Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Christopher Nolan 1970-ben született Londonban, és már gyerekkorában megmutatkozott benne az a megszállott kíváncsiság, amely később rendezői pályájának egyik legfontosabb motorja lett. Édesapja brit reklámszakember volt, édesanyja amerikai légiutas-kísérőként dolgozott, így gyerekkora részben két eltérő kultúra között telt. A filmek iránti érdeklődése korán kialakult. Super 8-as kamerával készített rövidfilmeket, amelyekkel nem csupán szórakoztatni akart, hanem kicsit másképp megközelíteni és megérteni a valóságot.
A University College Londonban angol irodalmat tanult, és kezdetben kisebb filmekből, reklámokból, vállalati munkákból próbált megélni. Első játékfilmje, A csapda 1998-ban kis költségvetésből, barátok közreműködésével, hétvégi forgatásokkal készült el. A film már magán viselte Nolan későbbi kézjegyét. A történet nem lineárisan bontakozott ki, a nézőnek folyamatosan újra kellett rendeznie magában az eseményeket, miközben egyre bizonytalanabbá vált, hogy valójában kinek és minek hihet.
Kibontakozóban a zseni
A nemzetközi áttörést a 2000-ben bemutatott Memento hozta meg számára. A mindössze néhány millió dollárból készült film egy rövid távú memóriazavarral élő férfi történetét meséli el, méghozzá úgy, hogy szerkezete maga is a főhős tudatállapotát tükrözi. A történet egyik szála előrefelé, a másik visszafelé halad, így a néző pontosan ugyanabban a bizonytalanságban találja magát, mint a főszereplő. Nolan itt fedezte fel igazán azt a módszert, amely később egész pályájának egyik meghatározó eszközévé vált:
nem egyszerűen történeteket mesél, hanem arra ösztönzi a közönséget, hogy a történetmesélés aktív résztvevője legyen.
A Memento után Hollywood hamar felismerte, hogy Nolanban több van egy tehetséges, brit szerzői filmesnél. 2002-ben elkészítette az Álmatlanságot, majd 2005-ben rábízták a gyakorlatilag újraindításra váró Batman-franchise-t. A Batman: Kezdődik! azonban nem egyszerű képregényfilm lett. Nolan Gotham Cityje piszkos, valóságos és politikailag is értelmezhető világ volt, Bruce Wayne pedig nem legyőzhetetlen szuperhősnek, hanem a traumáival küzdő embernek bizonyult.
A 2008-as A sötét lovag ezt az irányt még tovább vitte. A film egyszerre lett közönségsiker és komoly kulturális esemény, miközben Heath Ledger Joker-alakítása tragikusan emelkedett a filmtörténeti legendák közé. Nolan itt megmutatta, hogy a blockbuster és a művészfilm közötti határvonal korántsem olyan éles, mint ahogy Hollywood sokáig gondolta. Lehet több száz millió dolláros filmet készíteni úgy, hogy az a káoszról, a morális relativizmusról, a terror természetéről és a társadalmi rend törékenységéről beszéljen.
Időtlen időkig
Nolan azonban sosem akart franchise-rendező lenni. Az Eredet az álmok világába vitte a nézőt, a Csillagok között pedig már a kozmosz léptékére nagyította fel a kérdést: mit jelent távol lenni attól, akit szeretünk, és milyen árat fizetünk azért, hogy visszatérjünk hozzá?
Mindannyian részesei vagyunk a legnagyobb rejtélynek, annak, hogy egyszerűen végigéljük az időt
– fogalmazott Nolan egy interjúban. Ez a gondolat életműve kulcsának is nevezhető. Nolan filmjeiben az idő nem csak történetmesélési technika. Az idő maga a konfliktus. A Dunkirk például három különböző időstruktúrában mesélte el a második világháború egyik legismertebb menekülési akcióját, miközben az egyén és a történelem viszonyát vizsgálta. A Tenet még radikálisabban fordította ki az idő linearitását, és sok néző számára talán éppen ezért vált Nolan egyik legnehezebben befogadható filmjévé.
A rendező azonban sosem tekintette a bonyolultságot önmagában értéknek. Filmjeiben mindig van egy érzelmi mag, még ha azt nem is könnyű első pillantásra megtalálni. Talán ez magyarázza azt is, hogy egyszerre tűnik rendkívül távolságtartó és meglepően személyes alkotónak. Nyilvános szerepléseiben általában nyugodt, fegyelmezett, kimért. Nem a harsány hollywoodi rendezők közé tartozik, nem épít magának rocksztárimázst, és ritkán beszél a magánéletéről. Évtizedek óta együtt dolgozik feleségével, Emma Thomasszal, aki producerként pályája számos fontos filmjében meghatározó szerepet játszott.
Régimódi innovátor
A rendezőről kialakult kép inkább egy megszállott alkotóé, aki pontosan tudja, mit akar, és hajlandó évekig dolgozni azon, hogy megvalósítsa. Nolan híres arról, hogy előnyben részesíti a filmre forgatást a digitális technológiával szemben, és különösen fontos számára az IMAX-formátum.
Úgy gondolom, hogy az IMAX a valaha feltalált legjobb filmformátum. Ez az aranystandard, amelyhez minden más technológiának fel kellene érnie, de véleményem szerint egyiknek sem sikerült. A végeredményül kapott képnek akkora ereje van, hogy nem kell ugyanúgy vágni, másképp lehet komponálni a képkockát, és ettől az egész filmnek is más lesz a hangulata
– mondta a rendező még 2012-ben, a véleménye pedig láthatóan azóta sem változott. Miközben filmjei a modern technológia leglátványosabb innovációit használják, alkotójuk mélyen konzervatív a mozi bizonyos alapjaival kapcsolatban. Nem akarja, hogy a film egyszerűen tartalommá váljon.
A mozi számára esemény, amelynek helye, ideje van, és amelyet lehetőleg közösségben kell átélni.
Nolan ezért különösen erősen szembement a streaming térnyerésével is. A Tenet világjárvány idején történt mozibemutatója ennek a hitvallásnak az egyik legvitatottabb példája volt.
Évek óta a csúcson
Az Oppenheimer különösen fontos állomás Nolan pályáján. A filmben mintha minden korábbi témája összesűrűsödött volna: a tudomány, a hatalom, az emberi felelősség, az idő, az emlékezet, a bűntudat és az a veszélyes pillanat, amikor egy ember olyan tudás birtokába kerül, amit többé nem lehet meg nem történtté tenni. Az Oppenheimer hét Oscar-díjat nyert, köztük a legjobb filmnek járó díjat, és Nolan is […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!