Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Nyolcvan esztendeje (mások szerint 1946-ban) történt, hogy Lester Polsfuss dzsesszgitáros felkereste a Gibson gitár- és mandolingyártó céget, és felajánlotta tuskóját (ahogy tömör testű elektromos gitárját hívta), hogy készítsék sorozatban. Ajtót mutattak neki. 1950-ben Leo Fender piacra dobta a Broadcastert, a későbbi Telecastert, a Gibson pedig menten megkereste Lestert, majd 1952-ben eladták az első Les Paul elnevezésű gitárt. Méghozzá az 1945-ben (nyolcvan éve) konstruált P–90-es hangszedővel. Ezen összeállítás a mai napig a rockhangzás egyik meghatározó kombója.
Leo Fender nem volt zenész, műszerészként erősítőket bütykölt, mígnem a világ első, sorozatban gyártott tömör testű elektromos gitárjával máig maradandót alkotott, miként a következő Stratocaster (1954) és Precision Bass (1951) hangszerekkel is.
Orville H. Gibson cipőgyári ügyintézőként kereste a kenyerét a XIX. század végén. A napi robot utáni kikapcsolódáshoz sajátos hobbit talált, hangszereket épített. 1886-ban szabadalmaztatta mandolinját. Tizenhat esztendőre rá akkora lett az érdeklődés, hogy megalapította a Gibson Mandolin-Guitar Manufacturing Co. Limitedet.
A három embert foglalkoztató kisüzemet 1916-ban kibővítette, hatvan munkást alkalmazott, majd két év múlva örökre lehunyta szemét.
Hangszereinek minőségéről elég annyi, hogy a fa alapanyagot öt-tíz évig szárították felhasználás előtt. A mai sorozatban gyártott, távol-keleti gitárokon tegnap még madarak fütyörésztek: az efféle hangszerek használat közben száradnak, miáltal összevissza vetemednek, bizonyítva a tételt, hogy az olcsó a drága.
Elektromos forradalom
Az első elektromos gitárt Adolf Rickenbacker és George Beauchamp építette 1932-ben. Hivatalosan a Rickenbacker A–22 nevet viselte, alakja miatt azonban serpenyőnek hívta a jónép. Joggal, amennyiben az alumíniumból öntött hangszer kis, kerek testéhez hosszú nyak társult.
Az egyre hangosabb big bandek gitárigényét más módon is igyekeztek kiszolgálni, jelentős méretű akusztikus hangszerekre szereltek mikrofonszerű hangszedőket. Ebben a Stromberg-Voisinet számít úttörőnek, amely cég 1928-ban szabadalmaztatta rezonátorlapra erősített pickupját.
Gibsonék ezt az utat járták L–5 és L–4 dzsesszgitárjaikkal. Mérsékelt sikerrel, így a világgazdasági válság után fajátékgyártással bővítették tevékenységi körüket. Miközben ekképpen talpra álltak, hódítani kezdett a hawaii gitár. Ezt az ölünkben tartjuk, ujjal pengetjük, a fogólapon pedig slide-gyűrűvel változtatjuk a hangokat.
A Gibson beszállt a versenybe az E–150-essel. Ebből az alumíniumöntvény hangszerből százat gyártottak, majd a muzsikusok kérésére átálltak a fatestre.
Isten önnel, Mr. Polsfuss!
Így érkeztünk el ama 1945-ös évhez, amikor szabadalmaztatták a P–90-es hangszedőt. Ez eredetileg egytekercses (single coil) volt, ám kisvártatva legyártották a humbucker (ikertekercses) változatot, ami kevésbé gerjedt, és mind a mai napig ilyennel szerelik fel a Les Paul Gold Topot.
Ekkortájt történt a malőr, amikor is ajtót mutattak Lester Polsfussnak, aki Les Paul néven menő dzsesszgitáros volt, s aki elégedetlenkedett a Gibson ES hangszerek miatt. Azt akarta, kizárólag a húr hangját hangosítsa ki az erősítő, a gitártest zengése nélkül. Csinált hát két tömör testű instrumentumot, amelyeket az alakjuk okán tuskónak becézett. Egyet magának, egyet feleségének, Mary Fordnak. Ezzel állított be a Gibsonhoz 1945-ben vagy ’46-ban, majd rövid […] A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE! Forrás: *Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
https://index.hu/kultur/popkult/2025/06/04/lester-polsfuss-elektromos-gitar-gibson/