Cocteau pályafutása fiatal költőként indult: 19 évesen jelent meg az első kötete, majd hamarosan a párizsi művészvilág kedvencévé vált. Szoros kapcsolat fűzte a század legnagyobb alakjaihoz: barátja volt Marcel Proust, Modigliani, Apollinaire és Max Jacob, együtt dolgozott Pablo Picassóval, valamint Erik Satie francia és Igor Sztravinszkij orosz zeneszerzővel. Tehetsége nem ismert határokat, ugyanazzal a lendülettel írt verset vagy forgatókönyvet, mint ahogyan freskót festett.
Bár vagyonos és művelt nagypolgári családban született, gyerekkora mégsem volt felhőtlen: kilencéves volt, amikor ügyvéd édesapja öngyilkos lett, később pedig kicsapták egy patinás fiúiskolából, amikor kiderült, hogy szerelmi kapcsolat fűzi egyik diáktársához. Az első világháború idején mentősofőrként szolgált a belga fronton. Összebarátkozott a vadászpilóta Roland Garros-szal – akiről később teniszversenyt neveztek el –, neki ajánlotta repülésről szóló verseit.
Vásott kölykök
Az 1920-30-as években születtek meg Cocteau legjelentősebb drámái és prózai művei. Antigoné (1922) és Orpheus (1926) című darabjaiban klasszikus mitológiai témákat dolgozott fel és értelmezett át. Leghíresebb regénye, a mindössze három hét alatt megírt Vásott kölykök (Les Enfants terribles, 1929)
a kamaszkori ábrándok elvesztéséről, a lázadó gyerekkor végéről szól.
Cocteau leghíresebb filmje az 1946-ban bemutatott A szép és a szörnyeteg, amely a klasszikus mesét dolgozza fel a szürrealizmus jegyeit magán hordozó, rendkívül innovatív látványvilággal. A tűz magától kigyullad, (ezt a felvétel visszafelé lejátszásával érték el), az alakok transzban bolyonganak a rejtélyes folyosókon. A tükrök folyékony kapuk egy másik világba, a szobrok megelevenednek. Másik legismertebb filmje az 1950-es Orfeusz, […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!