Színházigazgatóként sikeres volt, de a családját bántalmazta

Még Babarczy Eszter terapeutája sem érti, miért kell a családi történeteket a nagyközönség elé tárni. Erről maga a szerző ír apám meghal című könyvében, és a mű egyben a válasz: nem tudja, de muszáj megírnia mindazt, ami történt, ahogy hosszú évek óta őszintén beszél saját depressziójáról, öngyilkossági kísérleteiről is.

Igen ám, vethetjük föl, de akkor önmagáról ír, ebben a könyvben viszont egy másik ember legintimebb dolgait teregeti ki. Érthetően megosztó minden olyan vállalkozás, amikor valós szereplőkről születik realisztikus írásmű, jelen esetben egy napló formájában. Mit gondoljunk ezek után Babarczy Lászlóról, aki egy meghatározó korszakban volt a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója, kollégái máig szeretettel és tisztelettel gondolnak rá, jóllehet – a színház tünékeny volta miatt – a rendezéseire már egyre kevesebben emlékeznek.

Testi-lelki pokoljárás 

Babarczy Eszter a napló első síkján leír minden kisebb-nagyobb eseményt, ami egy beteg emberrel történhet, amikor – az élet vége felé – már nehéz megoldani a legelemibb szükségleteket is. Az öregséggel és a betegséggel járó nyavalyák mellett megjelenik a magyar egészségügyi és szociális ellátórendszer, és mindenki szembesülhet azzal, amit maga is tapasztalhatott már, ha volt hasonlón rászoruló családtagja, milyen nehéz megőrizni a méltóságot és működőképes megoldásokat találni.

Már ezeknek a – például csonkolással járó – folyamatoknak a leírásával sem könnyű szembesülni, Babarczy Eszter azonban egy mélyebb síkon, ami a könyvben formailag is elkülönül, feltárja a jelen és a múlt lelki fájdalmait is. Hogyan lehet kapcsolatot találni élete utolsó hónapjaiban egy olyan apával, akinek mindig fontosabb volt a színház, mint saját családja, aki sokszor durva és a kiszámíthatatlan volt a gyerekeivel, 

A szerző leírja egy mélyen bevésődött gyerekkori emlékét, amikor az édesanyja véres arccal hajol fölé a kiságyban, és azt is, ami ezután történt – s máris elérkeztünk oda, hogy senkinek a története nem áll önmagában, mindenki hordozza a szülei, nagyszülei tetteinek lenyomatát, ahogy ők is jöttek valahonnan, oka van, hogy ilyenek lettek. Babarczy Eszter mélyen le is ás a múltbéli családi történetekben, amikor azt próbálja megérteni, hogyan formálódott az apja személyisége.

Bátorság és furfang

A gyerek emlékei mások, mint az a kép, amit a külvilág őriz a szüleiről, és ez olykor alig-alig van fedésben egymással. Ez nehéz helyzet, hiszen a leszármazott szembekerülhet a közvélekedéssel, […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/2025/09/24/babarczy-eszter-apam-meghal-konyvkritika/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!