2021. április 11., vasárnapMa Leó napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 358,00 Ft | USD: 301,00 Ft | CHF: 325,00 Ft
2021.04.11. Leó Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 358,00 Ft | USD: 301,00 Ft | CHF: 325,00 Ft
Kezdőlap / Kultúra / Sajnálatból mész be apához, vagy tényleg szereted?

Hirdetés

Sajnálatból mész be apához, vagy tényleg szereted?

Március első hetében kevesebb mint egy mozijegy áráért az egész család figyelemmel követheti a világ legjobb dokumentumfilm-termését. A Budapest International Documentary Festival idén az online térbe került, ahol remek alkotások láthatók, köztük Visky Ábel első egész estés dokumentumfilmje, a Mesék a zárkából.

A film olyan fogva tartott apák életébe enged bepillantást, akik az általuk írt meséken keresztül próbálják tartani a kapcsolatot gyermekeikkel, családjukkal. A fikciós elemekkel tarkított dokumentumfilm arra keresi a választ, hogy mesterséges eszközökkel, a játék, a mese és a szürrealitás világával segíthető-e a szülő-gyerek kapcsolat fenntartása a börtönrács két oldalán. Interjú.

Hogyan jött az ötlet, hogy a börtönvilágot dolgozza fel, annak is azt a részét, ami a családról, a kapcsolattartásról és a kapcsolat jövőjéről, nehézségeiről szól?

Hirdetés

A balassagyarmati börtönben ment évekkel ezelőtt egy program Feldmár András és Büky Dorottya vezetésével, melynek keretében a fogvatartottak meséket írtak és adtak elő a családtagjaiknak. Én is részt vettem ezeknek a meséknek a karácsonyi bemutatóján, és nagyon erősen hatott rám, nemcsak az előadás, de a családtagok reakciója is. Láttam, ahogy egyszerre zokogtak és nevettek: nagyon intenzív élményt adott nekik az, hogy az apjukat, férjüket játszani látták. Annyira megfogott, hogy a bemutatóról kifele jövet elkezdtem azon agyalni, hogy hogyan tudnánk megteremteni egy ehhez hasonló élményt vizuális, filmes eszközökkel.

Pusztán dokumentumfilmet készíteni a kreatív fikciós kerettörténet nélkül, tehát anélkül, hogy az apák meséket írnak gyermekeiknek, és azokat elő is adják velük közösen, nem lett volna elegendő? Így ugyanis valóban egy műfaji mix jött létre.

Mivel az egész kiindulópontja az volt, hogy a fogvatartottak meséket írtak, és ezeket jelenítették meg, én is ebben kezdtem el gondolkodni, a dokumentumfilmes keret csak második lépésként érkezett. Persze közben néha féltem attól, hogy a fikciós rész kissé erőltetett vagy mesterséges lehet, de ezt a gondolatot idővel elengedtem.

Hogyan történt a szereplők kiválogatása, az, hogy épp mely fogvatartottak szerepeljenek a filmben?

Úgy emlékszem, összesen hét büntetés-végrehajtási intézményben jártunk, a film is három különböző börtönben játszódik, Balassagyarmaton, Budapesten és Szegeden. Eleve úgy válogattuk a szereplőket, hogy ki az, aki vállalja ezt a kreatív folyamatot, ki az, akit érdekel, hogy ezáltal erősítse a kapcsolatát a családjával vagy a gyermekével.

Nagyjából 15-20 fogvatartottal beszélgettem, de a feleségeik nem mindig voltak nyitottak. Teljesen jogosan attól félhettek, hogy egy ilyen filmmel a családtagok kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, bármennyire is próbáltunk tisztelettel, kíváncsisággal és partnerséggel hozzáállni a történetükhöz. Végül azok a családok kerültek be a filmbe, akik részéről a legtöbb nyitottságot érzékeltük, és akiknek a kapcsolatai, történetei a leginkább hatottak ránk.

Visky Ábel

Visky Ábel

Fotó: Kürti István

Hogyan sikerült elérni, hogy ennyire megnyíljanak, bemutassák a legnagyobb stigmájukat, hogy az apa, a férj börtönben van, hogy ennyire őszinték tudjanak lenni?

Rengeteg időbe került ez, a filmet szinte két éven keresztül forgattuk. Talán azt is érezték rajtunk, hogy nem a szenzációhajhászás felől közelítjük meg az életüket, hanem partnerekként tekintünk rájuk, és őszintén kíváncsiak vagyunk a történeteikre. És ott volt az a plusz, amiért az apák az egészet vállalták, hogy részt vehetnek ebben a meseírós projektben, és ezáltal közelebb kerülhetnek a gyerekeikhez.

Mennyire nehezítette a filmkészítést a büntetés-végrehajtás finoman szólva nem egyszerű, rigorózus világa?

Onnantól kezdve, hogy megvolt az engedélyünk a felső vezetéstől, zökkenőmentes volt. Ez persze eltartott egy ideig, de ez érthető egy ilyen bonyolult, hierarchikus rendszerben. Nyitottan és támogatóan segítették a munkánkat, az adott börtön sajtóreferense mindig ott volt velünk, és biztosította, hogy leforgathassuk azokat a jeleneteket, amelyekre engedélyt kaptunk. Szinte két évig viszonylagos […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/2021/03/01/mar-alig-varom-hogy-beszelore-menjunk-/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Gyorsítópályára kellett állni – Keve Márton séf kalandjai önmaga megtalálásában

Gyorsítópályára kellett állni – Keve Márton séf kalandjai önmaga megtalálásában

Mi egy tipikus szakács-tanulópálya? Hol sajátít el szakmai ismereteket? Mikor figyelnek rá föl először? És …