2022. május 24., keddMa Eszter napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 382,00 Ft | USD: 359,00 Ft | CHF: 370,00 Ft
2022.05.24. Eszter Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 382,00 Ft | USD: 359,00 Ft | CHF: 370,00 Ft
Kezdőlap / Kultúra / Utazós monológ

Hirdetés

Utazós monológ

A Múlt-kép blog a Nemzeti Fotótár szakmai együttműködésével valósul meg.

Orgonaillatot érzek. A Lillafüredi Palotaszálló mellett áll egy bokor, ha a szél keletről fúj, érezni a virág mámorító illatát. Május van, hétköznap, elmúlt nyolc óra. Szeretem ezt az időszakot: megfigyelek, és elképzelem, ki mit hagyott maga mögött, mielőtt buszra szállt.

Az öregembernek, aki alig bírt fellépni a lépcsőn, láthatóan fájdalmai vannak minden mozdulat közben. Arca olyan, akár egy agyongyűrt papír. Minden barázda egy-egy naplóbejegyzés az elmúlt évtizedekből. Ahogy megfejtem a titkosírást, feltűnik a vidéki ház, a gondozott kert. Látom, ahogy kapával gödröket vág a földbe, azokat vaskos ujjával tágítja. Gondosan belehelyezi a palántát, úgy, ahogy az ember tulajdon gyermekét teszi a bölcsőbe. Megöntözi a frissen ültetet növényeket, beszél hozzájuk: nőjetek nagyra, hadd teljen bennetek örömem! Az öreg leül a buszon, maga mellé helyezi két megpakolt kosarát. Friss saláta, retek, újhagyma, répa kandikál ki a csomagokból. A férfi legalább nyolcvanéves, a Palotaszállót bámulja. Úgy nézi, mint aki először látja. Csillog a szeme, eltűnik belőle a fakóság. Aztán a mellette álló, telefonáló szőkére téved a tekintete. Ugyanúgy nézi, mint az előbb azt a szép nagy, puccos szállodát. Sem az épületet, sem a nőt nem tudja alaposan szemügyre venni, az első túl messze van, a másik pedig magasan fölötte. Elérhetetlenek.

A tűsarkú cipőt viselő lány észreveszi, hogy a bácsi figyeli. Felemeli jobb keze középső ujját. Az öreg hirtelen elfordítja a fejét. Talán legszívesebben ő kérne bocsánatot. A szőkeség tovább telefonál. Hangos és magas. Mindenki felett ellát. Bámulja a tupírozott frizurákat, a lapos, zsíros hajakat, a kopaszodó szigeteket a fejbúbokon. Láthatóan jól érzi magát ebben a pozícióban, itt, a buszon, saját világának tetején. Megdicsérhették a telefonban. Viháncol, csavargatja a haját, kelleti magát. Felülről megnézi a mellét, szabad kezével megigazítja az egyiket, majd a másikat. Csak ezután néz körbe, ki látja. Elégedetten nyugtázza a szépszámú közönséget. Újra vihog. Rózsaszín szőrös táskájában kutat, kis üvegcsét vesz elő. Permetet fúj magára. Az édes illat, akár az egyre terjeszkedő pókháló, bekeríti a busz utasait.

Hirdetés

A vak asszony a lány felé fordítja a fejét. Megrezdül az ajka. Nem tudni, mit fojtott el: mosolyt vagy rosszallást. A szeme nyitva, a tekintete üres. Kezét az orra elé emeli, mintha ezzel akarná megakadályozni, hogy az idegen személy az érzékein keresztül az agyába hatoljon. Aztán megigazítja a szoknyáján keletkezett redőket. Olyan, mint aki makulátlan szeretne lenni a felette magasodó, édes illatú nő társaságában. Biztosan tökéletesnek képzeli. Néha a szőke hangjának és illatának irányába emeli a fejét. Pontosan eltalálja, tényleg ott áll a lány, aki ügyet sem vet rá. A vak a tűsarkakon egyensúlyozó nő számára nem közönség, nincs benne potenciál. Az előbbit azonban izgatja útitársa, olyan, mintha minél többet szeretne róla tudni. Nyújtogatja a nyakát, fülel, talán sikerül összeraknia a telefonbeszélgetésből egy viszonylag tűrhető képet. Lefogadom, azt is tudja, hogy világos hajú, sőt talán a rózsaszín táskáját is le tudná írni.

A hat év körüli kisgyerek egyik kezével anyját fogja, a másikkal egy rúdban kapaszkodik.

– Anyu, annak a néninek miért olyan furcsa a szeme? – kérdezi viszonylag hangosan, és a vak nőre mutat. Az anyja szégyenkezik, próbálja csitítani fiát. Ezzel csak szítja a tüzet.

– Nagyon félelmetes és csúnya – folytatja a kissrác.

A mama lehajol hozzá, tenyerével betapasztja a száját. A fülébe suttog, mire a gyerek hevesen bólogat. Egymegállónyi csend következik. A fiúcska szemmagasságban bámul előre. Lehiggadt. Láthatóan ebben a világban érzi magát otthon, ismeri a combokat, derekakat, az ő szemszögéből ilyen a rend. A vak nő szeme nem illik ebbe a világba, kizökkenti. Valamit talál a földön. Nézi a barna foltot, rugdosni kezdi a cipője orrával. Kavicsnak hiszi, pedig csiga.

