Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Volt itt fürdő, működött a Malom-tó partján hangulatos eszpresszó, vizében különleges növényvilágra lelhetünk, csak épp a malmot nem találni már sehol a Rózsadomb lábánál, a Frankel Leó úton. Pedig nevét mégiscsak egy eredetileg hadászati, majd hagyományossá átalakított malomról kapta.
„Új színfolttal gazdagodott Buda, a fürdők ősi városa, s egyik régi, híres, de mind az utóbbi időkig elfelejtett forrása partján korszerű, világvárosi szórakozóhelynek adott otthont, a Császár fürdővel szemben megnyílt a Malomtó-eszpresszó-bisztró s a gyönyörű természetikincs közvetlen szomszédságában, a melegvízű tóra hajló árnyas fák társaságában ürítheti hűsítő poharát a kedves vendég. A kristályvízű tóban egészen különleges flóra tenyészik: a meleg víz ugyanis télen sem fagy be s így megél benne a Nílusi rózsa, amely az afrikai folyón kívül csak egyetlen helyen vert tanyát: a Nagyvárad melletti Püspök fürdő meleg gyógyforrásai környékén. Ide Budára szintén Váradról hozta régmúlt évtizedekkel ezelőtt a nagy természetbúvár, Kitaibel Pál. Okos ötlet volt megnyitni ezt a szép helyet a budapestiek előtt. A Malomtó-eszpresszót egyébként megnyitása után Kádár János, Sándor József és Veres József elvtársak is meglátogatták és elismeréssel szóltak fővárosunk legújabb és a maga nemében páratlan szórakozóhelyéről.” (Mérleg, 1962. május 1.)
Nem véletlen, hogy a Rózadomb lábánál megbújó, kellemes atmoszférájú, csendes eszpresszó megnyitóján az amúgy szinte a szomszédban lakó pártvezér is felbukkant. Az 1960-as években meginduló konszolidáció jegyében egyfajta presszónyitási hullám söpört végig Budapesten. A pártvezetés megérezte, hogy szükség van olyan visszafogott – nem utolsósorban jól kontrollált, a besúgók által rendszeresen látogatott – közösségi helyekre, ahol a városlakók találkozhatnak, beszélgethetnek. Az elképzelésre kitűnően alkalmasnak tűnt az 1930-az években elinduló eszpresszók kultúrájának újragondolása.
A II. világháború előtt részben eretneknek számító új kávézási forma a hagyományos polgári kávéházi szokásjoghoz képest a modernséget és nem mellesleg az egyenjogúságot képviselte. Az olasz magasnyomású presszógépek lassan és leginkbb csak a korral bátran lépést tartó vendéglátóhelyeken bukkantak fel a háború előtti időszakban – ahogy olvashattuk a Vörösmarty téri Kaesz Gyula és Strauss Sándor tervezte Floris cukrászda történetében.
Az eszpresszók világa
Az ekkor megnyílt és a kávéházakkal ellentétben a női vendégeket is szívesen fogadó és női alkalmazottakat a vendéglátótérben is nyíltan felvonultató helyek a korábbi polgári világgal szemben korszerű intézményként aposztrofálták magukat. Ezt a momentumot ragadta meg a II. világháború utáni szocialista szemlélet is, s ehhez kapóra jött a korábban még csak csírájában kibontakozó eszpresszók kultúrájának gyorsütemű felvirágoztatása.
Az 1960-as években sorra nyílnak a presszók, ahol a kávé mellett immár márkás italokat és mai értelemben vett gyorsételeket: előre bekészített salátát, szendvicseket is kínáltak, s a pultnál, a kávégépnél és az asztalok között leginkább hölgyek szolgáltak fel – ami a XIX. századból örökölt kávéházi világban elképzelhetetlen volt –, a vendégek pedig általában kisebb, intimebb asztaloknál, de akár órákig is üldögélhettek – mindez jól segíthette az állambiztonság dolgát is.
A presszókból hiányoztak a hírlapok, de egyre több helyen szolgáltattak zenét, ezáltal a korszak egyfajta szórakozóhelyeivé váltak. Az intézmények városszerte szinte gomba módra terjedtek el – a presszók vidéken eleinte csak korlátozottabb mértékben jelentek meg –, majd a ’60-as évek fénykorszaka után két évtizeddel később már sokszor inkább kocsma jellegű helyekké silányultak.
