Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Úgy tartják, hogy a biztos siker egyik kulcsa az, ha egy filmben szerepel egy szerethető kutya. A Caramelo azonban az a film, amelyben bár szerepel egy ilyen kutya, nem miatta ül a néző a képernyő előtt, és törölgeti a könnyeit. Hanem attól, hogy ez a film olyan, mint az élet. Vidám és megrendítően drámai.
Már a nyitókép megadja a film alaphangulatát. Egy autó megáll, valaki kiszáll, letesz egy dobozt az út szélére, majd visszaül a járműbe, a kocsi elhajt. A doboz megmozdul, oldalára dől, a teteje kinyílik, egy kölyökkutya feje bukkan elő. Az apróság, persze fut az autó után, de az már messze jár.
Sosem értettem, hogyan lehet valaki ennyire kegyetlen. Ez éppen olyan, mint cserben hagyni valakit, akit elgázoltunk; akit szeretünk; akiről tudjuk, hogy az élete, az életminősége tőlünk függ. Az élet azonban ilyen is.
A caramelo nemzeti szimbólum
A film első jelenetsorai aztán azt mutatják meg, hogy a kutya felnő, az utcán vívja harcát a túlélésért. Ekkor még úgy tűnik, hogy a film erről a kutyáról szól. A film ugyanis brazil, és Brazíliában ez a karamellszínű keverék szinte nemzeti szimbólumnak számít. Vagyis ha egy ilyen caramelo a főszereplő, akkor annak sorsa 212 millió brazilnak biztosan fontos lehet, és egy nemzeti szimbólummal jól kell bánni, vagyis sejthető, hogy ezt a kóbor kutyát valaki megmenti, magához veszi.
Ám itt jön a csavar: mert mi van akkor, ha nemcsak a kutyát mentik meg, hanem az eb is valakit.
A filmben a kóbor kutya (Caramelo) kalandos módon egy fiatalember mellé szegődik. Pedro Dantas (Rafael Vitti) egy elit konyhán dolgozik, és minden vágya, hogy séf legyen. Kettőjük találkozásából bontakozik ki a megindító történet, amely egyszerre szól a félelemről, a felismerésről, a szeretetről és az elfogadásról. Arról, amit József Attila anno, 1936-ban olyan gyönyörűen kegyetlenül megfogalmazott: „Éltem – és ebbe más is belehalt már.”
Nem, ez nem a L’ecsó
A Caramelo című film első huszonöt perce ne tévesszen meg senkit. Még akkor is legyen türelmes, ha az az érzése támad, mintha egy ilyen történetet már látott volna, csak abban Remy, a patkány lesz Alfredo Linguni barátja, és alkotnak közösen világraszólóan maradandót a Gusteau’s nevű étteremben. A Caramelóban ráadásul még az ételkritikus (Paola Carosella) is éppen olyan, csak nőben, mint Anton Ego a L’ecsóban, a koppintás élménye azonban a film első etapjában le is zárul, és a történet drámai fordulatot vesz.
Kiderül, hogy Pedro fejében van valami. Az örökös fejfájásai végül eszméletvesztéshez vezetnek, majd jön a diagnózis, elvileg műteni lehet, mégsem gyógyítható. A betegséget Caramelo is jelzi, mert miután a kóbor kutyát Pedro magához vette, az folyton a férfi fejét nyalogatja, majd a film későbbi részében másként is megmenti Pedro életét, de akkor már ők ketten végérvényesen elválaszthatatlan barátok.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!