Úgy döntöttem, hogy a konklávé előtti utolsó misét nem a sajtóközpontban követem, hanem személyesen veszek részt rajta. A kültéri ellenőrzésen áthaladva ismét megérintett a hely szelleme, ahol minden egyes kő és szobor történelmet hordoz. A bazilika felé közeledve láttam a svájci gárdistákat is, akik méltóságteljesen őrködtek színes, reneszánsz stílusú egyenruhájukban.
Segítségért esedezve
Ahogy az épület monumentális lépcsőin felértem, a belső tér márványoszlopai és aranyszínű díszítései ezúttal is fenségesek és megindítóak voltak. A mennyezetről alászűrődő fények életre keltették a festett kupola angyalait, akik mintha a Szentlélek jelenlétét hirdetnék. A főbejáratot lezárták, mert a bazilika megtelt, tudatták csoportunkkal a Vatikán munkatársai. De gyorsan megnyugtattak, hogy érdemes várni kicsit, mert intézkednek, hogy aki részt akar venni a szentmisén, megtehesse. Így is történt, hamar a hátsó bejárathoz vezettek minket, a hívőknek fenntartott részt, ahol a padok vannak, elkerítették.
Kisebb mozgolódás után kiderült, hogy kerítettek további ülőhelyeket, én pedig éltem a lehetőséggel. Az oltárhoz képest balra, egészen hátul foglaltam helyet, amikor a szentmise szavai mélyen rezonáltak a szívemben, különösen Giovanni Battista Re bíboros prédikációja:
Azért vagyunk itt, hogy a Szentlélek segítségét kérjük, világosságáért és erejéért esedezzünk, hogy megválaszthassák azt a pápát, akire az egyháznak és az emberiségnek szüksége van a történelem ezen nehéz, összetett és gyötrelmes fordulópontján.
Ahogy lassan előrébb kerültem, a mise végére már egészen közel ültem a bíborosokhoz. Az […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!