Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Bátor dolog volna azt állítani, hogy válságban van a magyar képregényszakma, ám ha ezt a kérdést onnan közelítjük meg, hogy pár hónapon belül két olyan kezdeményezést is a kezünkbe foghattunk, amire azt mondták, képregény, nincs ok az örömre. Megérkezett az Én, a nagyarcú kiadvány, ami válasz az Én, a kétarcúra, az április országgyűlési választások előtt megjelent propagandatermékre. Utóbbi címlapi arca Magyar Péter, az előbbié Orbán Viktor. Utóbbiról arútluK nézői és olvasói már olvashattak, láthatták. Most a revanskiadványt elemezzük, terítéken az Én, a nagyarcú.
Jó hír, mondhatnánk, mert az Én, a nagyarcú képregényformában megjelent kiadvány szerkesztői azt írják, hogy ebben a füzetecskében meg tudják mutatni, hogy a magyar képregényrajzolók, köszönik szépen, jól vannak, és most kiderül, hogy az AI kikerülhető. Sőt ki is kell kerülni, mert a képregények értékét az emberi képzelet és művészi tudás adja.
Ebben egyet is értünk, hiszen grafikailag, rajzolástechnikailag, művészeti stílusok és irányok tekintetében ez a kiadvány rendben is volna.
Hiányos összkép
Ami miatt mégis baj van, az az összkép.
- Érződik rajta, hogy revans akar lenni, különb az Én, a kétarcúnál.
- Szövegben nem erős, sőt inkább halovány.
- Nem lép túl annak bemutatásán, amit a NER meghatározó szereplőiről már eddig is tudtunk.
- Nincs története.
- Nincsen cselekménye.
- Az oldalak olyanok, mintha az ARC plakátkiállításra készültek volna.
- Mégsem kellően humoros.
Ezzel együtt az Én, a nagyarcú is kordokumentum. Képregényhez kevés, annak az állapotnak a rögzítésére elegendő, ami Magyarország társadalmi hangulatát és politikai történéseit az utóbbi hónapokban meghatározta.
Elnehezült poénok
A beszélgetésben szó esik arról, hogy
- miért nem lett ez sem képregény,
- miért van ebben is testszégyenítés,
- miért nem lép túl a sérelmek ábrázolásán,
- miért nehezülnek el a poénok.
Pedig az alktók szándéka az volt, hogy mindezzel felhívják a figyelmet arra, hogy a NER kultúrpolitikája „a megosztást és a hatalom céljait támogató művészek támogatását szolgálta, az értékálló művek létrehozását nem. Szakma és a műfaj becsületét védve ellenpontként mutatják meg, mire képes a valódi intelligencia és tehetség a mesterséges intelligenciával és a propagandával szemben.” Nos, ez részben sikerült is, nagyrészben pedig ismét nem.
Amennyiben lemaradt volna az arútluK előző adásáról, ide kattintva megnézheti.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!