Vannak sorozatok, amelyeknek a sikerét egyszerűen lehetetlen megjósolni előre. Pont ilyen volt a Netflix által 2021 szeptemberében bemutatott Squid Game, avagy magyar címén a Nyerd meg az életed!, mely Dél-Koreából érkezett és hiába építkezett a sokaknak idegenül ható ázsiai filmkultúra alapszabályaira, a túlnyújtott játékidőre és a teátrális színészi alakításokra, mégis iszonyúan népszerű lett. Egy olyan alkotó, Hwang Dong-hyuk tollából érkezett a Squid Game, akit 10 éven keresztül hajtottak el a különböző stúdiók a sztori gyomorforgató jellegére és eladhatatlanságára hivatkozva, az írót arra kényszerítve, hogy egy ponton még a forgatókönyvvel is leálljon, mert pénzszűkében el kellett adnia a laptopját.
Állítólag kilenc foga hullott ki az idegtől a showrunnernek, mire tető alá hozta a Squid Game első, kilenc epizódos évadát, ergo nem is csoda, hogy az író-rendező a nyilatkozataiban kötötte az ebet a karóhoz, miszerint nem folytatja a sorozatot. A pénz nagy úr, a hírnév és a világsiker nyilván még nagyobb, és bár jó pár évbe telt, Hwang Dong-hyuk csak tető alá hozta az újabb adagot ebből a soha nem látott mértékben erőszakot és kegyetlenkedést felmutató felnőttmeséből.
A történet középpontjában ugyebár egy Seong Gi-hun (Lee Jung-jae) nevű elvált sofőr és szerencsejáték-függő áll, akinek az élete egy ponton annyira széthullott, hogy igent mondott egy túl szépnek tűnő lehetőségre. Menjen el egy titokzatos game show-ba, ahol akkora összeget nyerhet, hogy az simán visszahozza őt a társadalom legaljáról. A Squid Game első évadában Gi-hun tradicionális gyerekjátékokat játszva küzdötte magát végig az akadályokon, hogy a végén 456-ból ő legyen az egyetlen, ironikus módon épp a 456-os számot viselő játékos, aki talpon maradt és vitte el a bődületes összeget.
A december 26-án a Netflixre felkerült Squid Game 2 három évvel később veszi fel a fonalat, amikor Gi-hun – szerencsére azt az ostobán festő színes hajkoronáját a háta mögött hagyva – egy hotelben bujkál, és éjt nappallá téve bosszún töri a fejét. A célja nem hangzik túl bonyolultan, véget akar vetni a véres, az elitet szórakoztató és a legszegényebbeket halálba küldő játékoknak… a megvalósítás azonban nyilván ennél pár fokkal bonyolultabb. Szóval nem árt, hogy képbe kerül az első évad nyomozója, a Wi Ha-joon által játszott Hwang Jun-ho, aki beépült egyszer már a játékba, ráadásul őrként, és akit a saját testvére puffantott le annak idején. A sors úgy hozza, hogy mindkét alapszereplő újfent a játékok közelébe kerül, Gi-hun a 456-os számot és zöld ruháját kénytelen magára ölteni, míg Jun-ho versenyt fut az idővel, hogy megtalálja a szigetet, ahol újabb vérfürdő készülget.
Meglepően hosszú ideig, két részig tart, mire a főszereplő kisakkozza magának a lehetőséget, hogy visszakerüljön a játékba és így próbálja meg belülről szétzülleszteni azt.
Ez soknak tűnhet, de ha az ember leül a tévé elé, garantált, hogy hirtelen lepörög az a 120 perc. Nagyon más a Squid Game második évada az elsőhöz képest, de nagyon jól áll neki, hogy az író-rendező ennyi átvezetést megenged magának. És bár a sztori nem rögtön a már említett szigeten kezd, idegtépő játéknak így sem maradunk híján, már a kezdésben sem, hisz megkapjuk az orosz rulett – még az alap verzióhoz képest is kicsavart változatát. Abból kettőt is, ráadásul.
Ötletes az is, ahogy a régi nyertes, Gi-hun visszatér az általa ismertnek vélt környezetbe, ám Hwang Dong-hyuk beteges, már-már perverz […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!