Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A beszélgetés előtt mindhárom résztvevő egy-egy előadást tartott, ahol különböző témákon keresztül közelítették meg André Kertész életét és munkásságát. Ezek francia nyelven zajlottak, amit szinkrontolmácsok fordítottak a hallgatóság számára. Elsőként E. Csorba Csilla, a Magyar Fotótörténeti Társaság elnöke állt pódiumra.
A szakember André Kertész francia éveit helyezte fókuszba, hogy miként vált a helyi magyar közösségek és értelmiségi körök fontos résztvevőjévé. Bár francianyelv-tudása párizsi évei alatt is lassan fejlődött, néhány ismerőse, barátja, akik komoly kapcsolati tőkével rendelkeztek a francia fővárosban, segítettek neki ismeretségeket kialakítani. Jó viszonyt ápolt Tihanyi Lajos festőművésszel, akinek művészete hatást gyakorolt Kertészre,
de Bölöni Györggyel és feleségével is közeli kapcsolatban állt.
Bölöni a szerzője Az igazi Ady című műnek, amelyhez André Kertész készített fotókat a költő párizsi éveiben. Bölöni felesége is kedvelte a fotóművészt, ezért ő is segített kapcsolati hálójának bővítésében. Kertész bekerült többek közt egy olyan női gasztronómiai körbe is, ahol férfiakat nem láttak szívesen – a fotóművészt kivéve, aki képeket készített az éttermeket járó értelmiségi hölgyekről.
Elveszett idők
Az est másik előadója, Cédric de Veigy történész és kurátor egészen más aspektusból világította meg Kertész életének kevésbé tárgyalt pillanatait. Technikai oldalról közelített a fotóművészhez, aki különböző korszakai alatt számos stílussal, eljárással kísérletezett. Elsők között kezdett Leica fényképezőgépet használni a francia fővárosban, ennek ellenére publikált alkotásai között szinte
alig találni olyat, amit az új technológiás masinával készített.
A történészt elkezdte foglalkoztatni, hogy vajon mi történt ezekkel a fotókkal, így átkutatta a francia archívumokat, hátha megleli azokat a képeket, negatívokat, amelyeket párizsi évei alatt készített a művész a Leicával. Végül több mint 1300 képkocka került elő, ezeket nagyjából 260-ra szűkítette, amelyekből különleges kiállítás is született Franciaországban.
A tárlat Ahelyett, hogy kész fotográfiákra és egy-egy alkotásra, korszakra fókuszált volna, azt a fotóművészi nézőpontot vizsgálta, ami az alkotásokat megelőzi.
Egymás mellé helyezett olyan fényképeket, amelyek ugyanarról a helyről, személyről vagy tárgyról készültek, csak más szögekből, távolságokból, megközelítésből. A kurátor így próbálta bemutatni azt a transzélményt és eksztázist, amit André Kertész alkotás közben élhetett át, és a türelmet vagy épp türelmetlenséget, ami egy-egy mű születését előzte meg.
Kész volt
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!