Az utóbbi húsz év egyik legkultikusabb hazai bandájának húszéves sztoriját dolgozza fel Nesztinger Szilárd filmje, a Csókoljál meg, Kiscsillag! Tömve a Puskin, a vetítés közben egy-egy poént követően fel-felcsattan a fergeteges kacaj, amikor pedig a végén elkezd peregni a stáblista, kitör a szűnni nem akaró taps.
Amikor két hete interjút készítettünk Lovasi Andrással, a Kiscsillag (egyik) frontemberével, már sejtettük, hogy az együttes történetét bemutató film április 30-ra időzített premierje a Puskin moziban bombasiker lesz.

Hát az is volt. Már háromnegyed órával a kezdés előtt egy gombostűt sem lehetett leejteni a Kossuth Lajos utcai artmozi lobbyjában, a hátsó traktusban lévő kocsma is többé-kevésbé megtelt, itt beszélgettünk mi is a film producerével/forgatókönyvírójával, Nagy-Golyán Nikolettával, akit legalább huszonöt éve ismerek, a Rátgéber-brigád belső köreiből, ami az utolsó negyedszázadban történt Pécsett, abban vagy személyesen benne volt, vagy minden másodpercét ismeri az adott történetnek.
Ő volt az, aki groupie-ként vagy fanatikus szimpatizánsként – persze most kapcsolok, hogy mindkettő nagyjából ugyanazt jelenti – mindenhová követte Lovasiékat, és ha már ez így történt, akkor tavaly november-december környékén elhatározta, gründol egy filmet a bandáról.
Milyen film a Csókoljál meg, Kiscsillag?
Nincs könnyű helyzetben az újságíró, amikor értékelnie kell a 92 perces alkotást. Tudniillik maga is a banda rajongója. Mindhárom gyereke a Kiscsillag első és második lemezének kultikus számain nőtt fel, az Állnak a férfiaktól az Olajoshordón át a Sirályig vagy a Menetszélig. Nem nehéz a dörgő vastaps, a réveteg tekintetek, a vetítőtermet betöltő önfeledt kiáltások, sikolyok hatása alá kerülni.

Rajongó vagy tárgyilagos kritikus? Nem mindegy
Egy rajongónak a tízes skálán tizenegyes a film értékelése. Garantált, hogy akikkel együtt láttam a mozit, azok jelentős része legalább még egyszer, de inkább kétszer megnézik még a filmet. Borítékolhatóan még olyanok is lesznek, akik szombaton, május harmadikán a balassagyarmati második vetítésre is elmennek.
A Csókoljál meg, Kiscsillag! ugyanis telitalálat, tökéletesen alkalmas arra, hogy aki imádja Lovasit, Lecsót, a bandát, azt ellenállhatatlanul levegye a lábáról. A film kilencvenkét perce alatt megismerjük Lovasi esendő emberi oldalát, a teljesen egyéni énekhangú – ne legyünk […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!