Soma Mamagésa elsőként az édesapját említette. Mint mondta, az édesapja nagyon nehezen tudta kifejezni az érzelmeit, emiatt sok „apasebe” volt. Amikor felnőtt, megértette, mi volt ennek az oka, de ehhez húszévnyi belső munka kellett.
Felidézte: az édesanyja korábban elmesélte neki, hogy az apja eredetileg fiút várt. Az anyjának állítólag szó szerint azt mondta a szülőszobán:
Az első gyerek legyen, a második lehet lány is.
Soma Mamagésa azt mondta, hogy emiatt már a nemével sem nem tudott megfelelni apjának, és ebből adódóan iszonyú bizonyítási vágy volt benne az apja felé. Mint mondta, az édesapja nem volt a szavak embere, irritálták az érzések, és amikor közeledett felé, olyankor bezárkózott.
„Apa, hálás vagyok minden fájdalomért, küzdelemért”
A híresség ezután idézte fel, hogy édesapját az élete legvégén tudta megszeretni.
Amikor tavaly elment, drukkoltam neki, hogy itt tudja hagyni a testét. Azt éreztem, már nem szeret élni. De a haldoklás alatt megszerettem a lelkét. Amikor a 80. születésnapján meglátogattam, tudtam, hogy ez lehet az utolsó találkozásunk
– fogalmazott. Mint mondta, háromnegyed órát voltak kettesben. Tudta, hogy itt nincs helye semmiféle félrebeszélésnek.
Elmondtam neki, hogy apa, hálás vagyok minden fájdalomért, küzdelemért, amit a te érzelmi blokádod adott nekem. Ebből komoly tőkém lett. És ne haragudj magadra. Megértettelek és megláttalak téged.
Soma Mamagésa szerint az édesapja erre nem mondott semmit, csak üresen nézett, de biztos benne, hogy az üzenet eljutott hozzá.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/2023/03/25/soma-mamagesa-kadarkai-endre-wahorn-andras-nemek-igenje/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!