2022. május 24., keddMa Eszter napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 382,00 Ft | USD: 359,00 Ft | CHF: 370,00 Ft
2022.05.24. Eszter Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 382,00 Ft | USD: 359,00 Ft | CHF: 370,00 Ft
Kezdőlap / Kultúra / Teljes egészében hiteltelen A besúgó című sorozat?

Hirdetés

Teljes egészében hiteltelen A besúgó című sorozat?

„Hétrésznyi bizalmat és türelmet adtam az első magyar ötletből készített HBO-sorozatnak. Ezért talán nem elkapkodott vélemény, hogy a sok korhű tárggyal ellentétben maga a történet, korrajz teljes egészében hiteltelenül mutatja be az akkori hallgatói életet, annak a politikai dinamikáját, a személyiségek egymáshoz való viszonyát stb. Ennél is rosszabb, hogy ha eltekintünk a valóságos nyolcvanas évek közepére való referálástól, önmagában is dramaturgiai hibák és abszurdumok sora teszi kínossá az egészet” – írta Fábri György A besúgó című filmről a Facebookon. Mivel az ELTE PPK egyetemi docense maga is részt vett kezdeményezőként, vezetőként a 80-as évek második felének egyetemi mozgalmaiban, ezért a véleményét hitelesnek kell elfogadnunk. Megkértük, fejtse ki bővebben is.

Kezdjük egy „Hol volt akkor?” játékkal: hol volt, amikor Szűrös Mátyás 1989. október 23-án, a Parlament erkélyén kikiáltotta a köztársaságot?

Otthon.

Hirdetés

Hogyhogy? Oda aztán tényleg mindenki elment.

Azt, hogy az MSZMP KB (Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága) egykori titkára, volt moszkvai nagykövet lengeti ott a zászlót, kifejezetten az események ellopásának éreztem.

Azért lássuk be, nem sok generációnak adatik meg, hogy fiatalon egy ekkora történelmi buliban részt vegyen, mint a mai – kimondani is furcsa – ötveneseknek.

Egyrészt egészen elképesztő áldás a történelmünkön, hogy ez megadatott. Ugyanakkor van két időszak, ami nagyon eltér egymástól: a 80-as évek évek első fele, illetve az, ami 1986 után történt, mert akkor már egy erős, széles körű, nagy részvételű hallgatói mozgalmat formáltunk – őszintén szólva – kevésbé veszélyes helyzetben. Jó, 1988-ban még szétverték az október 23-i tüntetést, de előtte a március 15-e már nagyobb gond nélkül lezajlott.

De miközben ebben nagyon jó volt részt venni, ez egyáltalán nincs benne a történelmi emlékezetben. Azokról az időkről annyi maradt esetleg, hogy Nagy Imre-temetés meg ellenzéki kerekasztal, de ez az egyetemi közösség teljesen hiányzik belőle. A magyar politikatörténeti emlékezetben a 80-as évek általában nincs a helyén, nem kutatták eléggé, nincs róla elég szó, de speciel az egyetemi világ – az egyetemistákkal és az oktatókkal – még ennyire sincs benne. Nincs történelme.

Ezt nem lehet számonkérni A besúgó című filmen.

Nem, ez nem a film hibája: ennek a film az elszenvedője.

Akkor a film nagy érdeme, hogy erről egyáltalán beszél.

Így van.

A film 1985–86-ban játszódik: miért tarja ezt az időszakot választóvonalnak?

Mert akkor indult el az egyetemeken egy olyan mozgás, ami már bevonta a hallgatók jelentős részét. Akkor kezdtek megszerveződni a hallgatói önkormányzatok – a pesti Bölcsészkaron én is ezt szerveztem –, de ennek egyáltalán nem volt pártokhoz kötődő politikai tartalma. Engem teoretikusan is izgatott, hogyan lehet újrafogalmazni a társadalom önszerveződését Magyarországon. Ez az egyik.

A másik az, ami a filmre adott reakciókból is látszik, hiszen sokan kritizálják, különösen a demokratikus ellenzék tagjai közül. Felsorolnak sok mindent, például hogy hogyan működött az állambiztonság, és hogyan nem – ezek tényleg botladozásai a filmnek, de ilyen előfordul –, van azonban egy nagyon lényeges momentum, nevezetesen, hogy a 80-as évek első felének egyetemista mozgásaiban a demokratikus ellenzék nagy alakjainak közvetlen szerepük lényegében nem volt. Egyvalaki jut eszembe, akit mind a két táborból tudnék azonosítani, Szent-Iványi István, aki az ELTE Bölcsészkar legendás figurája volt akkoriban. Egyébként a nagy politikusnevek – Tamás Gáspár Miklós, Pető Iván, Demszky Gábor, Magyar Bálint – az egyetemtől jóval távolabb voltak.

Fábri György

Fábri György

Fotó: Karip Tímea / Index

Ugyanakkor azokban az években a legemblematikusabb ellenzéki megmozdulások – és szerintem komoly hiányossága a filmnek, hogy ezek nincsenek a benne – a mindenkori március 15-ék voltak, és ezeket egészen 1987-ig nem a demokratikus ellenzék, hanem kifejezetten a diákok – egyetemisták, középiskolások – szervezték, akikről ma semmit nem tudunk, és ez nagyon nagy baj. Tisztelettel kellene emlékeznünk például Diószegi Olga bölcsészhallgatóra, akit röplapok osztogatásáért bevittek, és voltak mások is, akik a személyes politikai meggyőződésükért hatósági retorziókat szenvedtek el. Ez a legdurvábban a szolgálatmegtagadóknál jelentkezett – ilyen volt Keszthelyi Zsolt vagy Bartók Gyula –, ők börtönt kaptak, szóval ez nem volt játék, és az ő nevüket is elfeledtük.

