2020. szeptember 19., szombatMa Vilhelmina napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 360,00 Ft | USD: 304,00 Ft | CHF: 335,00 Ft
2020.09.19. Vilhelmina Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 360,00 Ft | USD: 304,00 Ft | CHF: 335,00 Ft
Kezdőlap / Kultúra / Van olyan fajtája a szexuális erőszaknak, amiről én is most hallottam először

Van olyan fajtája a szexuális erőszaknak, amiről én is most hallottam először

A most 32 éves, de már több díjjal kitüntetett író, költő, színész és rendező Michaela Coel 2016-ban egy rövid szünetet tartott előző sorozata, a Chewing Gum írásának legvégén, hogy kieressze a gőzt, ami a fenyegetően közelítő leadási határidő miatt gyűlt fel benne. Lement meginni valamit a barátaival a kocsmába, majd arra ébredt, hogy reggel van, és fogalma sincs, hogy került haza. A fejében viszont homályosan fel-felvillant néhány kép arról, ahogy magatehetetlenül fekszik, nem ura a testének, és valaki épp megerőszakolja. Két és fél év telt el azzal, hogy a saját és barátai hasonló tapasztalataiból sorozatot írjon. Ez lett a Tönkretehetlek (I May Destroy You), amelyet idén júniusban mutatott be a BBC és az HBO, Magyarországon is, és azóta világsikerré vált. Kritikánk itt olvasható róla:

A sorozatot Coel írta, rendezte, ő volt a producer és ő játssza a saját magáról mintázott főszereplőt is. A másik két főhős az őt támogató két barát, egy pályakezdő színésznő (Weruche Opia) és egy meleg aerobiktanár (Paapa Essiedu), akik szintén több olyan szexuális aktusban vesznek részt, amelyek így vagy úgy nincsenek rendben. A sorozat épp ezekről az „egyértelmű” nemi erőszaknál kevésbé nyilvánvaló esetekről, és általában arról szól, milyen a szex, ha az valamelyik félnek traumát okoz.

A sorozat alkotójával és a két másik főszereplővel online beszélgethettünk, több másik külföldi újságíróval együtt.

Egyes írók azt mondják, megírni a saját fájdalmas tapasztalataikat felemelő és erőt adó dolog, mások szerint viszont inkább kegyetlen ez a folyamat. Ön melyikkel ért egyet?

Michaela Coel: A terápiáknak bevett része, hogy megkérik az áldozatokat, menjenek vissza arra a helyszínre, ahol a trauma érte őket, és játsszák el, ahogyan megtörténik. Erre lehet azt mondani, hogy egy újabb megrázó és felkavaró élmény, ugyanakkor az, hogy vissza tudsz menni a helyszínre, egyúttal azt is jelenti, hogy túlélted, ami történt – történt, így, múlt időben. Hogy most már itt vagy a jelenben, és épp egy olyan traumával nézel szembe, amin már túl vagy. És ha visszaemlékszel arra a rettenetes dologra, ami történt veled, egyúttal arra is gondolsz, hogy túlélted. És ettől csodálatos egy ilyen élmény.

Mi volt a legfőbb célja azzal, hogy sorozatot készített a traumájából?

Michaela Coel: Leginkább azt remélem, hogy a sorozat kíváncsiságot ébreszt az emberekben saját maguk iránt, és minél többen gondolják majd úgy, érdemes egy kicsit befelé figyelni, és tölteni némi időt azzal, hogy mit is találunk ott, aztán elgondolkodni azon, vajon milyen út vezethet a gyógyuláshoz. A tévé jó eszköz a kommunikációra, és persze, remélem, hogy a szexuális erőszakra is fel tudja hívni a figyelmet a sorozat, de

jó lenne, ha arra is ráébresztene, milyen nehéz túllendülni az erőszak hatásain.

Hogy a trauma milyen súlyosan eltorzítja azt, ahogyan a világot látod és ahogy a világban közlekedsz. Leginkább erre szeretném felhívni a figyelmet. És azt is fontos tudni, hogy nem vagyunk egyedül. A legtöbb áldozat úgy érzi, mintha mindenkitől el lenne szigetelve, pedig sokan mentünk keresztül ugyanazon. Nagyon könnyű magányosnak érezni magunkat, de valójában itt vagyunk, sokan, együtt.

