„Amikor az agyműködést gépekre bízzuk, nincs szükségünk rá, és elveszítjük a problémamegoldó, a tanulási és a tudásintegrációs képességünket. Pontosan ezért csökkentek az IQ, az intelligencia és a szociális készségek az elmúlt tíz évben” – mondta az Indexnek Martin Stranksky, a neurológia nemzetközi legendája, szerző és a Yale adjunktusa, aki hihetetlen felfedezéseket tett az emberi agyról és a társadalmak fejlődéséről.
Az emberek nem bírják tovább
Strankskyval a Brain Baron ültünk le beszélgetni, először arról kérdeztük, miért szorul háttérbe az agy problémamegoldó képessége a digitális korban. Szerinte ez végtelenül egyszerű: bármi, ami megkönnyíti az agy életét, nem teszi lehetővé, hogy dolgozzon. És ezzel párhuzamosan a szorongás, a depresszió és az öngyilkosságok száma is növekedett az elmúlt tíz évben.
Mert az emberek egyszerűen nem bírják tovább
– felelte Stranksky, aki a Yale Egyetem oktatójaként, neurológusként az elmúlt tíz–tizenöt évben éppen ebben a témában merült el. Változásokat kezdtek el látni azoknál, akik sok időt töltenek digitális technológiával. Aztán azt is észrevették, hogy a kettő között közvetlen kapcsolat van.
És ami szerinte különösen fontos és érdekes, az egy filozófiai kérdés. A neurológiában ugyanis létezik egy neurofilozófiának nevezett szakterület, amely a neurológiát használja olyan kérdések megválaszolására, mint például mi a szeretet, mi a tudat, és hová tart az emberiség. Martin Stranksky szakterülete a neurofilozófia. Azt mondta, nem csupán arról van szó, hogy a mesterséges intelligencia jó vagy rossz, hogyan működik, vagy hogyan definiáljuk az intelligenciát – ennél sokkal egyszerűbb a kérdés.
Abban a pillanatban, amikor a döntéshozatali folyamatainkat átadjuk egy algoritmusnak, mindenféle problémába ütközünk. Az AI ugyanis nem tudja, mit csinál – mert arra van programozva, hogy ne tudjon, hanem hogy fejlődjön.
A neurológus szerint feltehetjük a kérdést: miért van az AI-ra egyáltalán szükségünk, amikor mindent, ami kényelmessé tette az életünket, már a digitális technológia előtt feltaláltak – a telefont, a hűtőszekrényt, az antibiotikumokat. Ma pedig már csak az adatok teszik a dolgokat gyorsabbá és könnyebben elérhetővé.
„Ez persze felveti azt a hatalmas kockázatot, hogy amikor minden össze van kötve, valaki kihúzza a dugót, és minden összeomlik. És ez meg is fog történni. Nem az a kérdés, hogy megtörténik-e, hanem az, hogy mikor” – állítja Stranksky.
Mi a fontosabb?
Martin Stranksky szerint az agyunk szempontjából az okostelefon-használatnak semmilyen pozitív következménye nincs. Az okostelefon ugyanis alapvetően elvonja a figyelmet és megszakítja a gondolkodást.
A 19 év alattiak fele inkább eltöri a karját, minthogy elveszítse a telefonját. A telefon tehát a kapu, amelyen keresztül a »digitális heroin« bejut az agyadba. Miközben nem arra használod, hogy boldogabbá tegyen, vagy hogy segítsen valakivel összeházasodni, hanem alapvetően időpocsékolás. Végső soron nincs is rá igazán szükséged: a szüleidnek sem volt, az ő szüleiknek sem, és így tovább.
A neurológus nem kertelt: szerinte a közösségi média „neurológiai szemét”, amely eleve úgy lett megtervezve, hogy függőséget okozzon. Kutatások bizonyítják, hogy a Szilícium-völgyben működő programok közvetlenül a dopamintermelésre hatnak, így tudatosan alakítják ki a ragaszkodást a közösségi médiához.
Ennek következtében egy átlagos tinédzser ma már csak minden harmadik alkalommal beszél személyesen a kortársaival. A 21 év alattiak közötti kommunikáció kétharmada – 66 százaléka – teljesen […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!