Törőcsik Franciska az Indexnek adott interjújában többek között arról is beszélt, hogy
- mit jelent az alkotói folyamatokra nézve a közösségi média,
- hol húzódik az influenszer és színészi lét közötti határ,
- szerzői vagy közönségfilmekben jobb-e játszani,
- milyen kihívásokat jelent az átpolitizált magyar valóság,
- mit gondol a szépségről,
- mit az elmúlásról és
- mit a rendezők visszaéléseiről.
Azt a fülest kaptam, hogy a Hogyan tudnék élni nélküled? sikerével párhuzamosan a beérkezett szerelmes levelei száma is exponenciálisan nőtt.
Nem tudom, honnan hallotta ezt, nincs így. Nagyon sok kedves rajongói levelet kapok, de mindez a Dancing with the Stars műsornak is köszönhető, ami által úgy érzem, közelebb kerültem az emberekhez. Ezúttal nem színészként vettem részt egy produkcióban, itt jobban azon volt a hangsúly, hogy én ki vagyok. Korábban nagyon kényelmes volt, hogy bizonyos fokig az árnyékban maradhattam egy-egy szerep kapcsán. Egy tévéműsor esetében megnő az emberek érdeklődése, ami nagyon jólesik, de természetesen van negatív oldala is. Ugyanakkor rengeteg pozitív üzenet talál rám a közösségi médiában és a való életben is. Most már gyakrabban előfordul, hogy odajönnek hozzám az utcán. Összességében nagyon jó érzés, hogy sokaknak ennyi mindent adott a Hogyan tudnék élni nélküled?.
Mennyi időt vesz el az alkotási folyamatoktól, hogy jelen legyen a közösségi médiában? A sztárok ma már folyamatosan kommunikálnak a rajongóikkal, ami meglehetősen megterhelő is lehet.
Egy világsztár esetében egy teljes csapat dolgozik az online jelenléten. Magyarországon erre nyilvánvalóan nincs lehetőség, és nem is alakult ki a klasszikus értelemben vett sztárkultusz. Azt látom, hogy a világban is visszaszorulóban van, ami talán nem is baj. Számos kollégám van, aki egyáltalán nem használja a közösségi felületeket, mert nem tartja önazonosnak. Be kell valljam, hogy én is csak egy bizonyos fokig érzem annak.
Az viszont örömet okoz, hogy a felületeimen a saját szavaimmal tudom kifejezni, amit szeretnék, mert a bulvármédiában olykor teljesen kitekert formában jelennek meg a hírek. A közösségi médiában való jelenlét ma már hozzátartozik a világhoz, lehet utálni, de az előnye is vitathatatlan, továbbá színészként szeretném tudni és érteni mi és hogyan történik a világban, a tájékozódás hozzátartozik a szakmámhoz. De van, hogy besokallok a sok információtól, és tartok egy kis szünetet.
Próbálja kontroll alatt tartani?
Igen, próbálkozom.
Visszatérő jelenség, hogy ismert emberek reklámoznak is valamit a közösségi felületeiken.
Én is szoktam.

Influenszer vagy színész
Mi alapján dönti el, hogy mit? Hol húzódik az influenszer és színészi lét közötti határ?
Akik színészekkel szeretnék népszerűsíteni a termékeiket Magyarországon, pontosan tudják, hogy egy színész nem fog olyan számokat produkálni, mint egy influenszer, vagy például egy szélesebb körben ismert műsorvezető. De az a tapasztalatom, hogy a cégeknek is érdekében áll, hogy művészi értéket képviselő emberekkel is összefüggésbe hozható legyen a termékük. Akkor vállalok el ilyen jellegű felkérést, ha tudok azonosulni az adott márkával. Mindig alaposan megfontolom, milyen ügy vagy termék mögé állok oda, de ha igent mondok, akkor törekszem az üzenet egyedi és hiteles megfogalmazására. Viszont nem akarom, hogy minden posztom arról szóljon, épp mivel kenem magam.
Akkor nem is tart attól, hogy reklámfelületté válik. Lehetséges jó ügyek, jó termék, jó koncepció mögé is beállni, ráadásul még pénzt is keresni. De ebben azért az is benne van, hogy felhasználják az embert, a sikerét.
Vannak olyan esetek, amikor a márka és a színész egyszerre épül. George Clooney Nespresso-kampánya szerintem nem vett el a „clooneyságából”, talán még hozzá is tett. Natalie Portmannek sem hiszem, hogy rosszat tett, hogy a Chanel arca lett! Daniel Craig is jó példa, aki nemrégiben egy vodka reklámban szerepelt, és újabb arcát ismerhették meg az emberek.
Azt hiszem, sejtem, mennyire jó érzés lehet, hogy ekkora siker lett a Hogyan tudnék élni nélküled?, amit már több mint 500 ezren láttak a hazai mozikban. De az ember a sikerektől is függővé válhat, arról pedig senki sem beszél, mi történik a siker után. Nincs önben ürességérzet a sikerek után? Ürességérzet, amit nem lehet mással betölteni, minthogy részt vesz egy újabb produkcióban.
Minden egyes munkámról összetetten gondolkodom. Már önmagában az is kérdés, mi számít sikernek: az, ami saját magad számára siker, vagy a nézők nagy többségének; vagy az, ami senkinek nem tetszik, csak egy olyan embernek, akinek nagyon fontos a véleménye számodra.
Mindig egészséges kritikával szemlélem az összes alakításomat, ez a földön tart, ezért nem félek egy mások által sikertelenebbnek titulált időszaktól.
A siker fogalma szubjektív, mindenben meg lehet találni, akárcsak a kudarcot. Nem érzem sikerfüggőnek magamat.
A Hogyan tudnék élni nélküled?-ben nyújtott alakításával elégedett?
Mindig van, amit máshogy csinálnék, de ez így természetes, mert mindig szeretnék fejlődni abban, amit csinálok, Emellett értékelem azt, amit nem csinálnék máshogy.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!