Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A kulturális finanszírozás torzulásai miatt kirobbant irodalmi és politikai vihar újabb fejezetéhez érkezett. A vita alapját azon nyílt levél adatsorai adják, amelyet a Jelenkor és az Alföld főszerkesztői hoztak nyilvánosságra. Ebből kiderül, hogyan nyílt szét a finanszírozási olló az elmúlt öt évben: miközben a Jelenkor támogatása 2019 és 2024 között mindössze 10,6 millióról 11,3 millióra, az Alföldé pedig 10,2 millióról 10,9 millió forintra tudott növekedni (ami erős infláció mellett masszív reálérték-csökkenést jelent), addig a kedvezményezett lapok tízmilliós extra forrásokhoz jutottak. A Kortárs folyóirat éves támogatása ugyanebben az időszakban 14,8 millióról 32,8 millióra ugrott, a Magyar Napló pedig a 2019-es 17,9 millió után 2024-ben már 37,2 millió forintból gazdálkodhatott az NKA és a miniszteri keretek jóvoltából.
Reagáltak az érintett főszerkesztők
Papp Endre, a Hitel folyóirat szerkesztője, Thimár Attila, a Kortárs főszerkesztője, valamint Füzi László, a Forrás főszerkesztője az Index megkeresésére reagáltak a nyílt levélre. Fontos hangsúlyozni, hogy az alábbi válaszok még a Hitel megszűnéséről szóló végső döntés előtt születtek, amikor a szerkesztőségek az új pályázati eredmények tükrében értékeltek. Papp Endre szerint a Hitel a puszta túlélésért küzdött, Thimár Attila elismeri a nyílt levél számainak pontosságát, de a problémát mélyebbnek látja. Füzi László ugyanakkor egy komoly tárgyi tévedésre hívta fel a figyelmet, amely miatt a nyílt levél szerzői utólagos korrekcióra kényszerültek.
Arra a kérdésre, hogy a Hitel javára szétnyíló finanszírozási olló veszélyezteti-e a sokszínűséget, Papp Endre főszerkesztő – még a lap bezárásának hivatalos bejelentése előtt – a folyóirat akkori kritikus helyzetére mutatott rá:
Ne haragudjon, de hangosan felnevettem a levelét olvasva! Nehéz komolyan venni a felvetéseit. Talán elkerülte a figyelmét, hogy az NKA Anyanyelvi Kollégiumától a 2026-os megjelenésre a Hitel folyóirat nem kapott egyetlen forint támogatást sem. A »finanszírozási olló szétnyílása« a Hitel javára? Jó ég, mi lenne, ha a hátrányunkra változott volna? Esetleg büntetést kellene fizetnünk, mondjuk, kultúrakárosítás miatt?! A lenullázásunk, egyébként, valóban »veszélyezteti a magyar irodalmi élet sokszínűségét«.
Thimár Attila, a Kortárs főszerkesztője árnyaltabban látja a helyzetet. Elismeri az adatok hitelességét, de felhívja a figyelmet arra, hogy a finanszírozási torzulások nem újkeletűek, és a lapok helyzete az NKA-n kívül is rendkívül eltérő. „A levélben Zoltán és Péter hosszú adatsorokat ír le, ezek az én emlékeim szerint helyesek, lehet, hogy volt közben egy-két olyan eset, amelyek nem éppen ezeket az aránytalanságokat mutatták, de lényegében pontosan rajzolják meg a képet.
Ha a támogatási rendszerről gondolkodunk, akkor nem csupán a jelenlegi működésmód az elhibázott, hanem voltaképpen már az 1990-es évek elejétől megvalósuló az. Például az NKA életében már alapításától felfedezhetők anakronisztikus jegyek. Ha érdemben akarunk ezzel foglalkozni, akkor az alapoktól kezdve és radikálisan kell átalakítani a támogatások rendszerét.
Thimár hozzátette, hogy a Kortárs valóban a szerencsésebb lapok közé tartozott, de a hatalmas különbségek nem a klasszikus NKA-pályázatoknál, hanem a kuratóriumi döntések nélküli meghívásos juttatásoknál jelentkeztek.
A vitába bekapcsolódó Füzi László, a Forrás főszerkesztője rámutatott, hogy a nyílt levél szerzői eredetileg tévesen sorolták az ő lapját a kedvezményezettek közé, amit a szerzők azóta el is ismertek, és módosították a nyílt levél szövegét.
A nyílt levél szerzői rossz mondatot írtak le, amikor azt írták, hogy a 2017–18–19-es ciklusban a Jelenkor még számíthatott arra a támogatásra, amire a Hitel, a Magyar Napló vagy a Forrás. Emlékeim szerint akkor több lap is kapott 17 millió forintot. Azóta az NKA általi támogatottságunk folyamatosan csökkent, emlékeim szerint 17 millióról 15-re, aztán 12-re, és most 10 millióra.
– magyarázta Füzi, hozzátéve, hogy Szirák Péter az Alföld közösségi oldalán kommentben is elismerte: „A Forrás című laptársunk esetében eredetileg félreérthetően fogalmaztunk: a Forrás szintén az eltorzult támogatási rendszer vesztesei közé tartozott!”
