Újrafordította a Háború és békét, de vigyázott, hogy „túl jó azért ne legyen”

A századforduló-századelő prózafordítása még gyerekcipőben járt, a korabeli magyar írók, Mikszáth, Móricz, Kosztolányi nyelve mögött eléggé elmarad, gyakran suta, tapadó, még a nyelvtanban is követi az eredetit – mondta a Literának adott interjúban Gy. Horváth László. „Viszont például Németh László 1950-es Anna Kareninájára Lányi Sarolta azt mondja, »élvezetes, a magyar szépprózába oltja« Tolsztoj művét, mire Szabó Lőrinc megjegyzi: ő nem is hiszi el, hogy Tolsztoj ilyen jó stiliszta lett volna. És alighanem a kettő között van a megoldás:

Jól és alkotó módon kell fordítani, de annyira túl jó azért ne legyen, mintha az orosz mű magyarul született volna. Ugyanez áll a Háború és békére is

– fogalmazott.

Mindenesetre a Háború és béke a legnagyobb, az elérhetetlen álmaim közé tartozott. Máig nem hiszem el, hogy lefordíthattam

Hirdetés

– húzta alá a József Attila-díjas író, műfordító.

Úgysem mered megkérdezni

Gy. Horváth László úgy véli, közte és Makai Imre vagy általában az 50-es években fordítók között inkább szemléletbeli különbség van.

„Náluk a szoros szövegtisztelet tényleg nem dominál. Azt hiszem, benne lehetett a kor levegőjében, vagy egyenesen kiadói elvárás volt: okítsuk a népet, adjuk a kezébe a klasszikusokat, de úgy, hogy értse is. Tegyük könnyen emészthetővé a mondatokat. Ugyanakkor fura, hogy például a gyerekbeszéd nemritkán mesterkéltnek hat. Makainál a hét-nyolc éves Petya azt mondja […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/2023/02/04/gy-horvath-laszlo-haboru-es-beke-muforditas-irodalom/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!