Tizenévesen alkut kötöttek, most milliárdos vagyon jár annak, aki a legtovább marad a halállistán

Michele Mari idén megkapta a Premio Stregát, Olaszország legrangosabb irodalmi elismerését. I convitati di pietra című regénye egy sötét, groteszk szatíra az öregedésről, a test leépüléséről és a polgári társadalom kétségbeesett önimádatáról. A kötet magyarul még nem jelent meg, de az idei olasz irodalmi évad egyik meghatározó kötetéről van szó – meglepő magyar áthallásokkal.

A magyar olvasóknak Michele Mari neve egyelőre aligha cseng ismerősen, hiszen a kortárs olasz irodalom egyik legelismertebb, legszuverénebb alkotójától eddig egyetlen kötet sem jelent meg magyar fordításban.

Az 1955-ben született milánói író, műfordító, a Milánói Állami Egyetem irodalomtörténész professzora hazájában évtizedek óta kultikus figurának számít. Olyan szűkebb, válogatott olvasóközönség és kritikusi kör rajong érte, amely a nyelvi virtuozitást és az intellektuális játékosságot többre értékeli a puszta bestseller-recepteknél.

Bár az olasz kritika már az 1989-es debütálása (Di bestia in bestia) óta a kortárs próza legfontosabb alkotói között tartja számon, a legszélesebb, fősodorbeli közönséghez és az eladási listák élére legújabb, 2025-ös kiadású, I convitati di pietra című kisregényével jutott el.

Ezzel a művével nyerte el Olaszország legjelentősebb irodalmi trófeáját, a Premio Stregát, valamint a fiatalokból álló zsűri díját, a Strega Giovanit is.

Michele Mari olasz író, a Strega-díj 80. alkalommal megrendezett versenyének győztese Rómában, Olaszországban, 2026. május 8-án

Fotó: Marilla Sicilia / Mondadori Portfolio / Getty Images Hungary

Az elit gimnázium sötét öröksége

Az alig 160 oldalas regény kiindulópontja pofonegyszerű, mégis ördögi rituáléra épül. Egy előkelő milánói gimnázium harminc egykori osztálytársa évtizedeken át tartja a kapcsolatot. Együtt öregszenek meg, ám barátságukat nem a puszta nosztalgia, hanem egy fiatalkorukban megkötött, pimasz és kegyetlen szövetség, szerződés tartja össze: a haláltombola (riffa della morte). A szabályok egyértelműek:

A felhalmozott, időközben jelentős vagyonná duzzadt tőkét nem egyetlen „végső győztes” viszi el, hanem az a három utolsó osztálytárs kapja meg, aki még életben marad.

Ami tizenévesen még abszurd diákcsínynek és a halandóság feletti pimasz gúnynak indult, az a kilencven évet átölelő történet során sötét, kikerülhetetlen egzisztenciális rituálévá válik. Mari prózájának egyik legerősebb eleme az, ahogyan a szereplők – a belvárosi eleganciában, patinás lakásokban és brokátkanapékon pöffeszkedő milánói polgárság képviselői – görcsösen próbálják megőrizni társadalmi tartásukat és eleganciájukat, miközben teázás közben orvosi diagnózisaik ábécésorrendbe szedett katalógusát tanulmányozzák:

• Bathory: masztektómia.
• Brancigalievore: cukorbetegség; prosztatagyulladás.
• Brodo: Parkinson-kór.
• Coppo: epilepszia.

A regény ebből a szempontból is a polgári osztály fokozatos biológiai és erkölcsi szétesésének dermesztő, mégis nevetséges leltára.

Az örök fiatalság gótikus paródiája

A magyar olvasók számára a regény egyik legizgalmasabb rétege a szereplők névválasztása és a mögöttük meghúzódó utalásrendszer. Mari következetesen csak a vezetéknevükön szólítja a karaktereit – mintha a szereplők nyolcvanévesen is a gimnáziumi osztályteremben ülnének, képtelenül arra, hogy felnőjenek és kiszakadjanak a gyermekkorukból.

A Bathory név óhatatlanul Báthory Erzsébet, a legendává vált történelmi személy alakját idézi fel. Olvasatunk szerint a Bathory név a regényben a halál elleni reménytelen, gótikus küzdelem egyik visszatérő jelképeként is értelmezhető. A vérgrófnő köré fonódó legenda – aki a mítosz szerint a fiatalság megőrzéséért küzdött az idő ellen – sötét párhuzamba állítható a regénybeli osztály kétségbeesett kapálózásával.

Az I convitati di pietra világa a test hanyatlásától való rettegésről szól. A szalonokban ülő, roskadozó testű milánói öregurak és hölgyek pontosan úgy próbálnak kapaszkodni az életbe, mint a történelem sötét alakjai: rituálékkal, mások halálának elvárásával, a túlélés megszállott hajszolásával. A Bathory név így a halál elleni reménytelen, gótikus küzdelem jelképévé válik a dohos, bársonyfüggönyös olasz szalonok mélyén.

Vásárhelyi Árpád Olaszország-szakértő korábban az