MIchaela Coel

MIchaela Coel

Fotó: Gary Gershoff / Getty Images Hungary

Amikor először eldöntötte, hogy nyilvánosan beszélni fog az önt ért szexuális erőszakról, ahhoz tudatosan bátorítania kellett magát, hogy meg merje lépni ezt a lépést, vagy épp ellenkezőleg, természetesen jött ?

Michaela Coel: Ami az írást illeti, az egyszerűen csak kijött belőlem, egy kicsit úgy, ahogy a vázlataimat pötyögöm le: csak gyorsan legépelek mindent, ami eszembe jut. Ez engem is meglepett. De ha arra gondol, amikor először beszéltem róla közönség előtt, ahhoz valóban gyakorolnom kellett a szövegemet a lakótársammal. És eleinte tényleg nehéz volt összeszedni a megfelelő szavakat, aztán pedig végigmondani őket úgy, hogy ne kezdjek sírni már az elején. Csak sok gyakorlás után tudtam nyugodtan és érthetően végigmondani.

Akkor és ott érezte valami azonnali hatását annak, hogy beszélt az erőszakról?

Michaela Coel: Nem, valószínűleg pont a sok gyakorlás miatt: mielőtt megérkezett volna a közönség, még a helyszínen is elmondtam az egészet újra. Aztán felszálltam egy vonatra, hazajöttem, és folytattam tovább az életemet.

A sorozat főszereplőjét, Arabellát végig támogatják a hivatalos szervek, a rendőrök is azonnal hisznek neki és kedvesek vele. Miért döntött úgy, hogy ilyen pozitívan ábrázolja ezt a közeget annak ellenére, hogy milyen sok ezzel ellentétes történetet hallani?

Michaela Coel: Egyszerűen azért, mert a saját tapasztalataimat írtam meg – és nekem hittek a rendőrségen. Nem jelenthetjük ki, hogy a rendőrök sosem hisznek az áldozatoknak, mert itt vagyok én, és az én példám az ellenkezőjét mutatja. Lehetséges, hogy én vagyok a szabályt erősítő kivétel, de szerintem érdemes volt körüljárni ezt a kivételt.

Korábban azt nyilatkozta: amikor a saját tapasztalatairól beszélt a barátaival, azzal szembesült, hogy a nem közös beleegyezésen alapuló szex valamilyen formája megdöbbentően sokukkal megtörtént már. Mit gondol, miért ilyen gyakoriak az ilyen visszaélések? Egyszerűen azért, mert minden elkövető velejéig gonosz?

Michaela Coel: Miből gondolja, hogy tudom a választ? Fogalmam sincs! Tényleg nem tudom, de talán

nem vethetjük el azt a magyarázatot sem, hogy tényleg egyszerűen rossz emberekről van szó, akik szeretnének kárt tenni a másikban.

De a magyarázatban része lehet annak is, hogy sok embernek gondjai vannak az empátiával, vagyis azzal, hogy beleképzeljék magukat a másik ember helyébe, és átérezzék, mit élhet át az adott szituációban a másik, vagy hogy feltegyék maguknak a kérdést: én hogy éreznék ugyanilyen helyzetben? Ez a képesség sokakból hiányzik, illetve persze akad, aki ténylegesen képtelen rá, mert pszichopata. De sokszor nem erről van szó, csak arról, hogy nem vagyunk képesek a másikat épp ugyanolyan emberi lénynek látni, mint saját magunkat.

Gondolom, rengeteg üzenetet kap olyanoktól, akik meg akarják osztani a saját történetüket a sorozat miatt. Hogy viseli ennek a felelősségét?

Michaela Coel: Igazából nem tudok sok ilyen üzenetről beszámolni, talán azért sem, mert a karantén alatt mutatták be a sorozatot. De nem is olyan könnyű engem elérni, mert nem vagyok fent sem a Twitteren, sem az Instagramon. De ha lemegyek a boltba, néha összefutok olyanokkal, akik nézik a sorozatot, és ők néha valóban megosztják velem a történetüket. Az egyetlen dolog, ami igazán nehéz ebben, hogy nem szabad megölelnem őket a vírus miatt. Csakis ez furcsa ezekben a helyzetekben.




[…]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/media/2020/08/27/tonkretehetlek_interju_michaela_coel_i_may_destroy_you_weruche_opia_paapa_essiedu_nemi_eroszak_sorozat/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Lehet, hogy érdekel...

Eredeti Galilei- és Newton-könyvritkaságokat találtak meg Romániában

Szeptember 16-án, nemzetközi együttműködés keretében,a román rendőrség vezetésével Neamt megyében végzett házkutatás során kerültek elő …