A március 15-ék hogyan alakultak?

Ezt nagyon alaposan megírta Ungváry Krisztián történész: ez a 70-es évek elején kezdődött, kifejezetten rendszerellenes éllel, és ezeket a megmozdulásokat a szó szoros érelmében szétverték. Akkor egy kicsit csendesedett, aztán újraindult a 80-as évek elején: amikor egyetemista lettem, 83-tól már rutin volt, hogy délután, este az egyetemisták tüntetni ugyan még nem kezdtek, de elmentünk egyénileg, kis csoportokban a Petőfi-szoborhoz, a Március 15. térre. A legnevezetesebb március 15-e a 86-os „lánchídi csata” volt, amikor a hatalom szétverte a tüntetést. Azon is középiskolások, egyetemisták vettek részt.

Ön ott volt?

Az elején igen, aztán… hát, randim volt.

Ez is hozzátartozott a korhoz, a filmben is látjuk. Ön milyen elvárásokkal vagy kíváncsisággal ült le megnézni a sorozatot?

Óriási reményekkel ültem el, és szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon nagy dolognak tartom, hogy ez a film elkészült. Fantasztikus már csak az is, hogy magyarországi meg budapesti helyszíneket látunk, és nem csak úgy, hogy valamelyik friss akcióhős rohangál, és összedönti a fél várost. Értéke a filmnek, ugyanakkor a csapdája is, hogy korabeli tárgyakat jeleníti meg – ezt mindig hangsúlyozzák is –, ugyanazok a telefonfülkék, az éttermi asztalok, az autók, ezt valóban érdekes látni. Én azzal ültem le, hogy végre valami, ami a 80-as évekről szól, ez az ifjúságunk, na és az első pillanattól a hitelesség volt az igazi gondom. Nyilván senki nem vár dokumentumfilmet, de hogy így beszél-e, így mozog-e egy 80-as évekbeli fiatal, így működik-e – és ez talán a legfontosabb – az a dinamika, ami benne van a közegben, az már kérdés. Szerintem nem.

Mondana konkrét példát?

Amit a legtöbben emlegetnek, az az ellenzéki diákvezérként felmutatott egyik főhős, és hogy ő esetleg melyik jelenlegi politikai vezetőnek az előképe…

Akinek most nem mondjuk ki a nevét…

Az egy dolog, hogy akire esetleg utalhat, az nem ilyen volt, de nem is lehetett ilyen. Az egyetemi közösség ezt nem tűrte meg.

Túl agresszívre van véve?

Túl vezérre. Nem is jutott volna senkinek eszébe, hogy ilyen legyen. Okoskodók voltak, én is az voltam, erőszakosak voltak, én is azt voltam. De hogy egy ilyen vezért nem tűrt volna el az egyetemista közösség, az egészen biztos.

Egyrészt a film kommunikál a jelennel – nemcsak azért beszélnek és mozognak úgy, ahogy, mert nem tudnak úgy mozogni, ahogy a 80-as években, de talán nem is akarnak, hiszen mai nyelven kell szólni hozzánk. Másrészt mindezt „leegyszerűsítve”, kvázi egy bandaháború keretei között kell tudni átadni, elmesélni, hiszen az alapfelállás sem egyértelmű már a mai fiataloknak, hogy volt a KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség) és voltak az ellenzéki gondolkodók.

Nyilván kontúrosabban kell mindezt megjeleníteni, ezzel nincs is baj, de ma sem így beszélnek. Tudom, mert itt, az egyetemen, ahol tanítok, találkozom velük. Ezért mondtam, hogy van egy csapdahelyzet, tudniillik ott van a kor, maga a főcím jelzi, hogy igen, erről a korról fogunk beszélni, aztán jönnek az említett tárgyak, minden egyben van, és kérdés, hogy ehhez képest – akár a mai kor számára élesebben, kontúrosabban, poentírozottan, de mégiscsak – életszerű figurák jelennek-e meg, és szerintem nem. Ez az igazi problémám.

Az egyetemista közösség dinamikája nemcsak hogy sokszínűbb volt, hanem más rugóra is járt. Az egy dolog, hogy voltak, akik a KISZ-hez való tartozást is vállalták, csak hogy szervezni tudjanak valamit (magam is közéjük tartoztam), de ennél sokkal szélesebb réteget tettek ki a magyar – hívjuk így az egyszerűség kedvéért – keresztény középosztály gyerekei, akik már rég járhattak egyetemre, ott voltak, és nagyon diszkomfortosan érezték magukat a rendszerben, és sokkal inkább meghatározták az egyetemista közösség dinamikáját – ez egyáltalán nem jelenik meg a filmben.

KARL3204

Fotó: Karip Tímea / […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/2022/05/13/fabri-gyorgy-interju-a-besugo/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

A Megérkeztünk című kiállítással nyitotta meg kapuit a Néprajzi Múzeum új épülete

A Megérkeztünk című kiállítással nyitotta meg kapuit a Néprajzi Múzeum új épülete

A Néprajzi Múzeum új épülete a Liget Budapest Projekt része. Tervezője Ferencz Marcel (NAPUR Architect), …