Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Valami azért itt nem stimmel, ingatja fejét baljósan a fater.
A muter égnek emelt tekintettel csapja össze a kezét. Édes szent Szűzanyám, mi nem stimmel már megint? A fater felé fordul, alaposan végigméri. Mikor stimmelt neked valaha valami az életben?
Nem tudom, mormogja fejét csóválva a fater, mintha meg sem hallaná, és más, kevésbé költői kérdésre felelne. Nem tudom. Az éjszaka sem aludtam. Hogy az én unokám az végett valami nyavalyát elkapjon.
Hagyjad őket békén, majd tudják, hogy legyen, csattan fel a muter önérzetesen, mint aki maga szavatol az emlegetettekért, egyúttal erősen ajánlva nekik, hogy aztán tényleg tudják. Az én kisfiamat te ne maceráld a hülyeségeiddel.
Valami itt azért nem stimmel, hajtogatja gépiesen a fater. Érted, hogyan mondom.
Te, öreg, gyilkol a muter szeme. Ne akasszál már ki az unokahúgod esküvőjén. Ott a gordonod. Egyél.
Eszek, dörmögi a fater az érintetlen húsra sütve a tekintetét, nem látod, hogy eszek.
Nem látom. A muter még kijjebb fordul az asztaltól, csípőre vágja a kezét. Képzeld el, azt látom, hogy iszol. Iszol, és fújod a hülyeséget.
Majd zabálnék annyit, mint te, akkora lennék én is, mint az oltár, dörmögi a fater az orra alá, szinte alig hallani. A muter talán nem is hallja, vagy éppen csak nem tartja érdemesnek rá a fatert, hogy válaszoljon. Evőeszközei egymás mellé helyezésével a párbeszédet is berekeszti. Míg a desszertasztalnál tallózgat, metszőre keményedett arca gyöngéd kifejezést ölt.
A fiatalság kaján pofával kezdi kocogtatni villájával a tányérja szélét. Csókot, csókot, skandálják néhányan. A fater szórakozottan kapcsolódik be a csörömpölésbe. A beszéd sosem volt az erőssége,
nyisd már ki a szád, szokott a felesége rászólni, de hajdanán minden lakodalmat végigropott, így vette le a mutert a lábáról. Pár hónapja házasodott a kisebbik fia, Ákos is, elvette végül ezt a kedves, furcsa, csimbókos hajú lányt, ezt a Szonját, épp az asztal felé tartanak. Se templom, se lagzi nem volt.
Nem mintha a faternek olyan jólesne a tánc. Zsibbadnak a végtagjai, fáj a térde, fáj a csípője, mindene. A muter az együttérzés legapróbb morzsáját is sajnálja tőle, magának köszönheti, úgymond, pedig a fater tudja, mi az igazi ok. Ekkorka korom óta túrom a földet, szokta mutatni a combja mellett. Ötvenöt éves, de a szűk családban mindenki öregnek hívja.
Te, Ákoskám, figyeljél ide, hajol át az asztal fölött susmorogva a fater, hadd fújjam egy kicsit a hülyeségem.
Na, már csak ez hiányzott, sóhajt fel Ákos színlelt világfájdalommal. Az a lomha, tagbaszakadt típus, akinek fát lehet hasogatni a hátán.
Ne értsél félre, nem beleszólni akarok, kezd rá a fater körmönfontan. Jobbra-balra sandít, nyilván a mutert keresve. De én akkor is azt gondolom, hogy nem egy okos dolog.
Jól van akkor, hagyja rá kedélyesen Ákos.
Ennek szaga van, évekig büdösödik az udvaron. Csak beteg lesz tőle az ember. Érted, hogyan mondom.
Szinte valamennyi hazai ökofaluban használják, csicsergi tudálékosan Szonja. Sosem neveti ki a fatert, mindig rendkívül empatikusan hallgatja végig, mély átéléssel helyesel, jóllehet a felét sem érti annak, amit tájszólásban motyorász, és többnyire jól artikuláltan, szinte szótagolva beszél hozzá. Ha jól csinálod, bólogat bájos-tanárnős komolysággal, nincs szaga. A szakdolgozatomban is foglalkoztam vele.
Én azt nem vitatom, dünnyögi kitérőn a fater, elnézve Szonja mellett, de akkor sem egy okos dolog. Érted, hogyan mondom. Nálunk olyan volt a latrina, hogy alig lehetett megmaradni mellette. Ákoshoz beszél, napok óta Ákost ostromolja állhatatosan a komposztvécé témájával. Ha Ákos arról kérdezi, milyen vizsgálatokra küldte az orvos, vagy fognak-e még horgászni menni valaha ketten, néhány mondattal később biztosan a komposztvécénél kötnek ki.
Ákos gáláns mozdulattal dob egy krémes édességet a szájába. Jól van akkor. Nálatok olyan volt, majszolja jóízűen, nálunk meg másmilyen lesz.
A fater korán elhalt szülei földet, baromfit, sertést hagytak a fiukra. A fater két fiatalabb testvére a közeli városba költözött. Az egyik ingatlanközvetítő lett, a másik általános iskolai tanár. Hallani sem akartak a gazdálkodásról. A muter sem nagyon, de ez járt a fater mellé. Váratlanul és hevesen fellobbanó, gyorsan kihunyó szerelem volt. Hamar elkezdtek összekapni piszlicsáré ügyeken, úgyhogy a faternek mindig akadt valami dolga a veteményesben vagy az állatok körül. Míg elpiszmogott, megivott pár deci saját főzésű kotyvalékot. A rendszerváltás utáni években olyan jól ment a háztájizás, hogy alig győzték tölteni a hurkát, kolbászt, sütni a töpörtyűt, vágni a csirkét. Jól éltek az eladott áruból, és maradt nekik is bőven. A csúcson még tehenük is volt, nagyobbik fiuk, Ádám imádta huzigálni a tejtől dagadó tőgyeket. Aztán lassan elúszott az egész. A takarmányárak emelkedtek, a muter morgott, hogy miért kell neki könyékig vájkálni a belekben, amikor ott a bontott hús a boltban, a fater nem győzte munkával. Először a tehenet adták el, aztán a disznókat, aztán a föld felét. Ákos kisgyerek korában már csak csirkét tartottak egy ideig. Ákos érzékeny gyerek volt, megsiratta a levágott állatokat. Nekem te ne csináljál mindkét fiamból parasztot, fakadt ki egyszer a muter.
De, mondjuk, tényleg, ott fogjátok cipelgetni egymás szarát, vagy hogyan, röttyen közbe Ádám.
A beszélgetés, mint a túlterhelt szekér, árokba fordul. Ákos rángatózó szájjal próbál komoly pofát vágni, míg Szonja, maga is kuncorászva, bizonygatja, hogy ha az ember visszaadja az anyaföldnek, amit kivett belőle, akkor a természet mindennel el fogja látni, amire a szervezetének szüksége lehet.
És ha most az öreg kimegy az udvarra pössenteni, akkor ott kinő a komló, kontráz rá Ádám.
Komolytalan banda, somolyog a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/tarca/2023/10/22/fater-eskuvo-fiatalok-empatia-haztaji-pestiek/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
