Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Két költő verseket olvas fel a budapesti Három Holló Kávéház nagyszínpadán, a helyiségben lévők szinte lélegzetvisszafojtva hallgatják őket. Nemes Z. Márió tök átlagosan öltözött: fekete póló, hasonló színű ing, farmer. De nincs rajta kalap – pedig őt szinte mindig kalapban látni. A színpadon mellette ülő Zilahi Anna ezzel szemben szinte ragyog a színektől: a kabátján hatalmas violák táncolnak egy réten, egyből tavaszérzésem van.
Nem lehet bűn nélkül csinálni
Mindketten a nemrég megjelent köteteikből olvasnak fel: Nemes Z. Márió a Jelenkor Kiadónál megjelent Irgalom és számonkérés című könyvéből, Zilahi Anna pedig a Magvető Kiadó gondozásában publikált Gyengédség című kötetéből. Mintha már a címek alapján is párbeszédbe elegyednének a könyvek, és a verseket hallgatva ez az érzés csak fokozódik. Később kiderül, hogy a fülünk nem csalt. Amikor Zilahi befejezi a felolvasást, kérdéseket tesz fel a kollégának. Úgy látja, hogy az Irgalom és számonkérés visszatérő motívuma az ismeretlen, és azt kérdezi, hogy letépett alma-e a vers, és költőnek ebben van-e bűnrészessége?
Nemes Z. határozottan bólint: szerinte biztosan van, „hála Istennek van irgalom, amit fel lehet ajánlani” – teszi hozzá gyorsan. A művében a versbeszélő sokat foglalkozik a saját és mások bűneivel, valamint azzal a bűnös, élőhalott világgal, amelyben létezik. „Ezt a másvilágot számba venni, számon kérni átkozott feladat is, mert semmit nem lehet bűn nélkül csinálni. A szövegekben állandó bűntudat van, mintha nem lehetne teher nélkül, vallási értelemben vett bűntudat nélkül élni.”
Nemes Z. úgy véli, hogy az egész kötet ettől régies hangulatot kap, miközben iróniával is él, és olyan terhelt fogalmakat használ, mint az Istené. De ezek komolyan vannak véve – nem véletlen, hogy a kötet nagy része istenes vers. „Lehet, hogy Isten a nyelvben van, kevésbé metafizikailag – de nem lehet büntetlenül beszélni. A fogalmak kimondásának ára van, és a versírás során ezért vezekelni kell.
Azt sem lehet büntetlenül leírni egy versbe, hogy Fidesz, ahogy azt sem, hogy L. Simon László. Ezt le kell vezekelni a műben – megcsinálni a költőiségével, az autonómiájával, azzal, hogy kitárulkozik a világra, felvesz elemeket, fertőzéseket. Ez ilyen szempontból egy »egzisztenciális« probléma
– fogalmazott Nemes Z. Márió, hozzátéve, hogy a kolléganő költészetében is megvan az a pontosságigény, ami az övében. Úgy érzi, ez köti össze őket – a pontosságért való küzdelem. „A Zilahi-versek iszonyatos erőbevetéssel, versizommunkával dolgoznak – ez engem lenyűgöz, absztrakt örömöt okoz.”
Zilahi erre reagálva elmondja, hogy szerzőként két attitűddel közelít a pontossághoz: egyrészt naivan hisz abban, hogy a költészet képes valamit elmondani – hogy amit megértett, azt továbbadhatja –, másrészt ott a szkepticizmus, hogy valójában semmit sem ért, de ezt is el akarja mondani. Ennek a kettősségnek a humor és a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!