Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Különleges emlékmű(vek) jelent(ek) meg a VII. kerületben: a járdákba süllyesztett bronz csíkokon olvasható felirat szerint ez a 32 jel az egykori pesti gettó határát jelzi az érintett 16 utca ki- és belépőpontjain. A magyar–angol, illetve magyar–héber felirat egységesen a következő: „A pesti gettó határa / 1944. XII. 10. – 1945. I. 18.”
Az „emlékműhálózatot” a Hetedik Műterem csapata alkotta (Szabó Levente, Biri Balázs és Rátgéber László építészek, Polgárdi Ákos grafikus, a kivitelező a VPI Beton volt), az arútluK podcast vendégeként Szabó Levente beszélt a 32 bronzcsík és a Klauzál tér közepén lévő betonkorong megszületésnek történetéről. A tervezéskor fontos szempont volt, hogy olyan műemléket hozzanak létre, amibe valamilyen módon be lehet vonni a közösséget is.
A budapesti gettó a fővárosi zsidóság jelentős részének elkülönítésére létrehozott kényszerlakhely volt. A gettó 1944 novemberének utolsó napjaitól 1945. január 18-ig, „csupán” negyven napig állt fenn a Dohány utca, Nagyatádi Szabó István utca (ma: Kertész utca), Király utca, Csányi utca 3–6. szám, Rumbach Sebestyén utca 17–19. szám, Madách Imre út, Madách Imre tér, Károly király út (ma: Károly körút) által határolt kb. 0,3 négyzetkilométeres területen magas deszkapalánkkal körülvéve – de felfoghatatlan mértékű szenvedést hozott.
A beköltözők a központi fekvésű Klauzál térre érkeztek, ahol ékszereiket, értéktárgyaikat elkobozták.
A gettóban a kegyetlen hideg, az éhezés, a vízhiány és nyilasbetörések tizedelték az összezsúfolt embereket. Az ostromot 68 ezren élték túl; a gettó felszabadulása után hozzávetőlegesen háromezer temetetlen holttestet találtak, ezek többségét tömegsírokban földelték el.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!