Válságban az egész magyar kultúra
A szerkesztők abban egyetértenek, hogy a rendszer rosszul működik, de a diagnózisuk teljesen más. Papp Endre szerint hiba lenne koherens stratégiát látni a folyamatok mögött, szerinte az elmúlt évek politikai beavatkozásai káoszt szültek. „Pártos kultúrapolitika? Miféle kultúrapolitikáról beszél bárki? Az egymást váltó, alkalmatlan, kultúráért felelős miniszterek ötleteléseit, rögtönzéseit, „agymenéseit” talán ne nevezzük annak. A kultúra egészét már jó ideje politikai-hatalmi eszköznek tekintette a bukott rezsim. Erről írtam is, egyszer például éppen az Indexen, emlékeim szerint 2023 augusztusában, ahol Demeter Szilárd arroganciáját is számon kértem”.
Thimár Attila szerint viszont nemcsak a folyóiratok, hanem a teljes magyar kultúra mély válságban van, amely ráadásul nemcsak anyagi, hanem generációs és technológiai természetű is.
Válságban az egész magyar kultúra van, nemcsak a folyóiratkultúra, s nem elsősorban azért, mert jelentős részének financiálisan nem rendezték a helyzetét immár évtizedek óta, vagy akár az utóbbi tizenhat évben. Legalább ilyen fontos, hogy időközben a világ hatalmasat változott. Felnőtt egy új generáció, s a kultúrának az ő igényeikre is reagálni kell. Az irodalmi folyóiratok nemcsak azért vannak válságban, mert nincsen meg az anyagi alapjuk a működéshez, hanem azért is, mert a szerkesztőségeknek ki kell találniuk új szerepüket a 21. századi kultúrabefogadási szokások között.
Füzi László a Forrás részéről jelezte: mivel ők semmiféle extra támogatást nem kaptak, politikai és ideológiai tehertételeket sem éreznek, és a lapot hagyományosan erős, független szellemi műhelyként működtetik tovább.
A Jelenkor és az Alföld főszerkesztői felrótták, hogy miközben az ő lapjaik az adománygyűjtés szélére sodródtak, a Kortárs és a Hitel stabil, kiemelkedő összegeket kaptak. Papp Endre visszautasítja, hogy a stabil támogatás bűn lenne, és kiemelte: a kapott pénzekből tisztességesen fizették a szerzőket és fenntartották a lapot.
Aki a múltban támogatást kapott, az szégyellje magát? Én sohasem ültem a folyóiratok sorsáról vagy irodalmi támogatásokról döntő kollégiumokban. Az állami támogatásokat, talán meglepő módon, a Hitel folyóirat megjelentetésére használtuk: 128 oldalon, színes melléklettel, ingyenesen hozzáférhető internetes honlappal, szerkesztői fizetéseket adva és szerzői honoráriumokat fizetve – ahogyan annak természetesnek kellene lenni. Ha más lapoknál nem az, arról nem a Hitel folyóirat tehet, hanem a támogatások hiánya. Mi senkitől nem vettünk el egy fillért sem.
A Kortárs főszerkesztője, Thimár Attila tételesen beszámolt arról, hogy a náluk landoló extra juttatásokat a digitális átállásra és a modern kulturális igények kiszolgálására fordították. „Azokat a nagyobb támogatásokat, amelyeket a Kortárs korábban megkapott, részben azokra a területekre fordítottuk, amelyeket a kérdésében felsorolt – sok más laptól eltérően mi például még tudunk szerzői jogdíjat fizetni a publikálásokért –, részben, s talán nagyobb részben arra az átalakulásra, hogy a print folyóirat szerkesztősége, csatlakoztatva hozzá a Kortárs Online szerkesztőségét is, olyan műhellyé váljon, amely a mai, főként az online világban jelentkező kihívásokra válaszolni képes.
Ez nemcsak egy honlap elkészítését jelenti, hanem folyamatos, többrétegű aktivitást, alapvetően az online térben, például podcastok elkészítését, különböző típusú rendezvények megvalósítását.
A nyílt levél szerint a lojalitásalapú döntések erőszakot tesznek az irodalmi kánonon, a korábbi kedvezményezetteknek pedig „hátrébb kellene lépniük egy sorral”. Papp Endre szerint az objektív, tisztán szakmai kánon eszméje szemforgatás, és visszakérdezett: hol van a laptársak szolidaritása a most bajba jutott Hitel iránt?
Nekem nem okozott örömet a múltban, hogy az Alföld vagy a Jelenkor esetleg kevesebb pénzt kapott, mint a Hitel. Most egészen más a helyzet: az Alföld 21 millióval, a Jelenkor 19 millióval kapott többet nálunk. Szeretném megkérdezni, hogy az említett lapok főszerkesztői éreznek-e felelősséget és szolidaritást a bajba jutott Hitel kapcsán, amely lap újra a megszűnés lehetőségével néz szembe. Ha most hátralépünk, akkor belezuhanunk a szakadékba, és volt Hitel folyóirat, nincs Hitel folyóirat… Ez szolgálná az »igazságtevést«?
Thimár Attila szintén úgy véli, hogy a kánon kérdése sokkal összetettebb annál, mint hogy azt pusztán a folyóirat-támogatásokra lehetne leegyszerűsíteni. A szolidaritást firtató kérdésre pedig emlékeztetett, hogy korábban is nyilvánosan kiállt a bajba jutott Jelenkor mellett. „Az irodalomszakmán belül […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!