Vakmerő húzásra vállalkozott Eperjes Károly, és bejött neki

Nehéz ma úgy megnézni egy klasszikus drámát színházban, hogy ne kapjunk valami nagyon mai értelmezést vagy színpadi megoldást. A produkciókban gyakran erőteljesebben érződik a rendező víziója, mint mondjuk Shakespeare-é: Budapesten az elmúlt években lehetett látni mennyezetről leszakadó autót, az egész nézőteret bejátszó, lövöldöző Hamletet, vagy az eladás végén a hullahegyek fölött szelfiző norvégokat, hogy csak ennél az egy klasszikusnál maradjunk.

És ezzel nincs is semmi baj, érdekes és izgalmas előadások születnek bukósisakkal a fején megjelenő herceggel is, és a művészi megvalósítás mellett az is cél lehet, hogy a naponta millió ingerrel bombázott nézők figyelmét le tudják kötni, a fiatalok ne gondolják azt, hogy ezek unalmas művek.

A háttérben hullámzó tenger

Éppen ezért tűnik merész vállalkozásnak a (Pesti) Magyar Színház legújabb előadása: a Hamletet úgy tették színpadra, hogy Arany János szövegét használták, a szereplők korabeli jelmezekben vannak, és a reneszánszt megidéző zenei aláfestéssel (a zeneszerző Bucz Magor) a kort idéző díszletek kötött játszanak

Hirdetés

Érdekes módon a puszta történet is leköti a nézőket, a követhető mondatok és a színészi alakítások viszik magukkal a közönséget. A drámát nyilvánvalóan le kell ma már rövidíteni (a dramaturg Deres Péter), de az öt felvonás helyett kettőbe is belefért minden fontos momentum, láttuk a dán királyfi vívódásainak ívét és kifutását.

Az előadás hatalmas dínomdánommal kezdődik, Claudius, Dánia királya és Gertrud az udvaroncokkal mulat – csak Hamlet ül leverten a sarokban. A lakoma díszes asztallal, trónszékekkel jelenik meg, a háttérben sötéten hullámzó tenger azonban már ekkor különös atmoszférát ad az előadásnak (a díszlettervező Ferenczfy-Kovács Attila). A vetítés az egyetlen virtuális elem a produkcióban, és mindig csak finoman és jelzésértékűen jelenik meg. Amikor Hamlet hajóra száll, mintha mi is ott utaznánk vele, a gőzhajót pedig enyhe füst jelzi. 

Részlet a Hamlet előadásból

Fotó: Magyar Színház

Helyre tolni a kizökkent időt

Az előadás aztán szépen végigvisz minket a történeten, elhangzik és hangsúlyossá válik minden monológ, szólássá vált mondat: „Gyarlóság, asszony a neved!”, „Őrült beszéd, őrült beszéd: de van benne rendszer.” „Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.”, „a hívatalnak packázásai”, hogy csak a legismertebbeket említsük. Látjuk Rosencrantz és Guildenstern szerepét, Ophelia megőrülését, a vándorszínészek előadását, a hallgatózó Polonius (Viczián Ottó) halálát, a sírásók beszélgetését. És bár egy előadásnak nem az a dolga, hogy a középiskolások kötelező olvasmányát érthetően és élvezetesen visszaadja, de talán mégis: ez is a feladata. És mindeközben előbukkan Shakespeare […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/2025/02/11/hamlet-pesti-magyar-szinhaz-eperjes-karoly-haumann-mate/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!