Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Azt ismered, hogy egy pasi kiesik az ötvenedikről? Miközben zuhan lefelé, azzal nyugtatja magát: Eddig minden rendben. Eddig minden rendben. Eddig minden rendben. Nem a zuhanás számít, a leérkezés.
A gyűlölet története mindössze huszonnégy órát ölel fel. Egy párizsi külvárosi zavargás után három fiatal – a zsidó Vinz, az észak-afrikai Said és a fekete Hubert – céltalanul sodródik. Barátjuk, Abdel élet-halál között lebeg, miután a rendőrök brutálisan megverték. A feszültség kezdettől fogva adott. Egy elveszett rendőrségi fegyver, a bosszú fantáziája és az a tudat, hogy a társadalom szemében a fiúk már eleve gyanúsítottak.
Forrongó feszültség
A film működésének egyik kulcsa éppen ebben a rendkívüli egyszerűségben rejlik. Kassovitz nem magyaráz, nem pszichologizál túl, és nem kínál szociológiai előadást. Ehelyett hagyja, hogy a hétköznapi gesztusok, a semmittevés, a csellengés és a folyamatos verbális adok-kapok rajzolja ki a külvárosi létet. A szereplők hús-vér figurák, akik egyszerre röhejesek, azonosulhatók, agresszívak és sérülékenyek.
Ebben meghatározó szerepe van a három főszereplő közötti dinamikának. Vinz (Vincent Cassel) a dühöt testesíti meg, Hubert (Hubert Koundé) a józan önkontrollt, Said (Säid Taghmaoui) pedig a túléléshez szükséges humort. Hárman együtt egyetlen közösségi tudat különböző reakciói ugyanarra a helyzetre.
Mit kezdjen az ember azzal, ha úgy érzi, nincs helye a társadalomban?
A film legismertebb mondata – „eddig minden rendben” – újra visszatér mint a társadalmi önáltatás metaforája. Nem az számít, hogyan zuhanunk, hanem a becsapódás. Ez a szerkezet adja A gyűlölet tragikus ritmusát: a néző már az első percekben sejti, hogy a történet nem végződhet jól, mégis végignézi a szereplők minden kitérőjét, minden reményét és minden rossz döntését.
Még mindig zuhanunk
Több mint harminc év elteltével a film aktualitása nyugtalanító. Több európai nagyvárosban továbbra is jelen vannak azok a problémák, amelyekre Kassovitz rámutatott. A társadalmi mobilitás beszűkülése, az etnikai feszültségek, a rendőri erőszak körüli viták vagy a fiatalok perspektívavesztése. A filmet nézve könnyű felidézni a rendszeres franciaországi zavargásokat, a Black Lives Matter-mozgalom körüli vitákat vagy akár az európai bevándorlási diskurzusokat.
Nem azért, mert Kassovitz megjósolta volna ezeket az eseményeket, hanem mert olyan társadalmi mechanizmusokat ragadott meg, amelyek azóta sem tűntek el. A politikai felhang mellett egy másik aspektusa is emlékezetessé teszi a filmet. A gyűlölet ugyanis a megaláztatás és az erőszak körforgásáról is szól. Arról, hogyan termeli újra a rendszer azt a dühöt, amelytől maga is fél. A cím nem egyszerűen a szereplők indulataira utal, hanem arra, hogy a gyűlölet gyűlöletet szül, az erőszak újabb erőszakot, és minden szereplő foglyává válik annak a folyamatnak, amelyet senki sem képes megállítani. Mert a zuhanás közben valóban úgy tűnhet, hogy minden rendben van. A kérdés mindig ugyanaz. Mi történik, amikor […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!