2021. április 11., vasárnapMa Leó napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 358,00 Ft | USD: 301,00 Ft | CHF: 325,00 Ft
2021.04.11. Leó Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 358,00 Ft | USD: 301,00 Ft | CHF: 325,00 Ft
Kezdőlap / Kultúra / Öt éve halt meg Kertész Imre

Hirdetés

Öt éve halt meg Kertész Imre

Ha nem kapja meg 2002-ben első magyarként az irodalmi Nobel-díjat, se ilyen ismertté, se ilyen megosztóvá nem válik Kertész Imre személye, illetve életműve. Az országos és nemzetközi ünneplés, őszinte örömködés és a minden idők legnagyobb irodalmi díjával járó felbolydulás, hogy általa végre Magyarország is felkerült az irodalmi Nobel-térképre, hosszú hónapokig, évekig kitartott.

Annak dacára, hogy az „írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben” félmondatot, melyet az indoklás tartalmazott, egy ország jegyezte meg 2002-ben, sokan ekkor hallották először Kertész Imre nevét. 

Ahogy sokan értetlenkedtek, hogy ha már magyar kapta, ami nyilván ötven-száz év alatt egyszer történik meg, miért nem az addigra már bőven nemzetközi hírű Esterházy Péter vagy Nádas Péter érdemelte ki,

Hirdetés

akik sokkal jelentősebb írók mind a közvélekedés, mind az irodalmi kánon szerint, ráadásul meghatározó alakjai az európai kortárs irodalomnak. Sokan a holokauszttéma kurrens mivoltára és a nyugati államok (köztük Németország) sokszor túlerőltetettnek tartott szembenézés-politikájára és bűntudatgyakorlására fogták a díjat, sokan pedig arra az egyvalakire a Nobel-díj bizottságban, aki állítólag egy hétvégére hazavitte Kertész művét, beleszeretett, és az egész bizottságot „megfertőzte.”

Maga Kertész fogalmazott így saját magáról: „Mindig másodvonalbeli, félreismert, félreértett magyar író leszek; a magyar nyelv mindig másodrendű, félreismert, félreértett nyelv lesz; a magyar kultúrának soha nem lesz helye abban a kultúrában, amely számít, amely egyetemes, mert a magyar kultúra mindig másodvonalbeli, félreismert, félreértett kultúrának látja önmagát. Illúzió, amit művelek, és erre tékozlom az életemet, amely úgyszintén illúzió” – írta a Gályanaplóban 1992-ben.

Akár így, akár úgy, tény, hogy rengetegen megvették a művet, noha többen szembesültek azzal az irodalomtörténeti és közszájon forgó kritikával, hogy bár a történet lebilincselő, és átjárja, megérinti az embert, az élmények bemutatása rendkívül plasztikus, a mondatok furcsák, olykor setesuták, mintha egy idegenebb magyar nyelven íródtak volna. És tényleg, a Sorstalanság mondatai sokszor döccennek, sem a megkomponáltság, sem a magától értetődő áramlás nem érhető rajtuk tetten. 

Kertész maga is mondta, hogy tizenhárom évig tartott megírni a művet, és épp a nyelvi nehézségek, a beszélőtől, Köves Gyuritól való szándékos eltávolodás miatt előfordult, hogy két fejezet megírása között több év telt el.

Ugyanakkor pont a mondatok rövidsége és egyszerűsége miatt, illetve azért, mert a regénynek nem a nyelvisége a legfőbb erénye, a Sorstalanság jól fordítható idegen nyelvre.

De visszatérve az ismertségre, az általános műveltségre vagy inkább annak hiányára és a felületes magyar néplélekre, Kertész Ákos író mesélte, hogy névrokona Nobel-díja után az ő kiváló regénye, a megjelenése után az NDK-ban több százezer példánnyal óriási sikert aratott Makra is sokkal magasabb eladásokat ért meg, azt hitték ugyanis, ő az, aki besöpörte a Nobelt. Végül is Kertész-Kertész, szerencse, hogy Kertész Erzsébet ifjúsági regényeivel, gyerekkorunk csíkos könyveivel ez azért nem történt meg.

Koczogh Ákos irodalom- és művészettörténész és Kertész Imre 1975-ben az Írók Alkotóházának parkjában.

Koczogh Ákos irodalom- és művészettörténész és Kertész Imre 1975-ben az Írók Alkotóházának parkjában.

Fotó: Hunyady József

Tény, hogy az addig voltaképpen az irodalmi kánon perifériáján mozgó Kertész, akinek évekig ki se adta művét a Magvető a Kádár-kori esztétikára hivatkozva (és csak a 90-es években jöttek sorra a Kaddis, a Gályanapló és társai), most egyszerre nagyon megemelt és agyonünnepelt lett, az izraeli nagykövetség gálaestet rendezett tiszteletére, hirtelen Budapest díszpolgárává avatták, mindenki, különösen a Magvető Kiadó magáénak érezte és intézményesítette a sikert. Elkezdték újra kiadni a Sorstalanságot és a későbbi műveket is, és a nemzetközi helyzet, vagyis a külföldi érdeklődés is, hogy ne mondjuk, egyre fokozódott. Innentől már nemcsak Esterházy és Nádas járt felolvasni és különböző irodalmi estekre, eseményekre a kortárs magyar és közép-kelet-európai irodalomra leginkább nyitott Németországba, hanem Kertész is, sőt, gyakran Esterházyval együtt szerepeltek.

Annyit azért a tisztesség kedvéért jegyezzünk meg, hogy az igen rangos németországi irodalmi elismerést, a Herder-díjat Kertész még a Nobel-díj előtt megkapta 2000-ben, a Sorstalanságot pedig lefordították német, angol, francia és olasz nyelvre, tehát ezeken a helyeken már elismert volt a világhírnév előtt is, […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/2021/03/31/csak-szerdara-ot-eve-halt-meg-kertesz-imre/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Gyorsítópályára kellett állni – Keve Márton séf kalandjai önmaga megtalálásában

Gyorsítópályára kellett állni – Keve Márton séf kalandjai önmaga megtalálásában

Mi egy tipikus szakács-tanulópálya? Hol sajátít el szakmai ismereteket? Mikor figyelnek rá föl először? És …