Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A Mickey 17 című, a magyar mozikban március 6-án bemutatott új sci-fi egészen bizarr módon indít. Egy jeges, számunkra ismeretlen, Nilfheim nevű bolygón járunk, ahol egy hangosan pánikoló, szakadékba esett fickó, Mickey (Robert Pattinson) éppen az életéért küzd. Aztán megjön bajtársa, Timo (Steven Yeun), és az arcába röhög a haldoklónak, mondván, ne aggódjon, úgyis újra ki fogják nyomtatni. És amúgy is, mondja már meg: milyen érzés meghalni?
Ez, mármint hogy milyen érzés meghalni, visszatérő gagként jön elő újra és újra az előttünk álló nagyjából 130 perces játékidő alatt. Hősünkről, Mickey-ről tudni kell, hogy nem csak abban a tekintetben nem hétköznapi fickó, hogy szerte a galaxisban nem lehet nála nagyobb szerencsétlenséget találni, hanem mert ráadásként egy Eldobhatót ismerhetünk meg általa. Egy olyan, a Földön eladósodott földönfutót, aki a maffiózók elől menekülve inkább munkát vállalt egy kolonizáló hajón. Ahol biza ő a legalja, akit a legveszélyesebb, leghalálosabb küldetésekre küldenek ki. Hogy aztán szemétből, moslékból és egyéb nyalánkságból megalkotva, egy különleges nyomtató segítségével lényegében klónozzák. A film címében a 17-es erre utal, Mickey már a 17. újranyomtatásánál tart, amikor is a már említett bolygón valami olyasmi történik, amire senki nem számít. Pattinson karaktere nem hal meg, az űrhajón mégis újranyomtatják, így kettő lesz belőle.
Kaotikusan hangzik, és nagyjából ez a legtalálóbb jelző a Mickey 17-re, amelynek a sztorijához hiába adott alapot az Edward Ashton által írt, 2022-ben megjelent Mickey 7 című regény, valahogy a dél-koreai író-rendező, Bong Joon-ho nem talált rajta fogást. Pedig minden adott lett volna az átütő sikerhez, az Élősködők három Oscar-díjas direktora mégsem tudta úgy megugrani a feladatot, hogy a Mickey 17-nek eleje, közepe, vége legyen.
Hiába az ismerős témák, mint a hófedte, posztapokaliptikus környezet, a gazdagok és szegények között dúló osztályharc, az esztelen állatkínzás, Bong Joon-ho azok után, hogy a Snowpiercerrel, az Okjával és a már említett Élősködőkkel mindhárom dologról külön-külön potensen mesélt, itt a székek és padok között a földre zuttyan.
Robert Pattinson kis túlzással az egyetlen tényezője ennek a filmnek, aki és ami ténylegesen működik. Elképesztő, hogy az Alkonyat óta Batmanként is megfordult színész milyen érzékeny alakításokat tesz le az asztalra. Amit a Mickey 17-ben csinál, az a karrierjének az egyik legjobbja, frenetikus pillanatokat hoz a filmben, amikor a 17-es és 18-as másolat egyszerre életben vannak, és az egyik bénázik, gügyög, képtelen kiállni magáért, míg a másik kőkeményen odacsap, és a 17-esnek még a barátnőjét is lenyúlja. Sőt, 18-as arra is képes lenne, hogy a minidiktátorként felbukkanó, Mark Ruffalo által játszott Kenneth Marshallt jól kinyírja. Nemcsak Pattinson kettős szerepe rendkívül szórakoztató, hanem az is, ahogy újra és újra fűbe harap, bár hozzá kell tenni, és ez a dél-koreai író-rendező bravúrja, hogy minden vicces jelenet mellé kapunk egy jó adag melankóliát és szomorúságot.
Nesztek, kedves nézők, így már biztosan nem tudjátok hova tenni ezt a katyvaszt – gondolhatta Bong Joon-ho.
És tényleg nem tudjuk.
A történetmesélési tempó folyamatosan akadozik, nem ránt be a Mickey 17, inkább az lehet az érzésünk, mintha át kellene rágnunk […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!