A „person of interest” szó jelentése: célszemély, aki olyan információval bírhat, amely miatt megfigyelés alatt áll. Ehhez képest a „person of no interest” olyan egyéneket takar, akik finoman fogalmazva nagyjából a kutyát sem érdekelnek, mert nemzetbiztonsági szempontból nem jelentenek veszélyt. Mindezt azért fontos kifejteni egy kicsit, mert a Ponies, a Skyshowtime új sorozata a címe sugallatával ellentétben nem lovacskákról, hanem két olyan ügynökfeleségről szól, akiket az ellenség egy pillanatra sem vesz komolyan. Pedig nem ártana nekik, hiszen az özvegyen maradt nők felkötik a gatyát, és nem hivatalosan bár, de ők is a kémkedés útjára lépnek.

A Ponies története az 1970-es évekbe kalauzol, egészen pontosan Moszkvába, ahol az amerikai nagykövetségen dolgozó egyik ügynök nejét, Beát (Emilia Clarke) kísérjük figyelemmel, ahogy a lepukkant utcákat járja, sodródik a piacon. A készítők jól megalapoznak: a kémkedős, lehallgatós, infócserélős jelenetekben, amiket az elején bevillantanak, valahogy a háttérben mindig ott van Clarke karaktere is, ám sosem a középpontban. Csak úgy véletlen besasszézik. Éppen egy ilyen, szinte céltalanul lődörgős napján, egy piaci kofával való veszekedése során botlik bele későbbi bajtársnőjébe, Twilába (Haley Lu Richardson), aki ugyancsak egy CIA-ügynök felesége, ám tűzről pattantabb, ami nem árt, ha az embert összetört tojásokkal verték át.
Ahogy fentebb említettem, a katalizátor, ami berobbantja az eseményeket, az a férjek halála, akik csak amolyan „plot device” jelleggel, az első részben vannak jelen, hogy kis ízelítőt kapjunk a főszereplőnőkből. Az Emilia Clarke-féle Beatrice egy kicsit túl merev, szabálykövető, de cserébe jól beszél oroszul és igencsak művelt. Míg a Fehér Lótuszban is nagyon ügyes Haley Lu Richardson olyan laza eleganciával hozza a nagyszájú, kalandvágyó és túl merész Twilát, hogy öröm nézi közben. Halmozott boldogság, amikor Bea és Twila együtt szerepelnek, annyira ellentétei egymásnak, ugyanakkor olyan jól kiegészítik a másikat, hogy a Ponies már csak miattuk működőképesnek és iszonyúan szórakoztatónak bizonyul.
Emilia Clarke mostanra teljesen maga mögött hagyta a sárkányok anyját, és ha nem tudnám, hogy ő volt Daenerys Targaryen nyolc kerek évadon keresztül, meg nem mondanám, hogy bármi köze volt a színésznőnek fantasyhoz. És bizony a Poniesban nagyon sok múlik rajta, mint főszereplőn, aki korábban mintha az HBO szériája és a Terminátor-filmsorozatba, valamint az MCU-ba való rosszul elsült beköszönése miatt elvesztette volna a magabiztosságát. Beát alakítva azonban nagyon él Emilia Clarke, látványosan magára talált.
Teli magyar helyszínekkel és vért izzadó magyar színészekkel a Ponies
Hangulatában ez a sorozat engem legfőképpen A besúgóra emlékeztet, mondjuk nem véletlenül, mert a Poniest is Magyarországon forgatták. Olyan helyszíneket fedeztem fel a SkyShowtime-on már elérhető első két részben, mint a Gellért Gyógyfürdő, és a stáb egy csomót forgatott a Fiumei úti sírkertben is, innen a Deák-mauzóleumot ismertem fel, na és a Munkásmozgalmi Panteont. Tuti, hogy jó pár hasonló cameo mellett elsiklottam, de úgy összességében a belső tereken és az utcaképeken is visszaköszön Budapest, amely Moszkvát helyettesíti hihetően a szériában.

Bár nem élnek vele annyira, mint a város, nagy szó, hogy magyar színészek is elég komoly lehetőséget kaptak a Poniesban, az egyik folyton torzsalkodó piaci árust, […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!