Nem nagy öröm manapság Marvel-rajongónak lenni, elvégre az MCU elég látványosan szenved a nagyvásznon, talán majd az új Bosszúállók-film teheti helyre egy picit a szuperhősös univerzumot, ha egyáltalán. Egyvalami megy még mindig a Marvelnek láthatóan, amikor alig egyórás különleges epizódokat készítenek, azok valamiért jobban betalálnak. Valahogy így volt ez A galaxis őrzői karácsonyi különkiadásával, az oldschool horrorfilmeket megidéző Werewolf by Nighttal, és most, a május 12-én bemutatott The Punisher: Az utolsó célponttal is. Ez utóbbi, melyben Jon Bernthal újfent Frank Castle halálfejes gúnyájába bújik, már streamelhető a Disney+-on és egy olyan poszttraumatikus stresszel átitatott katonasztorit hoz nekünk, amely hiába rövidke a játékidejét tekintve, jóval mélyebb, mint bármi, amit a Marvel mostanában produkálni tudott.

A Bernthal-féle Punishert még anno a netflixes Daredevilben láttuk először, ahogy a két hős összeakasztotta a bajszát, de a későbbiekben a Megtorló visszatért egy saját sorozatban is, ez utóbbi két évadot ért meg. Nagy kár lett volna ezekért, a jóval visszafogott harcokat vívó figurákért, ha a Disney kukázza őket, de szerencsére mind Matt Murdockot, mind Frank Castle-t átmentették Kevin Feige-ék a saját univerzumukba. Arról lehet vitatkozni, hogy mekkora sikerrel tették ezt, mert a Daredevil: Újjászületés a minőségét tekintve minimum megkérdőjelezhető az eredeti szériához képest. Az ember azonban még így is hajlamos megbocsátani az egeres cég mellényúlásait, főleg, ha olyan különlegességeket raknak le nekünk a képernyőre, mint ez is.
A The Punisher: Az utolsó célpont a Marvel-mércéhez képest egy rettenetesen önmarcangoló néznivaló, és hiába játszódik egy szuperhősökkel teli világban, a készítőket cseppet sem érdeklik a világmegmentő maskarások. Sokkal realistább, vérengzősebb a körítés, egy olyan Frank Castle-lel a főszerepben, akit a múlt árnyai kísértik, elég durván. Nem csoda mondjuk, a forgatókönyvet író duót, Jon Bernthalt és Reinaldo Marcus Greent egy olyan képregénysorozat, a Welcome Back, Frank ihletett meg, amelyet az a Garth Ennis jegyez szerzőként, aki a The Boyst és a Preachert is elhozta nekünk, és aki bevallottan utálja a klasszikus szuperhősös történeteket.
A különleges epizód nagy része meghökkentően visszafogott, az első 25-30 percben alig látni vérengzést, Jon Bernthal kitesizett vállait inkább mentális teher nyomja, már a kötelező húzódzkodáson kívül, amit a karakter a nyitójelenetben lezavar. Egykori bajtársai, elhunyt szerettei és rég nem látott barátai is a fejére olvasnak a főszereplőnek, aki egy ponton kénytelen az utcára merészkedni, ahol a tetteinek a tényleges, megfogható következményeivel is szembenéz. Mármint azzal, hogy eltett egy teljes gengszterfamíliát láb alól, akik igaz, hogy megérdemelték a megtorlást, de Little Sicily kerületében az ellenőrzésük nélkül elszabadult a pokol.

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!