Hirben.hu Hírben jók vagyunk! „Soha nem szerettem a női irodalom romantikus regényként ismert műfaját, de rajongok a szerelmes nőkről szóló történetekért, különösen, ha a szerelem valahogy szokatlan vagy kifejezetten bonyolult, vagy akár reménytelen, vagy őszintén őrült.”
Mintha Nunez olvasna a fejemben, és az én gondolataimat vetné papírra. De nem, ez belőle jön, pontosabban belőle jött előbb, még pontosabban ő vetette így, ezekkel a szavakkal papírra. Igaza van. A szerelmes női regények unalmasak, elcsépeltek és nyálasak, a szerelmes nőknél viszont nincsen izgalmasabb, felkavaróbb és nagyszerűbb téma. A könyv, amelyből Pedro Almodóvar filmet készít, csak jó lehet. Vagy legalábbis érdemes beszélni róla. Sigrid Nunez Egy életen át című regénye pont ilyen.
Az a fajta kötet, amely nem szól semmiről, mégis minden benne van. Na jó, túlzás azt állítani, hogy nem szól semmiről, de való igaz, hogy nem egy koherens, összefüggő történetet elmesélő regény, hanem különálló szálakat párhuzamosan futtató, az összképet tekintve mégis a kerek egész benyomását keltő könyv.
Szó sincs szerelemről
A felvezetéssel ellentétben az Egy életen át nem egy romantikus regény, mégis a szeretet, a kötődés, az elmúlás és a csalódás motívumaival operál: pont, mint egy klasszikus szerelmi sztori. Csak éppen keményebb kiadásban.
A romantikus kapcsolatnál azonban sokkal nagyobb szerepe van a barátságnak és a szóban forgó barát tragikus sorsának. A regény egy középkorú szerző szemszögéből íródott, a fő cselekményszál pedig egy rákos betegségre, illetve az öngyilkosságra (az eutanáziára) fókuszál. A könyv kérdéseket vet fel és elemez a túlélési szándékról – és mindenről, ami azzal jár.
Sötét könyv, mély témákat boncolgat, de nem nélkülözi az akasztófahumort.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!