A ’80-as évek alternatív és underground világának egyik meghatározó alakját, a későbbi Rocktérítőt többek között arról is kérdeztük az interjúban, hogy
- miért látogatott Ukrajna észak-keleti részébe, és mit tapasztalt ott;
- milyen szerepe van a humornak abban, hogy a súlyos sokkokat és világégéseket fel tudja dolgozni az ember;
- létezik-e még a híres pesti humor;
- mit gondol Hadházi Lászlóról és a többi stand-upos humoristáról;
- gondolt-e arra, hogy belépjen ő is az újgazdagok világába;
- hogy indul-e a jövő évi választásokon, és kire fog szavazni 2024-ben;
- visszatér-e a punkok ellenáramú világába.
Az elmúlt évtizedekben több arcát is megismerhettük: a dalszerzőt, a prédikátort, a költőt. Ki Pajor Tamás 2023-ban?
Civil, talpas, metafizikai munkás vagyok, énélményeket és saját gyártású gondolatokat osztok meg, lehetőleg esztétikus formában. Meg persze örökre belém van írva a spirituális sorsfordulatom.
Mégis, mi határozza meg egy metafizikai munkás világképét?
Több évtizede olvasom a Bibliát, úgyhogy a világképem apokaliptikus. A konteóhívők vízióitól igen távol állok, ezek nemcsak azért károsak, mert megalapozatlanok, zagyvák és legtöbbször gyűlöletkeltők, hanem azért is, mert farkast kiáltva épp a farkassal szembeni immunitást hozzák létre. Aztán amikor tényleg jön, sokak számára hoaxnak fog tűnni, pedig farkasok már térdelőrajtban állnak.
Nem csak Hollywood vetíti a sötét jövőt. A bibliai próféciák, amelyek megbízhatóságukat sokszorosan igazolták számos, már beteljesült előrejelzéssel, megrendítő jövőt tárnak elénk. Ugyanakkor a teljesen természettudományos alapon álló jövőkutatók is egységesen beszélnek egy közeljövőben bekövetkező – és még sosem tapasztalt – civilizációs összeomlásról. A jövőkutatás pedig több tudományág eredményeit dolgozza fel. Csak gondoljuk végig, hogy mit idézne elő egy tartós, netán végleges áramkimaradás egy-egy nagyvárosban, pláne globálisan.
Apropó, apokalipszis. Nemrégiben egy segélyszervezettel Ukrajna észak-keleti részén, Harkiv környékén járt. Mit tapasztalt ott?
Súlyosan megrongált városokat láttam, de jártam porig rombolt faluban is, amelyeknek a környékén sincs katonai objektum. Még megrázóbb volt a helyiekkel való társalgás. Volt közöttük olyan orosz ajkú ember, aki ezután csak ukránul hajlandó beszélni.
Találkoztam egy lelkipásztorral is, akit az oroszok 48 órán keresztül kínoztak, mert be akarták szervezni, de ellenállt. Azt mondta, olyan volt, mintha a pokolban lett volna.
Hallottunk ágyúdörgést a közelben, és láttunk csapatba verődő kisnyugdíjasokat, akik a romok között mászkáltak segélyszállítmányokat várva. Valaha a város középosztályához tartozhattak.
A karitatív munka mellett videóklipet is forgattak Ukrajnában. Miért ott?
Az utazást megelőzően kezdtem írni egy dalt, amelyet aztán Molnár Tamással közösen dolgoztunk ki, és néhány napja publikáltuk a YouTube-on. A kint forgatott doku felvételekből több be is került a videóklipbe. A dal címe: Világot cserélek. Úgy hiszem, éppen erre lenne szükségünk, egy világcserére.
A pesti humor köszöni, jól van
Ebben a klipben is – bár a témája nem túl vidám –, ott van egy-egy szellemes és maliciózus kiszólás. Gondolja, hogy a humor és a szellemesség jó eszköz lehet a világégések feldolgozására is?
A szellemesség, a humor nagy úttörői néhány nemzedékkel előbb sokkal szorongatottabb élethelyzetben is voltak, mint jelenleg mi. Gondoljunk csak Rejtő Jenőre, aki munkaszolgálatosként halt meg a Don-kanyarban. De említhetném még Örkény Istvánt, Szép Ernőt vagy Karinthy Ferencet, aki a nevelőapámmal volt egy században munkaszolgálatos. Ott van Zsüti bácsi, azaz G. Dénes György, a neves slágerszerző, akinek újságpapírba volt bugyolálva a lába és a többiek ugratták, hogy Zsütikém, hol dolgoztatsz?
Ez az akasztófahumor életmentő volt. Ez mindig is túlélési eszköz. A szellem és a szellemesség méltán azonos gyökerű szavak a magyarban.
A komikum kimozgatja a szívet, az értelmet a sztereotípiákból, az észszerűségből és más, mélyebb megvilágítást ad a valóságnak. Ez derűt, vigasztalást vagy egyenesen kacagást vált ki, ami nagyszerű. A szellem napsugarával tűz be a sötét börtönökbe vagy a hétköznapok fantáziátlan ablakaiba. Miért szomorúak a bohócok, miközben nevettetnek? Azért, mert csak az tud nevettetni, aki érti, hogy miért van szükségünk égetően a nevetésre.
A pesti humor abszurd humor? Gondolok itt az egykori kabarékra, az irodalomra, de a mostani stand-upos produkciókra is.
Szerintem a pesti humor eleve abszurd volt, csak más téridőben, mint a Monty Python. Rejtő Jenő világa abszurd világ: Vanek, Fülig Jimmy, Piszkos Fred vagy Gorcsev Iván maximálisan abszurd karakterek. Az abszurd ugyanis irreálisan nagyítja fel az élet eleve meglévő abszurditását, és ez adja a komikum forrását. A humor az irracionalitás szórakoztató esztétikuma. Megmagyarázhatatlanul rendezi újra az unalomig ismert alakzatokat és ez mozgásba hozza a rekeszizmokat.

De létezik ma is a pesti humor?
Hogyne. Szerintem Bödőcs Tibi magasan viszi a pálmát ebben, még akkor is, ha a harcosan ateista poénjaival nem tudok szimpatizálni, de minden másban a virtuozitása a fölényes. Talán leginkább annak köszönheti hatóerejét, hogy a rög és talajközeli, alkesz archetípusra épülő búcsúszentlászlói valóságot összecsatornázza a pesti belvárossal, és viszont. A kettőt összekötve pedig olyan lelátót képez, ahol az egész országot közönségévé teszi. Kőhalmi Zoltán kiválóan megtestesíti az örök civil, kicsit […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!