Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A fiatalon elhunyt formatervező, Borz Kováts Sándor munkáit a hatvanas évek második és a hetvenes évek első felében alkotó nyugat-európai designerek tárgyai mellett mutatták be nemrégiben a brüsszeli Design Múzeumban.
A Határtalan innováció – Borz Kováts Sándor életműve nemzetközi kortársai és fiatal mai tervezők tükrében című kiállítás kurátora, Horváth Judit, az Iparművészeti Múzeum kortárs design főosztályának vezetője ennek apropóján készített interjút Rubik Ernő szobrász-építész-formatervezővel, aki 1970-től két évig Borz Kovátscsal volt fiatal tanársegéd az Iparművészeti Főiskola építész tanszékén.
Az interjúban szóba került, hogy a legtehetségesebb, legsikeresebb magyarok elég rosszul teljesítettek az iskolában.
Életemben egyszer voltam kitűnő, nyolcadik általánosban, amikor annyit hiányoztam, hogy vizsgát kellett tennem
– mondja erről Rubik Ernő.
„Különben sose voltam jó tanuló. Nem szerettem soha tanulni, a tanulás szót sem szeretem. Szerintem a dolgok belemásznak az emberbe, de nem lehet beleerőszakolni. Magamévá kell tennem, és ez az átlag mai magyar oktatási gyakorlatból hiányzik. Sok mindent kell megtanulni, amit teljesen fölösleges” – fogalmazott.
Eldobható hűtőszekrény
Az édesapjáról, aki repülőgépeket tervezett, így beszél: „Nem szárnyaltam túl, nem is így éltem meg. Azt viszont igen, hogy ő lett az idősebb Rubik Ernő és nem én az ifjabb. […] Soha nem ábrándoztam a repülésről. Az is egy foglalkozás, mint minden más. A vitorlázórepülés veszélyes tevékenység, persze nagyon izgalmas. Most is, ha felnézek az égre, látok egy szemetelőt, ami húz egy csíkot az égen. Az ember hajlamos arra, hogy a dolgokat túlzásba vigye, a repülés is ilyen.
Egyszer valahol olvastam, ha megszűnne a repülés, az amazóniai őserdőkben ebből csak annyit érzékelnének, hogy eltűntek az égboltról azok a furcsa csíkok.
Egyre kevésbé vagyok optimista, mert nem látom azokat a garanciákat, amik a negatívot pozitívba fordítanák – folytatja Rubik Ernő. – És ez borzasztó rossz érzés. A kreatív képesség arra fecsérlődik el, hogy több terméket adjunk el jobb áron. Ahelyett, hogy arra használnánk, miként lehet boldogabban élni, és elégedettebbnek lenni azzal, amink van.
Ma egy hűtőszekrényt egyben dobnak ki akkor is, ha csak egy része hibásodott meg. Szándékosan úgy tervezik meg, hogy ne lehessen kicserélni az elromlott alkatrészeket. Jó lenne, ha a múlthoz igazodna a jelen, pláne a jövő, de erről szó sincs. Éppen arra törekszenek a gyártók, hogy semmi ne legyen alkalmas jövőbeli használatra abból, ami már megvan. Az emberi lény pedig esendő lélek, nem tud ellenállni.
Ennek rengeteg negatív következménye van, és annyira gyorsul a sebessége ennek a változásnak, hogy nem lehet már követni. Az egész AI-témáról ne is beszéljünk. Az ember mindezt a saját képmására hozza létre. Még mindig benne van, hogy a másik elpusztításával próbálja megoldani a gondjait. De mi lesz ennek a következménye?” – teszi fel a kérdést az interjúban Rubik Ernő.
Az IKEA és a LEGO sem így indult
A rendszerszemléletről ezt mondja: „A rendszerszemlélet lehetőségei engem is vonzottak, de a terveimből […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/2024/05/19/rubik-erno-interju-iparmuveszeti-muzeum/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!