Michael Bay idővel csúnyán a földbe állította a Transformers-filmsorozatot, Az utolsó lovag című részre egyenesen nézhetetlenné tette a robbantós jelenetek iránt beteges vonzódást érző rendező a franchise-t. Volt azonban idő, amikor a Transformersről még egy kissé bugyuta, de nagyon szórakoztató blockbuster jutott a többség eszébe, amelyben a bugris Sam Witwicky (Shia LaBeouf) és szívszerelme, Mikaela (Megan Fox) futottak versenyt a Föld megmentéséért, miközben a háttérben óriási robotok, az Optimus Prime által vezetett autobotok és a Megatron mögé csoportosuló álcák csépelték egymást. Az első Transformers-filmet három Oscarra jelölték, és a maga 709 millió dolláros bevételével világszerte nagyot szakított, de már ekkor kapta a kemény kritikákat a Hasbro akciófiguráit életre keltő adaptáció.
Egészen pontosan azért, mert sokan úgy vélték, felesleges ezekbe a filmekbe az emberi szál. Ezt igyekszik orvosolni a magyar mozikban október 10-én bemutatott, Transformers Egy című animációs előzményfilm, amely az óriásrobotok szülőhazájába, Cybertronba kalauzol, még jóval azelőtt, hogy a jól ismert vérontás kezdetét vette volna.
A Transformers Egy már az első jelenetével magasra teszi a lécet, a Toy Story 4-ért is felelős direktor, Josh Cooley által vezetett készítőgárda Cybertront a maga futurisztikus dicsőségében mutatja meg. Annak ellenére is, hogy a transformerek bolygója azért mégsem a béke szigete teljesen, melyen kifogyóban az energon névre keresztelt energiaforrás, ami mindent működtet. A kitermelés tehát mindennél fontosabb, és bár túl sok tiszteletet nem kapnak, lényegében a bányászrobotok hatékonyságán múlik Cybertron jövője. Egy ilyen bányászt, vagyis inkább kettőt ismerünk meg behatóbban a filmben, a forrófejű Orion Paxot, aki folyton bajba keveredik, és a kissé morcos, de nagy igazságérzettel rendelkező barátját, D-16-ot.
Ránézésre könnyű megmondani, hogy a Transformers Egy főszereplői valójában a későbbi Optimus Prime és Megatron, akik rettenetesen messze vannak még attól a formájuktól, amelyben a Michael Bay-filmek is ábrázolták őket. Kicsik, gyengék, mivel az átalakuláshoz szükséges mag nélkül születtek, még csak respektjük sincsen ebben a csavarokra felhúzott társadalomban. Ennek ellenére mindketten küzdenek azért, hogy végre komolyan vegyék őket, egy B-127-es nevű, rikítóan sárga robotot és a túlságosan parancskövető Elita-1-et magukkal rángatva pedig
olyan kozmikus összeesküvésbe keverednek, aminek a végére megváltozik minden, amit saját magukról és a világról gondolnak.
Ez végre egy olyan Transformers-film, amiről lerí, hogy rajongók írták, ráadásul szívvel-lélekkel. Andrew Barrer és Gabriel Ferrari forgatókönyve pörög, a párbeszédek elmések, és sűrűn előfordul, hogy a poénkodások önreflexívek, például a transformerek átalakulását viccelik el a főszereplők. A film maga egy folytonos rohanás, ide-oda mennek a főszereplők az irányítás mátrixára vadászva, ám az alkotók közben arról sem feledkeznek meg, hogy építsék a karaktereket, és mélyítsék köztük a drámát, a vizualitással megtámogatva elképesztő hatást elérve a fináléra.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!