hungary)

Mirrorpix / Getty Images Hungary)

robert wallis / Getty Images Hungary)

Kaku KURITA / Getty Images Hungary)

Mirrorpix / Getty Images Hungary)

Ernst Haas / Getty Images Hungary)

Ernst Haas / Getty Images Hungary)

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/multkep/2025/12/14/auto-autogyartas-gyar-szerelok-autoipar/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!