„Egy nap a munkahelyemen a hétköznapi rutinfeladatok közben megpillantottam pár darab alkatrészt a földön. Kidobásra szánt fémhulladékok voltak, de a formájuk és az elhelyezkedésük miatt egy skorpió farkát rajzolták ki előttem. Brahiból elkezdtem összeszerelni őket, ez indított el bennem valamit, ami aztán két hónapnyi munkához, kísérletezéshez, és végül az első szobor megszületéséhez vezetett” − mesél Zosky a kezdetekről.
Inspirációjának forrása széles skálán mozog, legtöbbször azonban:
- A természetben látott jelenségek (például egy felszállni készülő katicabogár),
- egy alkatrészének esztétikája,
- és egy színkombináció ihleti meg.
„Mások is szerették volna látni a szobrokat, így Szabó Balázs barátommal együtt eldöntöttük, hogy csináltunk belőlük egy kiállítást. Innentől kezdve maga a kiállítás is ugyanolyan alkotássá vált, mint bármelyik szobor. Egyetlen nagy művé, amely az egész munkásságomat keretbe foglalja” − fogalmaz Zosky, aki egy ötéves projekt lezárásaként tekint a mindössze néhány órán keresztül látogatható, huszonöt szobrot felvonultató pop-up kiállításra. De itt még nem áll meg a buli: a budapesti bemutatót követően a kiállítás októberben Rómába látogat, ahol a Collegium Hungaricum ad otthont a különleges anyagnak.
Zosky autodidakta alkotó, több mint egy évtizede építi talált nyersanyagokból különleges fémszobrait. A sok száz elemből összeillesztett plasztikák, asztaliszobrok egyéni művészeti univerzumot teremtettek, tele fémből csavarozott, robotszerű állatokkal, fantázialényekkel és gépezetekkel.
Mintha egy sosem látott sci‑fi film kellékeit alkotta volna meg a műhelyekben talált, kimustrált gépalkatrészekből és fémszerelvényekből.
A férfit mindig is lenyűgöztek a gépek, csodálva figyelte működésüket, összetettségüket. Amint megpillantotta „egy hatalmas mozdony vagy csendes óramű lelkét”, rögtön meg akarta érteni a szerkezet lényegét, alkatrészeinek precíz egymásra hatását.

21
Érzelmes ember vagyok
Már fiatalként tombolt benne az alkotásvágy: kiskamaszként folyamatosan átrendezte a szobáját, maketteket, fali dekorációkat készített, aztán jött a kamaszkor, a motorkerékpár felújítás és átépítés, felnőttként pedig az autóipar és a műhelyek világa, ahonnan egyenes út vezetett az első alkotás megszületéséhez.
Általában úgy áll neki egy szobornak, hogy megpillant egy alkatrészt, és meglátja benne az adott élőlény testrészét, amely aztán a mű központi eleme lesz. Mint mondja, feledékeny ember, de két-három raklapnyi alkatrészből dolgozik, és abban a pillanatban, amint megpillantja a központi alkatrészt, a fejében rögtön felugrik a többi alkatrész képe is, amely szóba jöhet a formája, mérete miatt. Ilyenkor már tudja a felületkezelést is, vagyis, hogy a szobornak milyen stílus állna a legjobban:
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!