A kis állat egyre rosszabbul érzi magát. Eddig is halálfélelme volt, attól rettegett, hogy a busz utasai rátaposnak. Most meg itt ez a gyerek, aki nem hagyja békén. A csiga hangja túl erőtlen, hiába kiabálna segítségért, úgysem hallanák meg, ráadásul az emberek el sem hinnék, hogy egy csiga is képes kiabálni. Egyre közelebbről látja a cipőt, érzi a friss aszfalt szagát, amibe a fiúcska az imént belelépett. Tapasztalt városlakó, több tucat lábbelit látott már élete során ebből a perspektívából, tudja, hogy ez a mostani gyereké. Ettől megretten. A testvérét egy hároméves taposta szét néhány hete. Még mindig gyászolja.

Nézem az öreget, a szőkét a tűsarkúban, a vak nőt, a hatévest és a csigát. Bámulom őket és próbálom megérteni a világot az ő szemszögükből. Hiába, nem megy, én csak egy kivénhedt busz vagyok.

Jászapáti, 1955. szeptember 1. Megérkezik a MÁVAUT autóbusza a megállóba.

Jászapáti, 1955. szeptember 1. Megérkezik a MÁVAUT autóbusza a megállóba.

Fotó: Lónyai Mária / MTI Nemzeti Fotótár
Hollókő, 1960. március 22. Igavonó marháit vezető férfi a MÁVAUT buszmegállótól felfelé vezető úton. A megállóból Szécsény, Pásztó és Salgótarján felé közlekedik buszjárat.

Hollókő, 1960. március 22. Igavonó marháit vezető férfi a MÁVAUT buszmegállótól felfelé vezető úton. A megállóból Szécsény, Pásztó és Salgótarján felé közlekedik buszjárat.

Fotó: Rácz János / MTI Nemzeti Fotótár
Budapest, 1950. augusztus 1. A buszvezető ellenőrzi a bőröndökkel, retiküllel utazó pár menetjegyét felszállás előtt egy Chausson típusú autóbusznál a Sztálin téri buszpályaudvaron, a Tanninpex (volt bőr és szőrme) Nemzeti Vállalat reklámfotóján. A háttérben a Szent István-bazilika kupolája és tornyai.

Budapest, 1950. augusztus 1. A buszvezető ellenőrzi a bőröndökkel, retiküllel utazó pár menetjegyét felszállás előtt egy Chausson típusú autóbusznál a Sztálin téri buszpályaudvaron, a Tanninpex (volt bőr és szőrme) Nemzeti Vállalat reklámfotóján. A háttérben a Szent István-bazilika kupolája és tornyai.

Fotó: Járai Rudolf / MTI Nemzeti Fotótár
Dunaújváros, 1965. február 18. Utasok olvasnak a Magyar Államvasutak Közúti Gépkocsiüzeme (MÁVAUT) Dunaújváros- Székesfehérvár-Győr útvonalon közlekedő autóbuszán. A járaton utazás közben válogathatnak, olvashatnak a kísérleti utas könyvtár köteteiből, melyet úgy válogatták össze, hogy rövid írásműveket, kisregényeket, novellákat, verseket, karcolatokat tartalmazzanak. Az utasok 55 könyv közül kölcsönözhetnek az utazás idejére. Már az első napon nagy forgalma volt az autóbuszkönyvtárnak, amely ha beválik, akkor a szolgáltatást kezdeményező Fejér megyei Vörösmarty Könyvtár más távolsági járaton is rendszeresíti majd a könyvkölcsönzést.

Dunaújváros, 1965. február 18. Utasok olvasnak a Magyar Államvasutak Közúti Gépkocsiüzeme (MÁVAUT) Dunaújváros- Székesfehérvár-Győr útvonalon közlekedő autóbuszán. A járaton utazás közben válogathatnak, olvashatnak a kísérleti utas könyvtár köteteiből, melyet úgy válogatták össze, hogy rövid írásműveket, kisregényeket, novellákat, verseket, karcolatokat tartalmazzanak. Az utasok 55 könyv közül kölcsönözhetnek az utazás idejére. Már az első napon nagy forgalma volt az autóbuszkönyvtárnak, amely ha beválik, akkor a szolgáltatást kezdeményező Fejér megyei Vörösmarty Könyvtár más távolsági járaton is rendszeresíti majd a könyvkölcsönzést.

Fotó: Percze Lajos / MTI Nemzeti Fotótár
Veszprém, 1965. augusztus 23. Elkészült és átadták a forgalomnak a MÁVAUT (Magyar Államvasutak Autóbusz Üzem) új pályaudvarát. A 18 gépkocsiállással rendelkező pályaudvarról indul a megye összes autóbuszjárata. Létesítése különösen nagy jelentőségű a balatoni forgalom lebonyolítása miatt. Az utazóközönséget hangosbeszélők értesítik az indulás időpontjáról, a várakozást kényelmes, modern váróterem teszi kellemessé.

Veszprém, 1965. augusztus 23. <a id="hyperlink_f94ca247b63f054ec2a418010ceb09c9" […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/multkep/2022/01/26/nemzeti-fototar-tavolsagi-busz-buszmegallo-mavaut/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

A Megérkeztünk című kiállítással nyitotta meg kapuit a Néprajzi Múzeum új épülete

A Megérkeztünk című kiállítással nyitotta meg kapuit a Néprajzi Múzeum új épülete

A Néprajzi Múzeum új épülete a Liget Budapest Projekt része. Tervezője Ferencz Marcel (NAPUR Architect), …