Ha mondjuk 1777-ben megkérdeztünk volna egy budai polgárt, hogy merre találhatjuk a városmajori parkot, értetlenül nézett volna ránk. A főváros első közparkja ugyanis a 18. század végén, 1787-ben nyitotta meg kapuit. A középkorban még szántóföldként szolgáló terület közparkká alakítását a nép körében „kalapos királyként” ismert, a felvilágosodás eszméivel kacérkodó II. József rendelte el. A park, melyben 1922-ben létesült a szabadtéri szórakoztatás jegyében a Városmajori Szabadtéri Színpad elődje, az elkövetkező évtizedek hosszú sora alatt sokféle emberi történetnek volt tanúja.
A centenáriumát ünneplő városmajori színház olyannyira komolyan veszi idei szlogenjét (Száz éve a Városmajorban), hogy saját bemutatójára egy „időutazással” készül. Az időutazást a darab két szerzője: Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész és Horváth János Antal dramaturg, rendező vezényli.
Irodalomtörténet és színház találkozik – az ebből született, időnként filmszerű, dinamikus, a 100 éves korszak képét megrajzoló előadásban megelevenedik az irodalom. Megtapasztalhatjuk, hogy hús-vér emberek írták mindazt, ami ma kötelező olvasmány, akik ugyanúgy szerettek és gyűlöltek, mint akárki más, csak talán hangosabban. A történetek kortárs zenei kísérettel szólalnak meg, vetített háttérrel. Nem csak egy megszokott eszközökkel élő prózai előadást láthatnak a nézők, hanem egy igazi összművészeti produkciót, mely egyszerre ríkat és nevettet meg.
Majori történetek
A történelmi korszakokat megidéző színpadi művekben mindig felmerül a történeti hűség problémája, mely itt az időtlen idők óta a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/2022/06/16/-szerettek-es-gyuloltek-mint-akarki-mas-csak-talan-hangosabban-/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!