Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Futás közben megéhezni vagy éhesen futni a gyomrunk után – nem ugyanaz. Vagy mégis? Pierre ezt már pontosan tudja, ahogyan azt is, hogy nem csupán evés, de futás közben is megjöhet az étvágy. Főleg akkor, ha a közelben van a Larus Étterem.
Egy bisztróban legyen zsivaj. Jobban esik úgy enni, hogy körülöttünk csörögnek az evőeszközök, még az sem zavarna, ha a kés megcsúszna a tányéron, mint fülsértő sikoltás vágna bele a zsivajba, hallanám a beszélgetések egymás szavába vágó morajlását, székek nyikorgását, távoli kiáltást a konyha felől, kávégép sistergését. Pörögjön az élet. Az se bánnám, ha úgy menne el mögöttem az izgatott pincér, hogy meglöki a székem, kanalamból kilöttyenne a leves, nem volna baj, az ételek íze is más lenne, ha volna zsivaj.
Azt hiszem, a futás nem tesz jót nekem, ha közben ilyen látomásaim vannak. Itt, a budai Gesztenyésparkban rovom a köröket, azért túlzásba ne essünk, komótos tempóban körözök, és közben már a Larus vendéglő étlapját böngészem a telefonomon, futás közben. Lihegve megállapítom, hogy nem az a szokvány nyolcféle csirkés, hazug jércés, kappanos, alibi magyarosba öltött, de új módi megúszós, nesze neked, egészség olcsóból, de drágán chia magos anti szezonális kínálat. Nem. Határozottan nem. Minden tétel, mintha egy francia-magyar bisztró megfontolt fúziójából bújt volna elő. Legalább lesz miért megszakítanom a futásomat, amúgy se az én világom, hiszen már közben is zsivajló bisztrót delirálok.
9
Andalítóan belassult, szívmelengető
Bemegyek a Larusba. Odabent a kézzelfogható csendben sötétdiós színárnylatok között kifújom magam. Rajtam kívül egy lélek se. Egyedül vagyok, de mégsem, mert előkerül egy felszolgáló, és verítékes homlokomat látva sietve leültet egy asztalhoz. Ránézek a csuklómra: két óra múlt pár perccel. Ebből már nem lesz zsivaj, az biztos. Akkor marad az étlap és a csendes magány.
Jó felosztású étlap, háromféle előétellel indít: mindegyik figyelemfelkeltő, aztán háromféle leves, pho leves soba tésztával, marhanyakkal, édeskömény leves fehér babbal, és napi leves. Legyen az édeskömény. Előételt is választok a három közül: cikória saláta, sült hokkaidó, gorgonzolakrémmel. Van néhány tételes small plates szekció, annak sem tudok ellenállni: grillezett pisztráng korianderes sült csicsóka, erre esik a választásom.
Cikória. Tetszetős tányér, friss színek, villanó levelek, mindegyik ép, petrezselyem, rukkola, az alsó fertályban rejtőzködő endívia, mondanám inkább annak, mint cikóriának. Rózsaszínbe játszó színárnyalatokkal olajos-savas pácban, ressen, mellette puhábban, krémesen a sütőtökszeletek, majd előretolt határozott sós karakterrel a gorgonzolakrém: harmonikus kompozíció, a megszokottól, unottól eltérő ízekkel. Az endívia vibráló kesernyéje az édeskés tökkel finom feszültséget ad a fogásnak. Talán, ha valamilyen olajos magos szórás, vagy mondjuk dió a tányérra kerülne, még izgalmasabb lenne.
A gorgonzola-endívia páros a friss zöldekkel mindenképpen energizál, izgalomba hoz.
Méltatlanul mellőzött zöldségünk az édeskömény. Talán ánizsos íze miatt errefelé nem fér bele az ízképletbe. Ebben a levesben bár jócskán van édeskömény, a kapros ízesítés, amely amúgy rokoni kapcsolatban van az édesköménnyel, eltereli, lefedi az ánizsos karaktert. Kissé túl is főtt, ahogy az apróra vágott zellerszár is, kivéve a nagyszemű fehérbabot, az jólesően roppan. A pirított kenyérkockák is beáztak kissé. Mindazonáltal van valamilyen andalítóan belassult, szívmelengető ízvibráció, amitől mégis működik ez a leves. Lehet, hogy nem kell mindig a dráma, a kis versike is elég.
9
Gyöngytyúknak combja, rizinek bizije
Amolyan köztesnek megkívántam a grillezett bőrös pisztrángfilét korianderes sült csicsókával. Ehhez, ha akartam volna, választhattam volna a pár felsorolt köret közül, de nem tettem. Vékonyka filé, éppen nem készült túl, a bőre majdnem ropogós, húsa egy vonásnyival szárazabb a megengedettnél. Viszont a chilis-szezámolajos, szezámmagos szósz nagyjából helyrepofozza a dolgokat, és a sült csicsóka kifejezetten kreatív ötlet. A szinte nyers lilahagyma vágat azonban megérdemelt volna egy kis kezelést, mielőtt a tányérra kerül.
Gyöngytyúk comb gödöllőiesen, kacsamáj espuma, rizi-bizi. A gyöngytyúk élénk sárga zsírja se ízben, se színre nem összetéveszthető más szárnyasok zsírjával. Izmos combhúsát átszövi ez a bizonyos karakteres zsír. Jelen esetben a combcsonttól megfosztott húsban a zsírján kívül ott az a bizonyos gödöllőinek titulált gombás-májas töltelék, amit még tovább fokoz a kacsamájból készült kissé felhabosított szósz, ami amúgy bőven lehetne intenzívebb. Bőre szépen megpirult.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!