Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A Russo-tesóknak mostanában nagyon nem megy a filmrendezés. Hiába raktak le olyan filmeket az asztalra, mint a paranoid thrillerbe hajló Amerika Kapitány: A tél katonája, a szuperhősök háborúját elhozó Amerika Kapitány: Polgárháború, valamint a két legjobban becsült Bosszúállók film, a Végtelen háború és a Végjáték is a nevükhöz fűződik, Anthony és Joseph Russo azóta, hogy pihentették a Marvelnek való munkát egy időre, egymás után hozzák a csalódásokat.
Utóbbiak, mármint Russóék mellélövései közé tartozik a Cherry, melyben Tom Hollandből próbálta a páros kihozni a rosszfiút (sikertelenül), de sorolhatnánk a tényleg szürkére és felejthetőre sikeredett A szürke embert, és bár a Tyler Rake: A kimenekítés 2-nek megvoltak a maga pillanatai, így 2025 tavaszára egyetlen maradandó jelenetét sem tudnám feleleveníteni az akció-blockbusternek. Mondjuk nem csoda, a Netflix-féle tévéfilmgyártás döglődik, elvétve jön csak össze az online videótárnak az egész estés produkciók közül bármi, ami dicséretre méltó lenne.
Március 14-én került fel a Netflixre az Elektronikus állam című robotos, posztapokaliptikus sci-fi, amelytől joggal várt a közönség sokat. Több okból kifolyólag is, egyrészt az alapot annak a svéd művésznek, Simon Stalenhagnak a könyve adta, akinek a munkásságát a Tales from the Loop című elvont sorozat is feldolgozta, valamint azért, mert az Elektronikus állam nyomtatott verziója, bár kevés szöveg akad benne, vizuális megoldásaival igazi melankolikus, mély, átélhető élményt kínál az olvasónak. Csak a hab a tortán, és egyben a nézők arcán csattanó pofon, hogy a Netflix az Elektronikus állam filmváltozatára 320 millió dollárt tapsolt el, ami a Dűne 2-nek a 190 milliós, esetleg Az Alkotó 80 milliós büdzséjéhez képest rengeteg.
Mi több, az Elektronikus állam ezzel a költségvetéssel a 13. legdrágább film, ami valaha készült, és még így is alig-alig emlékeztet filmes alkotásra. Vagy legalábbis olyanra, amit értékelni is lehet.
A film története egy rettenetesen szőke hajú tinilánnyal, Michelle-lel (Millie Bobby Brown) indít, aki az 1990-es években tengeti az egészen szomorú életét, több tragédia átélése után. Nem elég, hogy a világnak annyi, az emberek és a robotok háborúja kigáncsolta a társadalmunkat, hősnőnk még a családját, és a hozzá nagyon közel álló, rendkívül okos kistesóját, Christophert (Woody Norman) is elvesztette. Eleven, mármint Michelle azért továbbra is bejár az iskolába, de a technológiát megveti, így a nebulókra ráerőszakolt VR-szemüveget is. Ám, az anti-technokrata hozzáállás csak addig tart, míg a színen fel nem bukkan egy színes, virgonc robot, aki azt állítja, hogy ő Michelle öccse, és a lánynak vele kell tartania, hogy megmentsék a fiú haldokló testét.
Valahogy így képzelem el, hogy ilyen lett volna az Amazon-féle Fallout-sorozat, ha elrontják, és valami eszméletlenül lelketlen, innen-onnan másoló fércmunkát kapunk végeredményként. Az Elektronikus állam annak az iskolapéldája, hogyan ne dolgozzunk fel egy sci-fi könyvet. A főszereplő bemutatása iszonyúan esetlen, ahogy az a Steven Spielberg-hangulat is, amit a rendezők becéloznak – de nyilván mellé is lőnek vele.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!