„A mi nemzedékünknek a presszó jutott. A presszóban sötét volt. Alacsony vasszék, piros műbőr borítással. A mindig fölboruló fogas. Tócsák a műkő padlón. Az alacsony székekre hajított télikabátok mindig belelógtak ezekbe a barnás hólépocsolyákba. Emlékeztek, hogy néztek ki a csajok akkoriban? Mindig fölcsapták a sarat, és az átnedvesedett nejlonharisnya a lábszárukra tapadt … Ha az időgép ma visszahozna valakit az egykori presszóból (»az új mechanizmus kulcsembere voltam«), halmozottan hátrányos helyzetű hajléktalannak tetszenék. (…) El se hinnék ma nekem az usánka-orkánkabát kombinációt, a Fecske cigarettától sárga körmöket… Portoriko rum, császárkörte, mecseki. Zsömle, szimpla, kaszinótojás” – emlékezett vissza a presszók világára Tamás Gáspár Miklós.
A Malom-tó jól illeszkedett abba a sorba, amely a közeli, akkori Mártírok útját – ma Margit körút – is jellemezte, ahol szinte egymást érték az újonnan nyitott presszók: Dióhéj, Duó, Európa, Fény, Gül Baba, Imbisz, Ínyenc, Mecsek, Mocca és Rózsadomb.
Középkori malom
Térjünk vissza az alapkérdéshez: mégis mi köze van a malomhoz a Malom-tónak? Az elnevezés a minden bizonnyal középkori eredetű Császármalomra utal, amellyel Horler Miklós műemléki topográfiájában részletesen foglalkozik. Leírása szerint ugyan a török idők előttről konkrét írásos vagy tárgyi emlék nem áll rendelkezésre, hogy pontosabban azonosítani lehessen a malom eredetét, és elmélete szerint a korabeli leírások időnként félreazonosították a malom eredeti funkcióját, felépítményét vagy pozícióját, de a bizonytalan források ellenére nagy valószínűséggel állítható a középkori eredet.
Az építmény Mátyás király idejében kisebb várként és vámszedőhelyként szolgálhatott a Budát Óbudával összekötő útvonal mentén.
Az erődszerű építmény a XIV. században a Budavárat védő elővári rendszer része lehetett, amelyet a török hódoltság időszakában lőpormalommá alakítottak át, kihasználva a hegyoldalban eredő és a Duna felé nagy lejtéssel törekvő forrásvizek erejét.
Evlija Cselebi török világutazó, történetíró, aki az 1660-as években hat éven keresztül járta Magyarországot és megemlékezett a budai fürdőkről – így például a nemrég bemutatott Rác fürdőről is –, leírást adott a Duna és a hegysor közötti keskeny partsávban fellelt és hasznosított hőforrásokról, amelyek közül az egyik a lőpormalmot hajtotta, ugyanakkor vizét fürdőzésre is használták, bár a Barut degirmeni ilidzsaszi nevű fürdő társaihoz képest lényegesen szerényebb kiépítésű, deszkaszerkezetű építmény volt. Arról, hogy a környék hévizekben gazdag forrásainak gyógyító erejét jóval a törökök megérkezése előtt, akár már a XIII. században kiaknázták, számos leírás tanúskodik.
A török uralmat követően a malom a császári kincstár birtokába került, és lisztőrlő malommá alakították át; a következő két évszázadban alapvetően bérmalomként működött. A korábban négy, hengeres saroktoronnyal ellátott, négyzetes alaprajzú, erődszerűen körbevett területen a XVIII. században folyamatos fejlesztéseket hajtottak végre: az udvarra szárnyépületek, a falakon kívülre toldalékok kerültek. A Császármalomról (Kaisermühle) készített 1820-as évekre datálható metszeten jól kivehető a saroktornyos, erődszerű elrendezés, de a kép előterében már fellelhető egy dombra mélyített medence is, amelybe egy fa csatorna vezeti a vizet.
Fürdő a hőforrás vizében
A duzzasztott vizű medence ekkor még nem feltétlenül szolgálhatott fürdőként, csak a malomiparból elvezetett vizet foghatták fel benne. Viszont az ipari létesítmény mellett a két toronyból átalakított medencében már 1848 után megjelentek az első fürdőzők. Ehhez először Kimnach Vilmos építőmester vezetésével 1865-ben szerényebb átalakításokat végeztek, hogy a budai polgárok megfelelő helyen tudjanak öltözni, a korábbi udvart pedig parkosították.
A malmot ekkor immár gőzgép hajtotta, ezáltal a hőforrás vizét már teljes mértékben a fürdőzők vehették igénybe.
A fürdőzők számára hatalmas előrelépést, az addigra már részben rogyadozó épület számára azonban a véget jelentette, hogy 1884-ben Palotay Fülöp a kincstártól megvásárolta amalom és a fürdő területét, és hatalmas átalakításokba, építkezésekbe kezdett. A malom teljes épületét, az egyik saroktorony földszinti részének kivételével, teljesen lebontották, hogy helyet adjanak az újonnan építendő Lukács fürdő és gyógyszálló számára, amelynek medencéit az 1858-ban felfedezett barlang hővízkészlete táplálta.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/jardasziget/2026/07/12/malom-to-frankel-leo-ut-eszpresszo/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!